Szeretem, amikor azt mondják egy nőnek: „Te így vagy jó, így vagy szép.” Jóleshet hallani, hogy valaki vonzónak lát bennünket, hogy számára szerethetők vagyunk a változó testünkkel, a ráncainkkal, a tökéletlenségeinkkel együtt. De van, amikor ez a mondat kevés. Különösen akkor, ha válaszként kapjuk arra, hogy elmondtuk: valami régóta zavar bennünket.Mert ilyenkor nem feltétlenül dicséretet kérünk. Szeretnénk elmondani, milyen érzés a saját testünkben élni. Mit jelent minden ruhában ugyanazt takargatni, egy fényképen először a profilunkat vizsgálni, vagy a strandon akkor is a hasunkra gondolni, amikor végre önfeledten élvezhetnénk a nyarat.Attól, hogy valaki más szépnek lát, én még érezhetem rosszul magamat egy testi változás miatt.
Szerethetem magamat, és közben zavarhat a terhességek után megmaradt hasbőröm. Ismerhetem az értékeimet, miközben szeretnék változtatni az orrom formáján. Lehetek hálás az eltelt évekért, és közben nehezen viselhetem, hogy az arcom egyre kevésbé olyan, amilyennek belül érzem magamat.Miért gondoljuk olyan gyakran, hogy ezek kizárják egymást?
Feltűnő, mennyire másként ítéljük meg a külsőnk megváltoztatásának különböző módjait. Ha egy nő edzeni kezd, elismerjük a kitartását. Ha odafigyel az étkezésére, azt mondjuk, tesz magáért. Ha viszont plasztikai műtétet választ, már könnyebben megkapja a kérdést: miért nem tudja elfogadni önmagát?Pedig abból, hogy valaki milyen módszert választ, még nem ismerjük a motivációját. A rendszeres edzés mögött is lehet öröm, önmagunkról való gondoskodás vagy éppen szorongás. Egy műtét mögött is állhat hosszú mérlegelés és egy jól körülhatárolható, személyes igény. A történet ismerete nélkül könnyű ítéletet mondani.A „menj el edzeni” tanács ráadásul sokszor úgy hangzik el, hogy meg sem kérdeztük, pontosan mi zavarja a másikat.
Dr. Yakup Duman török plasztikai sebész , a szülés utáni helyreállító műtétekről szóló nyilatkozatában a vizsgálat szerepét hangsúlyozza. Magyar fordításban így fogalmaz: „Hogy milyen beavatkozásokra kerül sor, arról az orvos a vizsgálat után dönt.” A cikkben eltérő műtéti lehetőségeket ismertet a has és a mell különböző változásaira. Számomra ebben az egyéni figyelem a fontos. Minden nő teste külön történet. Másként változunk a várandósságok, a szoptatás, a fogyás vagy az évek során, és másként éljük meg ezeket a változásokat. Attól, hogy hálásak vagyunk a testünknek azért, amit végigcsinált, még vágyhatunk arra, hogy otthonosabban érezzük magunkat benne.A mellműtétekről is sokszor úgy beszélünk, mintha egyetlen szándék állhatna mögöttük: valaki nagyobb mellet akar. Pedig a személyes igények ennél sokfélébbek lehetnek.
Dr. Krasznai Zsolt a mellplasztikáról szóló interjújában arról beszél, hogy a tervezésnél a testi adottságokat és a páciens elképzelését egyaránt figyelembe veszik. Utóbbi, ahogyan fogalmaz „egy minden részletre kiterjedő konzultáció során ismerhető meg”. Milyen sokat jelentene, ha a hétköznapi beszélgetéseinkben is adnánk egymásnak ennyi figyelmet. Ha a gyors vélemény előtt megkérdeznénk: téged mi zavar? Mióta érzed ezt? Mit szeretnél másként?Az arcunk változása talán még érzékenyebb kérdés. Hiszen az arcunkhoz emlékek, arckifejezések, találkozások kötődnek. Sokan szeretnének frissebbnek látszani úgy, hogy közben felismerhetők maradjanak önmaguk számára. Dr. Krasznai Zsolt az arcplasztikáról szóló interjújában ezt így fogalmazza meg: „inkább egy ránccal több maradjon, mint hogy túl feszesnek látszódjon a hatás.” Ez a gondolat közel áll hozzám. A változtatás vágya sokszor finomabb annál, mint amilyennek kívülről elképzelik. Lehet, hogy valaki egyszerűen szeretné, ha a tükörképe kevésbé tűnne fáradtnak. Hogy az arca jobban visszaadná azt az elevenséget, amelyet belül még érez.Közben különös határokat húzunk a kezelések és a műtétek közé. Egy kisebbnek gondolt esztétikai beavatkozást könnyebben elfogadunk, egy műtét miatt viszont már magyarázatot várunk. Pedig a döntést az adott ember helyzete, az elérhető eredmény, a felépülés és a kockázatok ismeretében érdemes meghozni. Az, hogy a környezetünk melyik eljárást tartja divatosabbnak vagy elfogadhatóbbnak, ehhez kevés támpontot ad.Az orrunkkal kapcsolatos érzéseket is könnyű félvállról venni. „Karakteres.” „Hozzád tartozik.” „Észre sem veszi senki.” Lehet, hogy mindezt őszintén gondolják. De aki évek óta ugyanabból a szögből engedi magát fényképezni, vagy ösztönösen elfordul, amikor előkerül egy kamera, annak ez személyesebb kérdés.
Dr. Kárász Tamás a GLAMOUR-nak adott interjújában így fogalmazott: „Számomra sikertelen műtétnek számít, ha valakinek szép orra lesz, de az életminősége nem változik pozitívan”. Ugyanebben a beszélgetésben a reálisan elérhető eredmény és a páciens elvárásainak előzetes tisztázását is hangsúlyozza. Számomra ez fontos mérce.
Mit jelentene a változtatás a mindennapjaimban?
Kevesebbet takargatnám magamat? Felszabadultabban lennék jelen egy fényképen, egy nyaraláson vagy egy intim helyzetben? És el tudnám-e fogadni azt az eredményt, amely az én adottságaimból valóban elérhető?Ezeket a kérdéseket magunknak is fel kell tennünk. Egy konkrét testi változásra vágyunk, vagy azt reméljük, hogy utána végre minden bizonytalanságunk megszűnik? Nagy különbség van a kettő között. Egy műtéttől túl sokat várunk, ha az egész önértékelésünket szeretnénk rábízni.A kapcsolatainkról is érdemes őszintén gondolkodnunk. Ha nem érezzük magunkat vonzónak, előfordulhat, hogy kevesebb figyelmet merünk kérni, nehezebben húzunk határt, vagy olyan bánásmóddal is beérjük, amelyben nem vagyunk boldogok. De a tiszteletet és a szeretetet már a változtatás előtt is megérdemeljük. Ezekhez nem kell feszes has, formás mell vagy szabályos orr.Azt sem gondolom, hogy mindenkit, aki elfogadásra biztat, irigység vagy gyávaság vezet. Van, aki valóban jól érzi magát a testében. Van, aki félti a másikat. Más számára nem fér bele egy műtét, vagy egyszerűen nem szeretné vállalni. Az ő döntésük ugyanúgy tiszteletet érdemel.Éppen ezért lenne jó, ha a változtatás mellett döntő nőnek sem kellene folyton bizonygatnia, hogy ezt átgondolta, és fontos számára. Meghallgathatjuk egymás szempontjait anélkül, hogy helyet kérnénk a másik döntése fölött.
A „te így vagy szép” szeretetteljes mondat lehet. Csak néha jó volna utána egy másik is:„És te hogyan érzed magad?”Mert talán innen kezdődne az a beszélgetés, amelyben valóban figyelünk egymásra.
ForrásokDr. Krasznai Zsolt: A szépség önbizalmat ad! a sebész hivatalos oldalán közölt interjú a mellplasztikáról.Dr. Krasznai Zsolt: Arcplasztika a sebész hivatalos oldalán közölt interjú.Dr. Kárász Tamás: Interjú a plasztikai műtétek, az elvárások és az életminőség kapcsolatáról GLAMOURDr. Yakup Duman: Samsun Gazetesi, 2022. február 8. Dr. Yakup Duman : Merkez Prime Hospital
