Bár Eger kulturális központja a barokk belváros, az Esterházy-palota és az Érsekkert, a város valódi szíve vitathatatlanul a közel kétszáz pincének otthont adó Szépasszonyvölgy – az I. egri Pincetúrára látogatunk el.
A Hajdúhegy utcái felől közelítve messzire elhallatszik a vidám tömeg és a szabadtéri színpad zsivaja. Az eseményre tíz válogatott borászat hozhatta el saját Egri Bikavérét, és az Édeskert étterem bejáratától indulva a látogatók végig kóstolhatják többek között a Besenyei, Szt Andrea és a Petrény pincészet legjobb évjáratait.
Egy fiatal pár a Kulacs csárda teraszáról lép ki. Érdeklődő kérdéseimre Dezső vidáman felel: “A hangulat elképesztő, évek óta járunk a Völgybe, de a mai napban van valami különleges. Nézd, ott épp préselik a szőlőt!”
A szőlőt frissen préselő borászhoz lépek, aki egy pohár mustot nyújt felém és ki tudja, talán a hangulat, talán a bor teszi, de a szeme huncutul mosolyog. “Igazi szépség-ital, a must. Tudja, ez nem csupán szőlőlé, a valódi vitaminokat a héj és a mag vegyületeiből préseljük ki.”
Megfogadom a tanácsát és tovább iszogatom a mustot. Bár az Egri Bikavér a nap igazi sztárja, némi kérdezősködés után megtudom, hogy korántsem ez a helyi kedvenc. Legtöbben az Egri Csillagot és a Királyleánykát preferálják, ezek könnyebb, nyáriasabb száraz fehér borok, kevésbé dekadens és követelő, mint az Egri Bikavér.
Miközben a nap késő délutánba hajlik, és a zenekar hangolni kezd, egy idős hölgyhöz lépek, aki csendben mosolyogva kortyolgat egy pohár vöröset, míg a zenekart nézi. “Nem vagyok egyedül, itt nem. Úgy tűnhet, de itt vannak a szomszédaim, a gyerekeik, az ő gyerekeik, a barátaim… Mindenki együtt van.”
Elnézem a tömeget, ahogy összegyűlnek a szabadtéri színpad előtt. Nagyszerű kezdeményezésnek bizonyult az első pincetúra, és jövőre ugyanitt, ugyanígy vár – Eger.
Szerző: Magyari Petra
Kiemelt kép forrása: flickr.com
