Sosem volt még olyan fontos a közösség megtartó ereje, mint manapság, ami egykor természetes volt, ma már kuriózum. Nem véletlen, hogy időről időre újabb kezdeményezések látnak napvilágot, ahol valamilyen bravúros módon találkozik az online tér és a mindennapok valósága.
Szerző: Barna Fanni | Budapest
Időről időre felütik a fejüket különböző kezdeményezések, nem is gondoltam, hogy a Száraz November már tíz éves, ennek apropóján Bajcsi Norbert tapasztalati segítővel beszélgetek arról, hogy mit is hozhat magával, ha valaki belevág ebbe az önismereti játékba, melynek címe lehetne „Én és az alkohol”. De hogy játék-e mindez vagy maga a Jumaji az máris kiderül.
"Nagy álmom, hogy a munkámnak egyszer legyen egy olyan hozadéka,
hogy az, hogy valaki nem iszik elfogadott legyen!"
Még talán a gimis időszakomban hallottam a Száraz Novemberről először és a környezetemben is volt, aki tartotta, mondjuk én akkoriban nem voltam ilyesmire tudatos. Miről szól ez tulajdonképpen?
„A Száraz November kampány lényege, hogy egy hónapig nem isznak a résztvevők alkoholt, ez mindenkinek szól, aki ki akarja próbálni magát, egy önkéntes vállalás, ami kinőtte magát az évek alatt. A Facebookon indult útjára, mára már több ezren követik az oldalt és azt látom, hogy az ősz beköszöntével nő az aktivitás a felületen. Mára támogató közösség alakult a platformon, ahol elfogadó közegben beszámolhatnak a résztvevők a tapasztalataikról, legyen az pozitív vagy negatív megélés. Az az érdekes, hogy a 30 pluszos korosztályban népszerűbb, mint a fiatalabb generációk körében.”
Mit gondolsz, mi ennek az oka?
„Elsősorban a generációs szakadék, ami a közösségi médiában is megfigyelhető, a harmincas korosztály és afölött még inkább aktívan használja a Facebook kommunikációs térét, mint a fiatalabbak. De bizonyára az is benne van, hogy a fiatalok kevésbé motiváltak életkoruknál fogva arra, hogy ránézzenek a fogyasztási szokásaikra. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne fontos esetükben is, de mégis ez a tendencia.”
Az idősebb korosztályt ellenben ezek szerint megszólítja a téma.
„Szerintem jelenleg a felnőtt társadalom nagy része még nem úgy szocializálódott, ahogy a fiatalabbak. Még mindig elfogadott társadalmilag az alkoholizálás, de meglátásom szerint az italozás elfogadottsága a jelenlegi felnőtt generáció életében még markánsabban jelen volt, társadalmi elvárásként, mint manapság.”
Te hogy találkoztál ezzel a kezdeményezéssel?
„Az én életem nem volt sima út, érintettként az a tapasztalatom, hogy felépülők között könnyű a felépülésről beszélgetni, viszont mikor kijöttem a rehabról kezdetben szükségem volt további kapaszkodókra a józanság megtartása érdekében. Az egyik ilyen, ami szembejött az akkoriban még csak második évében járó Száraz November volt. Azt hiszem ez egy mérföldkő volt az életemben, mert mások előtt itt vállaltam fel először, hogy ki vagyok és milyen utat jártam be.”
Végül is akkor bárki belevághat ebbe mindenfajta kötöttség nélkül?
„Igen, ez mindenkinek szól, végül is a célja az ártalomcsökkentés. Az, hogy ki tudja próbálni magát bárki, hogy milyen egy hónapig alkohol nélkül élni. Mióta követem az eseményt, sok jó példa van arra, hogy valaki éppen ebben az időszakban döbbent rá, hogy segítségre van szüksége és ha kért kapott is. Nyilván van ellenpélda, amikor valaki 4 nap után kiszáll az egészből, mert ivott, de erről is nyíltan kommunikálhat, ez egy önreflexív dolog.”
Decemberben te már 10 éves józanságod ünnepelheted. Miért tartod még mindig fontosnak, hogy részt vegyél ebben?
„Mióta józan vagyok, már nem jelent kihívást az alkohol elhagyása, hiszen nekem ez már életforma, ezért mindig kiegészítem valamivel a novembereket. Volt, hogy az üdítőt és ízesített vizeket hagytam el. Bevallom én mindennap eszem süteményt, ne kérdezd ez talán még megmaradt, mint függőségem, szóval hozzám mérten tényleg nagy dolog, hogy idén az édességekről mondok majd le novemberben. Viccesen hangozhat, de ilyesmivel is lehet próbálkozni, végülis ez egy egyéni út.”
Mi a tendencia, még mindig népszerű ez a projekt tíz év távlatából?
„Vannak, akik kifejezetten várják ezt az időszakot, megvan a maga varázsa. Talán azért is, mert egyfajta közösségi esemény, de mégis mindenki maga csinálja a saját életét mindeközben, ugyanakkor megoszthatja a megéléseit, illetve részt vehet a Száraz Novemberhez kapcsolódó kiegészítő eseményeken, amelynek azonos a célja, ez mindig más, filmklubbok, könyvbemutatók…stb.
Az elsődleges indíttatás az eredeti célra való rátekintés, hogy hogy vagyok én az alkohollal. Az már más kérdés, hogyha valaki tudatosan beleteszi magát, akkor ez egy nagyon fontos eleme lehet az önismereti útnak.”
Miért pont a november? Szerintem egy nyári hónapban megcsinálni ugyanezt talán még nehezebb lehet.
„A munkám során azt tapasztalom, hogy a november egy köztes időszak már jóideje túl vagyunk a nyáron, de még messze van az ünnepi leállás és hát ebben az időszakban van a halottak napja is. Az óraátállítás miatt még hamarabb sötétedik, kevesebb a napsütés, valahogy minden monotonabbá válik, javában folyik a munka, kevesebbet vagyunk a szabadban, jön a hideg, az eső, ezek mind befolyással vannak a hangulatunkra.
Azt vettem észre, hogy felépülésben lévő embereknél is, tehát akik már egy ideje járják a józanság útját sok esetben ebben az időszakban esnek vissza és nem nyáron. Biztosan van nyári tendencia is, mert a bulik miatt nagyobb a kísértés, de talán kevésbé magányos időszak a nagy egészet nézve, mint az őszi. Elég csak körbenézni az utcákon sétálva, sokkal komorabbá válnak az arcok, türelmetlenebbek az emberek.”
A halottak napja mennyiben van hatással a függőségekre?
„Hatással van, de nem csak a személyek elvesztését gyászolhatjuk ilyenkor, más gyászfolyamatainkra is kihatással lehet egy hozzátartozó elvesztése. Például, ha véget ér egy jó munkahely, egy kapcsolat, az mind hozzájárulhat, hogy a november nehezebb időszak, mint a többi, azért is, mert nagyobb tere van az emlékezésnek, a számvetésnek.
Valahogy azt hozzuk magunkkal a felmenőink által, hogy felejteni kell, a felejtésre, pedig egy búfelejtő ital a megoldás. Nyilván nem felejtünk el egy berúgástól semmit és ettől nem ér véget a gyászfolyamat, minden ami történhet, hogy ideig óráig eltompul.”
Ha valaki sikeresen megcsinálja ezt az absztinens egy hónapot, mit vihet magával. Azért az egész életet nézve, mivel lesz beljebb bárki évi egy hónap alkoholmentességtől?
„Lehet belőle tanulni én azt gondolom. Ha nyersen nézem, egy hónap alatt sok minden történik az emberrel, számos élethelyzeten és eseményen keresztül megyünk. Önismereti munkaként felfogható, hogyha valaki mondjuk heti háromszor csak szisszentett egy sört esténként, vagy borozgatott imitt amott, akkor most hogy van mindezzel? Mit kezd az érzéseivel, a programjaival, ha teljesen józanul van jelen. Mit csinál helyette? Mit kezd a munkahelyi stresszel esetleg, amire néhol ivott korábban. Hogyan képes elaludni alkohol nélkül miközben nyomasztják az élete eseményei?”
Mit látsz azok körében, akik részt vesznek ebben a kihívásban, mit csinálnak alkoholizálás helyett?
„Érdekes, de számos visszajelzés érkezik, hogy unalmasabbnak élik meg a mindennapjaikat. Azért az nem semmi tapasztalat, hogy ha alkohol nélkül unalmasnak élem meg az életemet.”
Felmerül a kérdés, hogy hol tart az én életem, hogyha alkohol nélkül unalmas?
„Ugyanakkor néhányan a sport felé, új hobbik felé fordulnak, könyveket olvasnak, filmeket néznek. De arra is van példa, hogy nem változtatnak más tekintetben az életükön, tehát lehet, hogy ugyanúgy elmennek minden szombaton bulizni, ahogy eddig csak nem fogyasztanak, ami merőben új tapasztalatokat hozhat. Kicsit ilyenkor kívülállónak érezhetik magukat. Felmerülhetnek olyan kérdések is, hogy így is van-e értelme az adott programnak vagy valami egészen másra lenne igényük? Lehet, hogy így is jó, de meglehet hogy egy nagy alvással tökéletes napot zártak volna.”
Másképpen néznek ezután az alkoholra azok, akik kipróbálják magukat ebben az egy hónapban?
„Igen, az is, akinek sikerül, és az is, akinek nem. Akinek sikerül talán azért is, mert rájön, hogy számos ponton az életében tökéletesen megvan alkohol nélkül is, nem kell mindenhez alkohol, amivel korábban esetleg összekapcsolta az ivást.
Akinek nem jön össze, meg azért néz máshogy az alkoholra, mert megtapasztalhatja, hogy elhagyni az ivást nem is olyan egyszerű és felteheti a kérdéseit önmagának, hogy miért nem az? Ha erre rá tud tekinteni, akkor pedig van lehetősége továbblépni a kérdésben, hogy mégis mit kezdjen a helyzetével.”
Mindennek ellenére még a mai napig miért érezhetjük azt, bizonyos helyzetekben, hogy muszáj innunk. Szinte hagyományos értelemben egyfajta udvariassági formula, hogy megkérdezik tőlünk: „Na mit iszol?„
„Igen magyar szokás szerint, szinte minden jelentős esemény az alkoholhoz kötődik, gondoljunk csak a welcome drinkekre bármilyen eseményen, de a születésnapok, esküvők, temetések rítusaira vagy ha csak egy sima baráti találkozásra gondolunk… Generációkra visszamenő hagyománya van mindennek.”
Egy magyar otthonban simán elképzelhető, hogy a kisgyerek bohóckodik és eljátssza, hogy részeg, a felnőttek meg nevetnek. Holott ez egyáltalán nem vicces!
„Nagy álmom, hogy a munkámnak egyszer legyen egy olyan hozadéka, hogy az, hogy valaki nem iszik ugyanolyan elfogadott legyen, mint az, hogy valaki vegetáriánus, vagy tejérzékeny. Ma már nem tekintünk furán arra, ha valaki így él.
Prevenciókon szoktam mondani a diákoknak, hogy ha egy pizzát rendelünk mindenki igényeit sorra vesszük és eszerint rendelünk. De tegyük fel, hogy a pizza késik és ezért mindenkinek felajánlanak egy alkoholos italt. Ha valaki visszautasítja, szinte biztos, hogy legalább egy valaki a társaságból meg fogja kérdezni, hogy miért nem iszol? Miközben azt már nem kell megmagyarázni, hogy miért nem kérünk húst vagy sajtot a pizzára, az ivással még mindig más a helyzet. Magyarázkodás nélkül aligha ússzuk meg.”
Néha azért a régi dogmákból felsejlik bennem, olyasmi, hogy el kell fogadni, mondjuk egy üdvözlő pálinkát, hogy nehogy megsértődjön a házigazda. Vissza tudsz emlékezni olyan esetre az elmúlt évekből, amikor úgy érezted, hogy meg kell indokolnod, hogy miért nem iszol?
„Volt olyan, hogy katolikus templomban jártam misén és visszautasítottam a misebort, elég extrémnek tartottam, hogy pont itt magyarázkodnom kellett. Egyébként képzeld el, hogy egyre több gyülekezetben, templomban válik szokássá, hogy bor helyett mondjuk baracklevet is választhatsz.
Teljesen más téma, nagyon szeretem a labdarúgást, szeretek focimeccsekre járni és ezt is meg kellett tanulnom, hogy a meccseken felszabadultan tudjak szurkolni józanul. Arra is figyeltem, hogy amennyire lehet elkerüljem az olyan szituációkat, hogy sört öntenek rám. Meg kellett tanulnom feloldódni és nem mentegetőzni az életmódom miatt.
A józanságom tíz éve alatt természetesen voltam bulikban, esküvőkön ahol a papírforma szerint „kötelező” inni, már nem okoz gondot határozottan nemet mondani a kínálgatásokra, de eleinte a nemet mondás módját is le kellett tapogatnom.”
Bár a templomos történeted kifejezetten extrémnek számít a szememben, azt hiszem van még miből meríteni a szélsőséges szituációkat tekintve.
„Jól gondolod, volt egy esemény, ahol éppen a függőségekkel kapcsolatos munkámat díjazták, azt, hogy hogyan állok ki a józanság és felépülés fontossága mellett, patinás épület, nívós esemény, több száz nézővel és a welcome drink pezsgő volt. Természetesen megkínáltak vele, amit visszautasítottam majd felajánlották az alkoholmentes verziót is, amit én szintén visszautasítottam. Ez elég kellemetlen volt, mert itt magyarázkodnom kellett, hogy miért nem iszom alkoholmentes pezsgőt sem.
Az elmúlt évek alatt annyira stabilnak érzem magam, hogy nem esnék vissza egy pohár alkoholmentes pezsgő miatt, ez nálam elvi kérdés. Egyébként vannak esetek, hogy működhetnek az alkoholmentes italok felépülésben, de több a tapasztalat a tekintetben, hogy visszaesést generálhatnak, mert az alkoholmentesből gyorsan 2%-os sör lesz, az meg hozza magával a többit.”
Szerinted, ha valaki egy hónapig félre teszi az alkoholt, akkor az alkohol hiányzik neki vagy inkább az érzés, amit a használat során megél?
„Javarészt az érzés, amit kivált, azok közül is leginkább a stresszoldó hatása. Szerintem a hétköznapokban a stresszre isznak a legtöbben éppen ezért a stresszkezelésen kellene dolgozni.”
Azért a mindennapi ember életében, az absztinens életvitel egészen biztos magával hoz kérdéseket. Szerintem a leggyakoribb az, hogy: „Miért nem iszol valami baj van, beteg vagy?„
„A mindenkori társaság többnyire furcsán néz azokra, akik nem isznak, vagy úgy döntenek, hogy többé nem isznak. Valóban az első, hogy betegséget sejtenek a dolog hátterében, ugyan az alkoholizmus betegség, nem feltétlenül kell alkoholistának lenni ahhoz, hogy valaki egy egészségesebb, tudatosabb életvezetés mellett döntsön. Szerintem az ilyen kezdeményezéseknek pontosan az a lényege, hogy szemléletformálóak. Az sem ritka, hogy stigmatizálják azokat akik absztinensen élnek, jobbára azok, akik többet vagy rendszeresen isznak, mint a társaság azon tagja, aki a józanság útjára lépett. Nem véletlenül.”
Azért ha behunyom a szemem és (előre elnézést az általánosítás miatt), de ha azt mondom alkoholista, egy egyhetes borostás idős férfi jut eszembe, aki egy talponállóban sörhöz tapadt kézzel ácsorog egész nap. Ugyanakkor tény, hogy az alkoholizmus ennél jóval változatosabb formában jelenik meg nemtől és kortól függetlenül. Adódik a kérdés, hogy mennyire vagyunk őszinték önmagunkkal és az alkohollal kapcsolatban? Még mindig azt hisszük, hogy ha nem a fenti kép néz vissza ránk a tükörből, akkor nem vagyunk érintettek?
„Ritkán találkozom olyan emberrel az életemben, aki önmagáról (legalábbis eleinte) képes kimondani, hogy alkoholista, hiába a környezet visszajelzése. Szerintem önmagunknak ezt kimondani és bevallani a leglegnehezebb, de az első lépés lehet a felépülésben. Azt látom, hogy a kezdeti lépést a függő személyek a legritkábban teszik meg egyedül.
Kevés olyan történetettel találkozom, ahol önmagától becsönget valahova a függő, hogy: „Segítségre van szükségem, itt vagyok”. Szóval nem vagyunk elég őszinték magunkkal, és talán pont azért, amit említettél, gyakoriak a kifogások, hogy nem élek az utcán, látod mindent elvégzek magam körül, rendben vannak a gyerekek. Igen, ezt hívjuk (még) jól funkcionáló alkoholistának, mindegy, hogy nő vagy férfi. Meg ott a szégyen kérdése is, pedig segítséget kérni erő!”
Nagyon fontos dolgokat említettél! Számodra mi volt a legnagyobb ajándéka a Száraz Novembernek?
„Én itt mertem először őszintén felvállalni önmagam, ami az elmúlt 20 év veszteségei után nem volt kis dolog számomra. A következő években itt mindig volt terem összefoglalni, hogy mi volt az elmúlt évemben, kudarcokat és sikereket, ez is egy megtartó dolog az életemben több más dolog mellett.”
A te történeted fantasztikus, látni, hogy honnan jöttél és hova jutottál, köszönöm az őszinteséged! Szóval akkor is van lehetőségünk változtatni, hogy ha már tapasztalunk magunkon diszfunkcionális működést, de még távol érezzük magunkat az alkoholizmus sztereotíp képétől? Ha valakiben megjelenik a változtatás igénye, hol tud segítséget kérni?
„Azt nyugodtan kijelenthetem, hogy minél hamarabb kérünk segítséget, annál jobb! Ma Magyarországon sokféle ellátóhely van, több irányba fordulhatunk, ha megoldást keresnünk az ivási problémáinkra. Az a tapasztalatom, hogy ezzel szemben még mindig kevésbé vagyunk erősek segítség kérésben, nagyon bízom benne, hogy ez változni fog. A Kék Pont alapítvány kezdeményezése a Száraz November kampány, de a november elmúltával is számos helyen kérhetünk segítséget és kérjünk is!”
Merjünk segítséget kérni!
