Sokan úgy gondolják, hogy interjút csak híres emberekkel lehet készíteni, de véleményem szerint az igazán jó interjúalanyok a hétköznapi hősök. Péterrel beszélgettem, akit a hobbijairól kérdeztem. A mai rohanó világban sokaknak a sport vagy az utazás jelenti a saját békét, viszont a mai beszélgető partneremnek a billentyűk kattogása ad megnyugvást. Gáspár Kitti interjúja.
(Borítókép: istockphoto.com)
Milyen volt az első számítógéped?
Az első gépem egy Pentium II-es volt, még most is szeretettel gondolok rá vissza.
Beszéljünk is a játékokról, illetve a kezdetekről. Emlékszel arra a pillanatra, amikor rájöttél, hogy számodra a videojáték több egyszerű szórakozásnál?
Nem volt ilyen pillanat, mivel ez egy folyamat volt a számomra, minden játékkal eltöltött perc után éreztem ezt az érzést.
Milyen játékokkal kezdted annak idején?
Nagyjából 25 éve játszom, ezalatt az idő alatt természetesen nagyon sok mindent kipróbáltam már. Persze az összes műfajt is megnéztem. Az első játékaim köze tudnám sorolni a “Rodent’s Revenge” című játékot, vagy mondjuk ami még említésre méltó az talán a “Terep 2” és a “Road Rash” című játékok. Rettentő sokat játszottam “Mario Kart”-al is.
A nosztalgiázás után térjünk át a mostani játékpreferenciáidra. Szóval hogyha jól értem, akkor régen a versenyzős videojátékok voltak, amik megfogtak téged. Mostanra ez mennyiben változott meg?
Nagyon is sokat változott, leginkább a stratégiai játékok azok amik engem lekötnek ilyen mondjuk a Warcraft és a War Thunder. Játszottam emellett gyűrűk ura játékokkal is, ami számomra már nehéznek bizonyul, mégis nagyon jó története van, illetve az alap játék rettentően az én stílusom.
A játéknak lehet sokkal személyesebb vonzatuk is. Van olyan játékbeli élményed, amely meghatározta a való életedet is?
Nagyon sok olyan játékkal játszottam már ami a világszemléletemet durván megváltoztatta. Szeretem azokat a játékokat amik képesek elérni azt, hogy elgondolkodjak rajtuk akár napokig is miután kijátszottam.
Volt már, hogy a játék fontosabbá vált valaminél, aminél nem kellett volna?
Igen, szerencsére ez nálam nem folyamatos, de sajnos előfordult már. Leginkább akkor, amikor valamilyen játék nagyon beszippant, viszont hamar kiégek bennük, így ez kevés ideig tart.
Mi volt a legabszurdabb dolog, amit egy játékért megtettél?
Előfordult, hogy nem mentem be dolgozni csak azért, hogy egy játékkal tudjak játszani.
Mit ad neked a virtuális világ amit a való élet nem tud?
Közhelyes ugyan, de kikapcsolódást és nyugalmat, emellett fejlődésre való igényt. Illetve sok barátommal így tudom csak tartani a kapcsolatot.
Örülök, hogy ezt felhoztad, szerinted lehet valaki igazán jó barátod úgy, hogy nem találkoztok?
Igen, sok ilyen barátom van, az egyikőjük már 13 éve a barátom, a Warframe című játékban ismertem meg, ahol egy klánban voltunk és gyorsan kiderült, hogy nagyon megegyezik a világszemléletünk, ezért átmentünk a TeamSpeak 2 felületére és ott is elkezdtünk beszélgetni, majd sok más játékot is kipróbáltunk. Emellett már találkoztunk is és 13 éve elválaszthatatlanok vagyunk.
A távolság nem okoz gondot? Nincs olyan, hogy ‘elfelejtitek’ egymást?
Előfordul, mindketten felnőtt emberek vagyunk, saját gondokkal, viszont a közös érdeklődés miatt mindig visszatalálunk egymáshoz, sűrűn kérünk egymástól tanácsot vagy véleményt bizonyos dolgokban.
Menniyre adsz mások véleményére? Mit mondanál annak, aki szerint a videojáték csak időpocsékolás?
Véleményem szerint ez a személy nem talált olyan játékot ami az ő személyiségéhez illik. Sűrűn az a probléma, hogy nem próbáltak ki fiatalabb korukban ezt a fajta kikapcsolódást és ezért nem értik meg. Leginkább azt tudnám mondani, hogy mindenkinek megvan a maga világa és kikapcsolódása, van akinek ez, van akinek pedig például a sportok jelentik a nyugalmat.
És vajon mi lenne, ha nem tudnál soha többé játszani? Ha holnap végleg ki kellene kapcsolnod a géped, mi hiányozna a legjobban?
A mechanikus billentyűzetem hangja, amikor leütök egy billentyűt, illetve az egerem kattogása és persze a hűtőventillátorom zaja.
A játék mellett még egy szenvedélyed van. Mikor és hogyan szippantotta be Tolkien világa?
25 éve, vagyis 2001-ben amikor kijött a Gyűrűk ura film, akkor megnéztem a nővéremmel, és mai napig bármikor meg tudom nézni, és minden alkalommal egyre jobban megszeretem. Teljes mértékben rabul ejt a történet, a helyszín, a karakterek és a történetmesélés. A hangulata pedig minden egyes alkalommal elvarázsol.
Melyik néppel tudsz a legjobban azonosulni?
Régen erre a válaszom az lett volna, hogy az emberekkel, mert erősek és hódítók. Most viszont már a hobbitokat választanám. Az évek során nagyon lenyugodtam, talán ez lehet a miértje.
Mit gondolsz az új adaptációkról?
A modern adaptációk leginkabb a marketingre építenek, túlzottan összesűríti a történetet, emellett nem is követi a világot és ezzel az ígéretükkel is szembe mennek. Számomra egy csalódás volt, mert olyan dolgokat is belevettek a sorozatba, ami nem oda való, például a gyeplábúak, a könyv alapján nem lehetnének ott, mégis beletették, hogy a fiatalabb közönséget is le tudják valamivel kötni.
Hogyha az élettel szeretnél összefüggésbe hozni egy filmes idézetet, mi lenne az?
Talán az az idézet lenne, hogy “Akad még jó ebben a világban, Frodó úr, amiért érdemes küzdeni.”
Talán nem is kell híresnek lennünk ahhoz, hogy legyen egy olyan világ, ahol otthon érezzük magunkat. Van, akinek az otthont a sport vagy az utazás, másnak pedig lehet, hogy a számítógépek vagy éppen középfölde jelenti.
