Tegnap még a Halloween-é volt a főszerep, október utolsó és november első napján azonban már a magyar hagyományok – a mindenszentek és a halottak napja – kerül előtérbe. Ehhez kapcsolódik a következő interjú.
(A borítókép, illetve a cikkben megjelenő fotók illusztrációk. Forrás: shutterstock.com)
Halottak napjához közeledve útra kel az ország. Messzire származott rokonok indulnak már-már zarándoklatnak beillő vándorlásukra, hogy felkeressék elvesztett, de el nem feledett hozzátartozóikat. Több millió síremléket látogatnak meg az emberek az év ezen szakaszában, és természetesen senki sem számít arra, hogy bármi gond is lenne az örök nyughelyekkel. Az, hogy ez így legyen, viszont egy külön szakma, melynek képviselői ebben 2-3 hétben (is) rengeteget dolgoznak azért, hogy ne vegyüljön bosszúság a meghitt pillanatokba. Zsuzsával, egy átlagos dunántúli kisváros temetőgondnokával beszélgettünk ezen hivatás kihívásairól.
Hogy lettél temetőgondnok?
Valójában, ez a hivatás ritkán szerepel az úgynevezett álomszakmák között. Az én esetemben ez egyfajta sorsszerűség volt. Pont olyan életszakaszban jártam, amikor nem volt állandó munkám, és pont ezzel egy időben üresedett meg ez az állás. Ráadásul a döntéshozók fejében is pont én bukkantam fel lehetőségként. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nem én választottam a szakmát, hanem a szakma választott engem.
Miből áll egy átlagos napod, mik a fő feladataid?
Ez az a munkakör, ahol nincs két egyforma nap. Emiatt szinte lehetetlen előre forgatókönyvet írni a hétköznapokra. Reggelente mindig a munkatársakkal indítunk, megbeszéljük az aktuális napi teendőket. Ezután jön az egyeztetés a sírkövesekkel, majd kezdetét veszi az ügyfélfogadás. Amikor temetésre készülünk, az egy komoly logisztikai és emberi feladat: precízen egyeztetni kell a gyászoló családdal, a temetkezési szolgáltatóval és a gondnokság saját munkatársaival is. Ellenőrizzük az adatokat, kijelöljük a sírhelyet, és persze mindent rögzíteni kell a hivatalos jegyzőkönyvben. Emellett a panaszok kezelése is a munkám része, amiből sajnos az utóbbi időben egyre több akad.
Mennyire megterhelő a gyászoló hozzátartozókkal egyeztetni?
Nem olyan nagy városban élünk, az ember lépten-nyomon ismerősökbe botlik, így ez a rész kifejezetten nehéz. Hatalmas kihívás folyamatosan maximális empátiát mutatni a hozzátartozók felé, miközben a temető szigorú szabályzatát is be kell tartanom velük. A legnehezebb az, hogy amikor lejár a munkaidőm, az érzelmeket nem lehet egy gombnyomással kikapcsolni. Vannak olyan megrázó esetek és sorsok, amelyek napokig elkísérnek, és rányomják a bélyegüket a mindennapjaimra.
Jön a halottak napja. Jól gondolom, hogy ez a legmegterhelőbb napja az évnek?
Igen, ez pontosan így van. Ilyenkor óriási a mozgás a sírkertben. Az ügyfélszám jelentősen megemelkedik. Az év ezen napján olyanok is ellátogatnak hozzánk, akiket a mindennapokban messzire sodort az élet. Mindenki igyekszik rendbe tenni a környezetet: felújíttatják a szeretteik sírját, friss virágot ültetnek és megszépítik a sír környékét.
Kell bárhogy külön készülnötök rá?
Természetesen, ez komoly előkészületeket igényel. Ilyenkor a munkatársakkal szisztematikusan ellenőrizzük a síremlékeket, hogy elkerüljük a balesetveszélyt. Ha egy fejkövet instabilnak, veszélyesnek ítélünk meg, azt óvatosságból ráfektetjük a sírra, és különféle tájékoztatókat helyezünk ki. Fontos az utak akadálymentesítése és a csapok ellenőrzése is. Ilyenkor az elhanyagolt sírokat is a lehetőségeinkhez mérten próbáljuk rendezetté tenni. A legnagyobb logisztikai feladatot mégis a hulladékszállítás megszervezése jelenti, hiszen ilyenkor sokkal gyakrabban kell elvitetni a kukákat.
Ráadásul a feladatok nem érnek véget az ünneppel, sőt! Miután a látogatók hazamennek, a rengeteg kihelyezett mécsest össze kell szednünk. Az ünnep utáni első munkanapon kifejezetten a veszélyes helyen hagyott mécsesekkel kezdünk, azokat tesszük lejjebb. Sokan ugyanis felteszik őket az urnafal tetejére, ahonnan a szél könnyen lefújhatja vagy és valakinek a fejére eshetne. Szóval az ünnep után is bőven akad tennivalónk.
Mik a legnagyobb nehézségek ilyenkor?
Ami igazán nehéz, hogy a panaszok száma ilyenkor hirtelen megsokszorozódik. Sajnos menetrendszerűen megjelennek a lopások, és a tűzveszélyre is fokozottan figyelni kell. Szerencsére a Polgárőrség rendszeresen járőrözik ezeken a napokon a temetők területén.
Bár ezeken a napokon személyes ügyelet nincs a temetőben, a kihelyezett táblákon minden elérhetőségünk szerepel. A mai modern világban a hozzátartozók már szinte minden csatornán személyesen, telefonon és e-mailben is folyamatosan érdeklődnek a családi sírhelyek felől.
Oldjuk egy kicsit a borús témát: van humoros történeted, ami a munkádhoz kötődik?
Amikor bekerültem a szakmába, egyedüli nőként a férfi kollégák között, nekem is kijutott egy-két klasszikus „beavatásból”. Egyszer például halálosan komolyan megkértek, hogy hozzam el a kriptakulcsot. Én jóhiszeműen, gyanútlanul egész nap azt kerestem az irodában, mire nagy nehezen elárulták, hogy olyan tulajdonképpen nem is létezik, de ugratásnak jó volt.
Egy másik alkalommal, amikor ki kellett nyitnom a ravatalozót a hamvasztó járatnak, megkérdezték tőlem, hogy milyen kesztyűt kérek. Én meg teljesen értetlenül néztem: „Éééén? Miért?” Mire rávágták, hogy azért, mert segítenem kellene bepakolni. Jól kinevettek akkor is, de ezen egyáltalán nem bántódtam meg. Ez a szakma ezzel jár, a humor segít átlendülni a nehezebb napokon.
