Az ESG ma már egyre inkább része a vállalatok mindennapi működésének, mégis sok félreértés van körülötte. Sokan csak kötelező adminisztrációként vagy egy újabb marketingeszközként tekintenek rá, pedig ennél jóval többről van szó. Juhász János ESG-szakértővel arról beszélgettünk, hogyan került erre a területre, miből áll a munkája a gyakorlatban, milyen nehézségekkel találkozik, és mely fenntarthatósági kérdések foglalkoztatják leginkább.

Hogyan kerültél az ESG területére?

Véletlenek sorozata volt, hogy itt kötöttem ki. A marketing alapszak elvégzése után mindenhova beadtam a jelentkezésemet szakmai gyakorlatra. Végül egy innovációmenedzsment-tanácsadó cégnél kötöttem ki úgy, hogy nem is tudtam, mivel foglalkoznak.
Itt a piackutatástól kezdve a pénzügyi tervezésen át az európai uniós pályázatok értelmezéséig mindennel foglalkoztam. Hét évet töltöttem el itt, és rengeteg új és ígéretes technológiával és projekttel ismerkedtem meg.Miután eljöttem, új kihívást kerestem, így beadtam az önéletrajzomat egy általam még ismeretlen területre. Ez volt az ESG.”

Ahogy korábban, itt is főként a véletlennek köszönhetően kerültem be, egy nagyobb cég épp az ESG-osztályát állította össze, és szükségük volt valakire, aki jártas az angol jogi nyelvezetben, nyitott a fenntarthatóság felé, és jó projektszemlélettel rendelkezik.

“Azonnal bele is dobtak a közepébe, mostanra már két éve vagyok ezen a területen, és élvezem, hogy nap mint nap új dolgokat tanulhatok, és a korábbi tapasztalataimat beépítve a csapattal együtt tudjuk formálni a cég működését.

Mit jelent röviden az ESG azoknak, akik még nem hallottak róla?

Manapság elég nehéz elmenni emellett a rövidítés mellett, mert egyre több vállalat foglalkozik a témával, nem is véletlenül.

Az ESG lényegében egy keretrendszer, amellyel a vállalatok megvizsgálhatják, értékelhetik és az érdekelt felek felé bemutathatják a működésüket.

A keretrendszer három pillére az E, az S és a G. Az E a környezeti pillér, ide tartozik a károsanyag-kibocsátás, a környezetszennyezés és a biodiverzitás. Az S a társadalmi pillér, ide tartozik például a vállalat saját munkaerejének fluktuációja, a munkabalesetek, de a fogyasztók és az érintett közösségek témáját is ide értjük. Végül a G, mint vállalatirányítási pillér alá tartozik minden, ami a szabályos, átlátható és etikus működéshez kapcsolódik. De ez csak a felszín kapargatása.

Miből áll egy átlagos munkanapod?

Ez egy nehéz kérdés, mert nem minden nap ugyanazt végzem, mindig más. Időszakonként változik.Van a jelentéstételi időszak, amikor a cég egész éves adatait gyűjtjük össze E, S és G témákban, és gyúrjuk össze egy nagy fenntarthatósági jelentéssé.
Van, amikor a jelentést megalapozó lényeges témákat vizsgáljuk és értékeljük, vagyis azt, hogy a három pillért tekintve milyen hatást fejtünk ki, milyen pénzügyi kockázataink jelentkeznek, és milyen lehetőségeink lehetnek.
Ezek mellett könyvvizsgálókkal, tanácsadókkal és szakemberekkel tartjuk folyamatosan a kapcsolatot, hogy alátámasztható és átlátható adatokat használva valós képet mutassunk a cég működéséről.

Mi a leggyakoribb félreértés az ESG-vel kapcsolatban?

Talán azt tudnám mondani, hogy az ESG-t sokan csak marketingeszköznek tekintik. Nemcsak a hétköznapi emberek szemével, hanem sajnos vannak olyan cégek is, amelyek így gondolkodnak.Ezt hívják greenwashingnak, vagyis zöldre mosásnak. Tehát amikor valaki valamilyen versenyelőny vagy pozitív értékítélet reményében olyan megállapítást tesz, amitől környezetbarátabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Az ESG azonban ennél sokkal több.
A valóságban az ESG egy szigorú, adatvezérelt és auditált üzleti keretrendszer. Nem arról szól, hogy faültetési akciókat szervez-e a cég, hanem arról, hogy a saját alapműködéséből adódó kockázatokat – például a vízhiányt, az energiakitettséget vagy a beszállítói problémákat – hogyan méri és kezeli.

A cégek inkább kényszerként vagy lehetőségként tekintenek rá?

Jelenleg a magyar piacon még a kényszer dominál az uniós és a hazai ESG-szabályozás miatt. Sok cég kezdetben a kötelező adminisztrációt és a plusz terhet látja benne.A tőlünk nyugatabbra lévő nagyvállalatok többsége – és egy-kettő hazai is – már felismerte a benne rejlő potenciált.
Egy fenntarthatóbb cég jobb finanszírozási feltételekhez, kedvezőbb hitelekhez juthat hozzá, versenyelőnyre tehet szert a beszállítóknál, de alacsonyabb működési költségeket is elérhet, ha beépíti az üzleti stratégiájába.

Mi a legnehezebb része a munkádnak?

Elsődlegesen a cégen belüli rugalmatlanság. A különböző munkavállalókat, szakértőket és vezetőket nehéz rávenni arra, hogy a megszokott folyamataik mellé új szemléletet emeljenek be.

Amennyiben meg is indul a szemléletformálás, az egy lassú folyamat első lépése. Ezután az új módszereket kell kidolgozni, amelyekkel megbízható és strukturált adatokat tudnak szolgáltatni az ESG-ért felelős területnek.Ha mindez nem lenne elég bonyolult, a jogszabályi rendszer, amely megköti a jelentéstétel formáját és főbb elemeit, folyamatosan változik, amihez a nagyvállalatoknak kötelező alkalmazkodniuk.

Látsz valódi változást a vállalatok gondolkodásában?

Igen, mindenképpen. Bár az első lépés szinte mindig a szabályozásnak, törvényeknek való megfelelés, amint a cégvezetés átlátja a saját adatait, rendszerint megindul a fejlődés.
Sokszor ilyenkor szembesül a cég azzal, hogy hol vannak lyukak, amelyeket be lehet tömni, vagy olyan lehetőségek, amelyeket kihasználva sokkal hatékonyabb működést érhetnek el.

Van olyan fenntarthatósági probléma, ami különösen fontos számodra?

Túl sok olyan témával szembesültem, amit meg kellene oldani.
A legfontosabb mindenképpen a károsanyag-kibocsátás csökkentése és a körforgásos gazdálkodás: hogyan lehet a hulladékból újra nyersanyagot formálni az egyszer használatos modell helyett. De mivel a csoporton belül én képviselem a társadalmi témákat, ezért talán a nemek közötti egyenlőség témája, azon belül is a gender pay gap az, ami foglalkoztat.

A munkavállalóknak óriási lehetőség, ha a bérek átláthatóbbá válnak. Véget vethet az olyan álláshirdetéseknek, ahol a fizetés helyett csak annyi szerepel, hogy „versenyképes jövedelem”. Láthatóak lehetnek a bérsávok már a jelentkezésnél, és ez jobb alkupozíciót adhat az állásinterjún és a bértárgyalásokon. Nem mellesleg segíthet felszámolni az indokolatlan bérkülönbségeket is, így közelebb kerülünk az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvéhez.

Mit tanultál ebből a munkából, amit a saját életedben is alkalmazol?

Jó kérdés. Talán azt, hogy a fenntarthatóság a mindennapi döntéseink összessége.

Apaként a gyakorlatban is igyekszem odafigyelni arra, hogy minden apró tettünk számíthat. A családban odafigyelünk arra, hogy ne halmozzunk fel felesleges dolgokat, és inkább tartós, jó minőségű eszközöket válasszunk a gyorsan elhasználódó tömegcikkek helyett.

Emellett rájöttem, hogy igazi ezermester lakozik bennem. A gyerekeknek sok fejlesztő- és játszóeszközt én készítek el konzervdobozokból vagy kartondobozokból. Ezek korábban mentek egyenesen a kukába. Most először új életet kapnak, utána szelektíven gyűjtve újrahasznosításra kerülnek.Na meg persze megtanultam kiszűrni a cégek felületes vagy megtévesztő állításait a termékekről és szolgáltatásokról.

Mit tanácsolnál annak, aki ezen a területen szeretne dolgozni?

Ez a terület nagyon sokoldalú, szóval nem kell ahhoz környezetmérnöki diploma, hogy értsd a lényegét. Pénzügyi, jogi, szabályozási, de még emberi erőforrás háttérrel rendelkezve is el lehet helyezkedni, ha érdekel a terület, és hajlandó vagy folyamatosan tanulni.
Persze nem árt, ha az ember át tud látni nagy mennyiségű adatot is, mivel az ESG ma már nagyrészt adatelemzésről és strukturálásról szól.