Vámpírfogas kisgyerekek, halott menyasszonyok, bagolyhuhogás, vércsoportos italok és szörnyek sürgősségi osztálya. Beszélgetés egy magyar orvossal, aki családjával együtt Amerikában ismerte meg a Halloween igazi közösségi hangulatát.
(Borítókép és a cikkben szereplő fotók: Sean Rayford Photography, De Tuinwinkel Online, valamint internetes halloweenes fotógyűjtemények.)
Október végén Magyarországon is egyre több ház ablakában jelennek meg a világító töklámpások, pókhálók és boszorkányfigurák. A Halloween azonban még mindig megosztja az embereket. Van, aki vidám, játékos ünnepként tekint rá, mások idegennek, sőt olykor kifejezetten morbidnak tartják.
De vajon milyen a Halloween ott, ahol generációk óta a közösségi élet természetes része? Hogyan fogadnak az amerikaiak egy vámpírfogakkal becsengető ötévest, egy halott menyasszonynak öltözött édesanyát vagy egy olyan gyermeket, akinek a jelmezéhez egy élethű, levágott kézfej tartozik?
És hogyan fér meg mindez a magyar mindenszentek és halottak napjának csendes, meghitt hagyományával?
Erről beszélgettem Árpáddal, az 55 év körüli, háromgyermekes édesapával, aki feleségével együtt orvosként dolgozik. Három lányuk ma 24, 15 és 10 évesek. A házaspár még második gyermekük születése előtt költözött Amerikába, ahol később második és harmadik lányuk is megszületett. Amikor a legkisebb gyermekük betöltötte a harmadik életévét, úgy döntöttek, hogy hazatérnek Magyarországra.
Az Amerikában töltött évek azonban nem múltak el nyomtalanul. Az ott megismert ünnepek, közösségi élmények és családi szokások ma is meghatározó szerepet töltenek be az életükben.
Egy magyar család amerikai évei
Árpád, hogyan kezdődött az amerikai életetek, és mi volt az, ami igazán meglepett benneteket?
Még a második kislányunk születése előtt költöztünk ki Amerikába. Mindketten orvosok vagyunk, így szakmailag is komoly lehetőség volt számunkra, hogy egy másik országban próbáljuk ki magunkat. Az első gyermekünkkel természetesen nagy döntés volt, de rengeteg új élménnyel gazdagodtunk.
Később Amerikában megszületett a második, majd a harmadik lányunk is, így a családi életünk jelentős része már ott zajlott.
Sok minden másképp működött, mint Magyarországon, de talán az ünnepek közösségi jellege volt az egyik legérdekesebb számunkra. Különösen a Halloween.
–Miért éppen a Halloween? Mitől olyan különleges ez az ünnep Amerikában?
Mert ott ez valóban egy egész közösséget megmozgató esemény. Nemcsak a gyerekek készülnek rá, hanem a felnőttek, a szomszédok, sokszor egész utcák.
Már hetekkel korábban elkezdik feldíszíteni a házakat. Hatalmas pókok, csontvázak, szellemek, boszorkányok, világító tökök jelennek meg a kertekben.
Van, aki egészen elképesztő dekorációkat készít. Mozgó figurák, hangot adó szellemek, füstgépek és világító sírkövek fogadják az arra járókat. Egyes házak szinte kisebb kísértetkastélyokká változnak.
Az egésznek van egy különleges izgalma. Mindenki várja, hogy elérkezzen az este, amikor a gyerekek végre jelmezbe bújhatnak, és elindulhatnak édességet gyűjteni.
Amikor a legfélelmetesebb jelmez is mosolyt csal az arcokra
Magyarországon sok szülő még ma is meghökken egy-egy igazán félelmetes jelmezen. Amerikában mennyire természetes, hogy akár egészen kicsi gyerekek is morbid figuráknak öltöznek?
Teljesen természetes. Képzeld el, hogy becsenget hozzád egy ötéves kisfiú, akinek hatalmas vámpírfogai vannak, az arcát fehérre maszkírozták, a szája körül pedig művér látható. Mellette áll az édesanyja, aki halott menyasszonynak öltözött, szakadt menyasszonyi ruhában, sápadt arccal.
Vagy megjelenik egy család, mintha egyenesen az Addams Family világából léptek volna elő. Az egyik jelmez viselőjének fején olyan élethű, levágott kézfej látható, mintha a saját csonkított keze lenne.
Egy ilyen látványtól Magyarországon még sok szülő megdermedne, Amerikában viszont a házigazdák, akár az idősebb nénik is, mosolyogva nyitnak ajtót. Megdicsérik a jelmezt, nevetnek, és édességet adnak a gyerekeknek.
Ott mindenki tudja, hogy ez a móka része. Nem a halál ünnepléséről vagy az erőszak népszerűsítéséről szól, hanem egy játékos, fantáziadús hagyományról.
Tehát ami nekünk első pillantásra akár sokkoló lehet, azt ők egészen másként élik meg?
Pontosan. Ez kulturális különbség. Egy amerikai kisgyerek számára a vámpírfog, a művér vagy egy ijesztő maszk nem feltétlenül jelent valódi félelmet. Tudja, hogy jelmez, szerepjáték, és az egész este a szórakozásról szól.
Persze Amerikában sem szereti mindenki az igazán félelmetes jelmezeket, és ott is vannak visszafogottabb családok. De általában sokkal elfogadottabb ez a fajta játékosság.
A Halloween egyik szépsége éppen az, hogy ilyenkor a fantázia szabadon szárnyalhat. Egy este erejéig bárki lehet boszorkány, vámpír, szellem, mesefigura vagy akár egy horrorfilm szereplője.
Egy este, amikor az egész utca ünnepel
Hogyan zajlott nálatok egy Halloween-este Amerikában?
Nálunk kialakult egy családi rendszer. Én rendszerint otthon maradtam a legnagyobb lányunkkal. Mi is beöltöztünk, és vártuk a becsengető gyerekeket. Cukorkákat, csokoládékat készítettünk elő, és egész este osztogattuk őket.
A feleségem közben a kisebbik lányunkkal, a szomszédasszonyokkal és az ismerős gyerekekkel járta az utcákat.
Nagyon jó volt látni, hogy a családok együtt vonulnak. A gyerekek izgatottan szaladnak egyik háztól a másikig, a szülők beszélgetnek, a szomszédok pedig mosolyogva fogadják őket.
Milyen érdekes amerikai szokások kapcsolódnak még ehhez az estéhez?
Rengeteg apróság teszi különlegessé. Például a tökfaragás, amit sok család közösen végez. A gyerekek megtervezik az arcokat, a szülők segítenek kifaragni, majd este gyertyával vagy lámpával megvilágítják a tököket.
Vannak jelmezes felvonulások, tökfaragó versenyek és olyan közösségi programok is, ahol autók csomagtartóit díszítik fel, és azokból osztogatják az édességet. Ezt trunk-or-treatnek nevezik.
Egyes helyeken külön kísértetházakat rendeznek be, ahol a bátrabb látogatók végigmehetnek az ijesztő díszletek között.
És persze ott van a híres „Trick or treat!”, amit a gyerekek akkor kiáltanak, amikor édességet kérnek. Nagyjából annyit jelent, hogy „Csokit vagy csalunk!”.
Előfordul, hogy valaki nem szeretne részt venni az ünneplésben?
Természetesen. Nem kötelező mindenkinek részt vennie. Sok amerikai környéken a kivilágított veranda és a feldíszített bejárat jelzi, hogy a házigazda szívesen fogadja az édességet gyűjtő gyerekeket.
Ez is egyfajta közösségi figyelmesség. Az ünnep attól jó, hogy aki szeretne, bekapcsolódhat.
Bagolyhuhogás, sikolyok és kísérteties hangok
Árpád, eddig leginkább a jelmezekről és a dekorációkról beszéltünk, de Amerikában a Halloweennek hangja is van, igaz?
Méghozzá milyen! Szerintem ezt Magyarországon sokan el sem tudják képzelni.
Egy-egy feldíszített amerikai utcában sötétedés után nemcsak a látvány változik meg, hanem a hangulat is. Az egyik kertből bagolyhuhogás hallatszik, a másikból farkasüvöltés. Valahol egy boszorkány nevetése szól, máshol lánccsörgés, nyikorgó ajtó vagy kísérteties suttogás.
Vannak, akik hangszórókat rejtenek el a bokrok között, a verandán vagy a dekorációk mögött. Ahogy közeledsz a házhoz, egyszer csak megszólal egy szellem, vagy felhangzik egy rémisztő kacaj.
Tehát akár kézben tartott hangszóróval is lehet fokozni az ijesztgetést?
Természetesen. Egy hordozható hangszóróval is rengeteg tréfát lehet kitalálni. Valaki elbújik a kertben, és a megfelelő pillanatban bagolyhuhogást vagy szellemhangot játszik le.
Képzeld el, ahogy egy kis vámpír közeledik a kapuhoz, a bokorból pedig megszólal egy mély hang: „Már vártunk rád!”
A gyerek először meglepődik, aztán amikor meglátja a nevető házigazdát, ő is nevetni kezd.
Persze mindig figyelni kell arra, hogy a kisebbeket ne ijesszük meg túlságosan. A cél a játékos meglepetés, nem az, hogy valaki valóban megijedjen.
Magyarországon az ilyen hangoskodást sokan valószínűleg nehezen fogadnák. Amerikában ez mennyire elfogadott?
Sok amerikai környéken a hanghatások ugyanúgy hozzátartoznak a Halloweenhez, mint a töklámpások. Az emberek számítanak rájuk, és sokan kifejezetten élvezik.
De azért ott sem lehet korlátlanul zajongani. Figyelnek a szomszédokra, a kisebb gyerekekre, és arra, hogy késő este már ne zavarjanak másokat.
Az a különbség, hogy Halloween estéjén egy kis bagolyhuhogás, szellemhang vagy boszorkánykacaj sok helyen nem bosszúságot, hanem mosolyt vált ki.
Ti is alkalmaztatok ilyen hanghatásokat a saját bulijaitokon?
Az biztos, hogy egy jó Halloween-partinál a hangulat legalább olyan fontos, mint a jelmez. Egy nyikorgó ajtó, néhány bagolyhuhogás, egy halk, kísérteties zene már önmagában egészen más világot teremt.
A legjobb játék pedig az, amikor a vendégeknek csukott szemmel kell felismerniük, milyen hangot hallanak. Bagoly? Farkas? Szellem? Vagy csak valamelyik barátunk próbálja utánozni őket?
Néha éppen az utóbbi a legviccesebb.
A hazatérés és az Amerikából hozott hagyományok
Árpád, mikor döntöttetek úgy, hogy az Amerikában töltött évek után visszaköltöztök Magyarországra?
Amikor a legkisebb lányunk betöltötte a harmadik életévét, elérkezettnek láttuk az időt, hogy hazatérjünk.
Addigra Amerika már nemcsak a munkánk helyszíne volt, hanem a családi életünk meghatározó része is. A két kisebb lányunk ott született, így a Halloween, a hálaadás és a közösségi ünneplések természetes részévé váltak az életünknek.
Nem szerettük volna, hogy a hazaköltözéssel ezek az élmények eltűnjenek.
Ezek szerint nemcsak az Amerikában szerzett emlékeket, hanem az ott kialakult családi hagyományokat is hazahoztátok?
Pontosan. A két nagyobb lányunk számára a Halloween már megszokott, várva várt ünnep volt, a legkisebb pedig szinte beleszületett ebbe a világba.
Ezért Magyarországon is folytattuk az ünneplést, természetesen a hazai környezethez igazítva.
Hogyan néz ki most nálatok egy Halloween-parti?
Többnyire a szűk családi és baráti körünkkel ünneplünk. Feldíszítjük a házat, pókhálókat készítünk, különböző ijesztő figurákat helyezünk el, és természetesen mindenki beöltözik.
A gyerekek nagyon élvezik, hogy nemcsak résztvevői, hanem alakítói is az ünnepnek. Segítenek a díszítésben, az édességek elkészítésében és a jelmezek kitalálásában.
Amikor az orvosokból is szörnydoktorok lesznek
Említetted, hogy a feleségeddel mindketten orvosok vagytok. Gondolom, a Halloween nálatok különösen jó alkalom arra, hogy a hivatásotokat is egy kis humorral fűszerezzétek. Kitaláltatok valamilyen különleges játékot?
Hát persze! Orvosként azért elég nehéz teljesen elszakadni a szakmánktól, de Halloweenkor ezt egyáltalán nem is bánjuk. Amerikában a barátainkkal rengeteget ötleteltünk azon, hogyan lehetne az orvosi világot összekapcsolni ezzel az őrült, vidám ünneppel.
Az egyik kedvencünk a „Szörnyek sürgősségi osztálya” volt. Berendeztünk egy kis rendelőt, ahol természetesen nem hétköznapi betegek jelentek meg. Volt ott vérszegény vámpír, aki állítólag túl sok paradicsomlevet ivott, kialvatlan zombi, aki már háromszáz éve nem aludt, és boszorkány, akinek a seprűn repüléstől állandóan szédült a feje.
A vendégeknek kellett felállítaniuk a diagnózist és kitalálniuk a kezelést. Minél képtelenebb volt a megoldás, annál jobban nevettünk.
Ez fantasztikus! És gondolom, a vércsoportos szörpök sem véletlenül kerültek az asztalra.
Egyáltalán nem! Ebből született a „Drakula vérbankja” elnevezésű játékunk is.
Különböző árnyalatú piros szörpöket készítettünk, amelyeket A, B, AB és 0 vércsoporttal jelöltünk. A vendégeknek ki kellett találniuk, melyik ital milyen gyümölcsből készült.
A játék kedvéért persze mindenféle vicces feliratot is készítettünk. Például: „Friss vér, kizárólag vámpíroknak!” vagy „Sürgősségi vérpótlás, eperízesítéssel!”.
A gyerekek különösen élvezték, amikor mi, orvosok teljes komolysággal, mintha egy valódi kórházi viziten lennénk, felírtunk nekik egy-egy pohár szörpöt.
Volt olyan játékotok, amelybe a felnőttek is igazán beleélték magukat?
Az egyik legviccesebb a „Halottkém tévedése” volt. Valaki lefeküdt egy kanapéra, természetesen jelmezben, és úgy tett, mintha egy horrorfilm áldozata lenne.
A többieknek különböző, teljesen képtelen nyomokból kellett megfejteniük, mi történhetett vele.
Például a vámpír elájult a fokhagyma illatától, a boszorkány leesett a seprűjéről, vagy a múmia túl szorosan tekerte magára a pólyáját.
A legjobb az volt, amikor a felnőttek olyan komolyan kezdtek nyomozni, mintha valódi bűnügyi helyszínen lennének. A végén persze mindig a legötletesebb, legnevetségesebb magyarázat nyert.
És a gyerekeknek milyen játékokat találtatok ki?
Például a „Zombikórházat”. Plüssfigurákat és játékbabákat öltöztettünk be szörnyeknek. A gyerekek kaptak játék sztetoszkópot, kötszert, és meg kellett gyógyítaniuk a betegeket.
Volt olyan plüsszombi, akinek vissza kellett varázsolni a mosolyát, egy másiknak pedig pókháló akadt a fülébe.
A legkisebbek imádták, hogy egy estére ők lehettek a doktorok, mi pedig a rémült asszisztensek.
A lényeg az volt, hogy a gyerekek nevessenek, használják a fantáziájukat, és ne féljenek a jelmezektől.
Pókhálós muffinok és különleges finomságok
Gondolom, az ételek sem maradnak ki a játékból.
Nem bizony! Muffinokat sütünk, amelyekre apró pókok kerülnek, cukormázból pedig pókhálókat rajzolunk. Lehet készíteni boszorkányujjakat formázó süteményeket, szellem alakú habcsókokat, múmiának díszített virsliket vagy tökformájú édességeket is.
Ezekben az a legjobb, hogy a gyerekek is részt tudnak venni az elkészítésükben. A közös készülődés sokszor ugyanolyan jó élmény, mint maga a parti.
A magyar barátaitok hogyan fogadták ezeket az ötleteket?
A közös buliknak nagyon jó hangulata van. A barátainkkal és a gyerekekkel együtt ünneplünk, mindenki kicsit kilép a hétköznapokból.
Magyarországon még nem mindenhol természetes a Halloween, de ha valaki megtapasztalja a játékos, családias oldalát, könnyebben megérti, miért szerettük meg Amerikában.
Hálaadás, Halloween és a magyar hagyományok
Az amerikai hálaadás hagyományát is hazahoztátok. Mit jelent ez számotokra?
A hálaadás szintén nagyon kedves ünnep számunkra. Ilyenkor pulykát készítünk, összeül a család, és az együtt töltött időre helyezzük a hangsúlyt.
A Halloween inkább a vidámságról, a hálaadás pedig a háláról és a családi összetartozásról szól. Mindkettőből olyan értékeket ismertünk meg, amelyeket szerettünk volna megőrizni.
Magyarországon a Halloween megítélését az is befolyásolja, hogy közvetlenül utána következik mindenszentek és halottak napja. Nem érzitek ellentmondásosnak a két hagyományt?
Egyáltalán nem. Szerintem nagyon fontos különválasztani a kettőt.
A Halloween október 31-én a játékosságról, az örömről, a közös élményekről szól. November 1-jén mindenszentek, november 2-án pedig halottak napja van, amelyeknek Magyarországon egészen más jelentőségük van.
A magyar hagyományban ezek az emlékezés, az elcsendesedés és a tiszteletadás napjai. Az emberek felkeresik szeretteik sírját, virágot visznek, mécsest gyújtanak, és felidézik azok emlékét, akik már nincsenek közöttük.
