Jómagam is gyakorló szülőként (két kamasz gyermek édesanyjaként) sokszor elgondolkodtam ezen a kérdésen: Vajon meddig nevelhető a gyermek? Meddig van a szülőnek ráhatása?Sok tanulmány született már ezzel kapcsolatban, de talán a legjobban Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus fogalmazta meg: „Sokszor elmondtam már, a gyereket csak a kamaszkor előtt lehet nevelni. Az se nevelés igazából, hanem együttélés, amelyben a szülő személyisége hat a gyerekre – de a kamasz leválik, szembefordul, és ez a normális.”
A szülői befolyás azonban nem szűnik meg egyik napról a másikra, csak átalakul. Gyerekkorban a mindennapok és a szabályok kialakításán keresztül érvényesül a nevelés hatása elsődlegesen, később viszont a kapcsolatok és a támogatás révén.A gyerek viszont nem csak a szülői magyarázatokból, hanem a megfigyelt viselkedésből is tanul. Az, hogy hogyan kommunikál a szülő, hogyan kezeli a konfliktusokat, vállalja-e a felelősséget, ha hibázott, mind mintává szolgálnak, amelyeket a gyermek részben elsajátít a szülőktől. Ugyanakkor saját temperamentuma, életkora és kortárs kapcsolatai, másoktól látott tapasztalatai is befolyásolják.
Serdülőkorban általában nő a fiatalok önállósága és a baráti kapcsolatok szerepe jelentőssé válik. Kutatások szerint a biztonságosabb kötődés és a támogató szülői kapcsolat összefügghet a fiatalok jobb érzelmi és társas alkalmazkodásával.„Nem tilthatom meg, hogy fára másszál, de megmutathatom, hogyan mássz fel biztonságosan”
Osho: A gyermekek könyve
Nem lehetünk tökéletes szülők, nem is tudunk azok lenni. Viszont amikor csak tudunk, jelen kell lennünk. Támogatni kell a gyermeket abban, hogy azzá váljon, akivé szeretne lenni. Nem szabad a saját akaratunkat, elképzelésünket, meg nem élt vágyainkat a gyerekre kivetíteni. Hagyni kell, hogy a saját útját megtalálja és azon haladjon. A túlzott elvárások könnyen ronthatnak a kapcsolaton. Viszont a szeretet, a közösen megélt élmények erősítik a gyermek önbizalmát és személyiségét.A gyermek egy önálló személyiség, akinek kibontakozását támogatni kell.Két kamasz édesanyjaként ez nem egy könnyű feladat. Sokszor elgondolkodom azon, vajon mennyi marad meg abból, amit mondok nekik. A kamaszkor nehéz időszak. Az egyik pillanatban még szükségük van ránk, a következőben már úgy tesznek mintha mindent jobban tudnának. Mi már csak Boomerek vagyunk a számukra.
Ha úgy érezzük, hogy kamasz gyermekünk kizárólag egyszavas mondatokban kommunikál és a szemforgatás lett az elsődleges kifejezési eszköze, érdemes arra gondolni: lehet, hogy most távolodik, de közben még mindig tanul tőlünk. Remélhetőleg a jó dolgokat is!
Fotók forrása: Pexels.com
