A Mezőtúron élő Varga Sándor több mint 30 éve gyűjt régi katonai tárgyakat hobbiszinten. Számtalan egyenruha, felszerelési tárgy található nála, s mindegyiknek különleges története van. Főállása mellett ezek gyűjtésével tölti szabadideje nagy részét. Ebben az interjúban fényt derítünk arra, miért pont ezt a hobbit választotta, mik a motivációi és a nehézségei.
(Borítókép: Varga Sándor a gyűjteménye egy darabjával)
Hogyan kezdődött nálad ez a hobbi?
“Az iskolás években kezdődött. Régi pénzek és trafikos műanyag katonák gyűjtésével indítottam, hiszen akkoriban mindenkinek volt valamilyen gyűjtési szenvedélye. Komolyabbra akkor fordult a dolog, mikor 1996-ban leszereltem a katonaságtól, és pár katonai dolgot eltettem emlékül. Hála a családom türelmének és az ismerőseim segítségének, a gyűjteményem egyre csak bővült.”
Milyen tárgyak találhatók meg a gyűjteményben?
“Főként katonai tárgyakat gyűjtök, de megtalálhatók a múlt rendszer egyéb egyenruhái is – például úttörő-, tűzoltó-, rendőr-, mentős- és munkásőregyenruhák a szocialista korszakból. Ezek főleg mezőtúri kötődésűek. Ugyanakkor megtalálhatók az I. és II. világháborús egyenruhák és tárgyak is.”
Milyen nemzetiségű tárgyak és egyenruhákra sikerült szert tenned eddig?
“Háborús szovjet, német, magyar, illetve háború utáni NDK-s, NSZK-s, szovjet és magyar darabok. A legritkább egy II. világháborús japán csajka. Van egy II. világháborús hadifogoly-csajkám is, aminek különös, személyes története van: a Magyarországon élő népi németeket besorozták a német hadseregbe. Innen az illető amerikai hadifogságba került, és utána ajándékozás révén került hozzám ez a csajka. Nagyon nagy becsben tartom.”
Meg tudod becsülni mekkora a gyűjteményed? Hogyan kerülnek hozzád ezek a tárgyak?
“Számszerűleg nem lehet megmondani: a régi pénzektől a kitüntetéseken, sisakokon és kulacsokon át rengeteg minden megtalálható. Sokat kaptam ajándékba, de szoktam cserélni is, ha számomra nem releváns dolog kerül hozzám. Például ha egy paraszti tárgyat kapok, azt tovább ajándékozom egy kedves barátomnak, aki néprajzi tárgyakat gyűjt, ő pedig katonai holmit ad cserébe. Adok-veszek csoportokban is benne vagyok, vagy leletek révén jutok hozzájuk.
Van olyan is, amikor a tárgy értékét nem ismerve nagyon kis pénzért jutok hozzá valamihez. Emlékszem, egyszer benne voltam egy cserebere csoportban a Facebookon. Egy hölgynek elhunyt az édesapja, aki tiszt volt. Feltette a kitüntetéseit egy doboz zabtejért cserébe. Nagy fájdalmamra, mikor elmentem a kitüntetésekért és odaadtam a tejet, mondtam neki, hogy gyűjtő vagyok. Erre ő elmesélte, hogy tárolgatott sokáig egy komplett egyenruhát is, de mivel csak a helyet foglalta és nem kellett senkinek, kidobta a szemétbe. Ez nagyon fájt.. Azóta írt párszor a hölgy, és amit még ki szeretett volna dobni – például egy vegyvédelmi ruhát –, azt már nekem adta. Persze én is mindig viszek cserébe valami kis apróságot.”
Teljesen egyedül csinálod, vagy van segítséged?
“Alapvetően egyedül csinálom, de sok segítséget kapok a családomtól, barátoktól, ismerősöktől és gyűjtőtársaktól. Itt ki szeretném emelni a feleségemet, aki Ukrajnában született, így anyanyelvi szinten beszél oroszul, ami nagy segítség nekem a fordításban és a szovjet tárgyak gyűjtésében. Ha megyünk családlátogatásra Ukrajnába, mindig kimegyünk a helyi piacra, ahol rengeteget fordított és segített, hogy ezek a tárgyak méltó helyre, az én gyűjteményembe kerülhessenek.”
Tervezed közszemlére tenni a gyűjteményed? Volt, esetleg tervezel kiállítást?
“Volt pár kiállítás, ahová adtam tárgyakat: például a mezőtúri helytörténeti egyesületnek, a szolnoki I. világháborús centenáriumi megemlékezésre, illetve a túrkevei II. világháborús megemlékezésre. Mezőtúron, a gyermeknapon pedig volt egy önálló kiállításom is.”
Nagyon sok tárgy van a birtokodban. Hol tartod őket?
“A lakáshoz tartozó alsó épületben kezdtem, de az sajnos kicsinek bizonyult. Jelenleg a padláson vannak a tárgyaim bedobozolva, becsomagolva és fóliázva.”
Mik a terveid a jövőre nézve?
“Szeretnék egy állandó kiállítást létrehozni, hogy mindenki számára láthatóvá tehessem ezt a gyűjteményt. Kértem segítséget az önkormányzattól is, hogy biztosítsanak számomra egy helyiséget, ahol ki tudom állítani a ezeket a kincseket. A befolyt összeget a város számára ajánlottam volna fel. Érdemi választ sajnos nem kaptam, pedig igény lenne rá.”
Van példaképed?
“Igen, a Mundérba bújt történelem megalapítója, Túri János nyugalmazott tűzoltó alezredes, akivel remek barátságot sikerült kialakítanunk. Innen is köszönöm neki a rengeteg cseretárgyat, ajándékot és a jó tanácsokat, amiket tőle kaptam. Remek kiállítása van Szeghalmon, mindenkinek szívből ajánlom!”
