„Rendszerváltó történetek” a Katonában

 A „Rendszerváltó történetek” címen megrendezett beszélgetésen a rendszerváltást, és annak a mai magyar társadalomra gyakorolt hatását járták körül a meghívott vendégek Lakner Zoltán politológus moderálásával, a budapesti Katona József Színházban.
Az öt meghívott vendég: Ascher Tamás (Kossuth-és Jászai Mari-díjas színházi rendező), Bod Péter Ákos (közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora), Horváth Aladár (tanár, a miskolci gettóellenes bizottság alapítója, cigányönkormányzat tagja), Magyar Bálint (politikus, volt oktatási miniszter, az SZDSZ alapító tagja), és Szalai Júlia (szociológus, a TDDSZ alapítója, az MTA doktora).

Az idén hetedik alkalommal megrendezett Színházak Éjszakáján a Katona kerek és sokrétű színházkoncepciót kirajzoló programsorozattal várta az érdeklődőket. Ebben helyet kaptak kortárs külföldi és magyar drámák, színházi önreflexió, színházpedagógia, s a politikus színház elképzelése is.
A Behívó elnevezésű színházpedagógiai program idei évadának egy fókusztémája a rendszerváltás, annak hatása a mai magyar társadalomra, így ez a beszélgetés egyben egy hosszabb programsorozat felvezetése is volt. A Katona politikus színház elképzelésébe szervesen illeszkedik az immár 30 éve aktuális téma. A beszélgetésre a reprezentatív vendégek bevonzották az értelmiségi idősebb korosztály jelentős részét, akik személyesen is átélték ‘89 eseményeit. A közönség másik felét azonban 30 év alatti fiatalok alkották, akik számára családi történetként, történelemi eseményként él a rendszerváltás. A vendégek is épp ezért többször hozzátették – „a fiataloknak mondom…”.

“Mit csináltak 30 évvel ezelőtt?”, “Honnan nézték?”, “Milyen reményeik voltak?”, “Mit vártak az akkori rendszerváltástól?” – ezekre a moderátori kérdésekre válaszoltak a vendégek közismert nevekkel, évszámokkal, címekkel, személyes anekdotákkal.
Szalai Júlia résztvevő szociológiai kutatásokat végzett, a Talpra magyar társadalmi kötetet szerkesztette, az ideális társadalombiztosítás működését kutatta 1988-ban.  A polgárság megteremtődését várta a rendszerváltástól (szerinte mára az akkori csírák is elhaltak). „Kutatóként próbálom azóta is bomlasztani a világot…”– zárta le megszólalását.
Magyar Bálint arról beszélt, hogy valójában 3 életet élt ebben az időszakban; egy konspirált ellenzékiét, egy nem konspirált ellenzékiét, és a szakmai életét. „Csak” 400 oldal titkosszolgálati jelentés született róla. A Beszélő és a Medvetánc című folyóiratok szerkesztésében vett részt, s az első választáshoz szükséges feladatokban vett részt. „Sokak számára az jelenti a rendszerváltás traumáját, hogy úgy omlott össze egy világbirodalom, hogy egy pofon sem csattant el.” Magyar Bálint hangúlyozza a rendszerváltás szó problematikusságát, mivel a rendszer nem magától változik meg, ez egy aktív folyamat.
Horváth Aladár a Sajó parti gettóépítési terv ellen szólalt fel, és hozta így be az ügyet a közvéleménybe, gettóellenes bizottságot alapítva. Máig támogatja az integrációt, minden téren a polgárosodás és az emancipáció híve. Szerinte a cigánypolitika nem változott a rendszerváltás hatására sem.
Both Péter Ákos megjegyezte, hogy a Corvinuson amerikai diákoknak tanít a rendszerváltásról, mert őket jobban érdekli ez az időszak, mint a magyar hallgatókat. Pedig hangsúlyozza: „nem felesleges a fiataloknak megérteni, hogy működnek a rendszerváltások”.
Elárulta, hogy ha nem lett volna rendszerváltás, nagy valószínűséggel kutatói pályán marad. Úgy emlékszik, megosztott volt a társadalom már akkor is, s a „kvázi-jelleg” határozott meg mindent. Szerinte a „minden változzon meg, kivéve engem” hozzáállás is sok kárt okozott. Csalódott a globalizációban.
Ascher Tamás szerint a színházban is lejátszódott a rendszerváltás, de nem radikálisan, dátumhoz kötve. 30 évvel ezelőtt éppen Helsinkiben rendezett, s az ottani díszítőmunkások gratuláltak neki, hogy Magyarország köztársaság lett – Ascher egészen abszurd helyzetként élte ezt meg. A vidéki színházak (kaposvári Csiky Gergely Színház) aktívan részt vettek a rendszerváltás előkészítésében – példaként említhető az 1976-os Ascher-rendezte Állami áruház; az 1982-es Ács János-rendezte Marat/Sade; Fodor Tamás Balkon (Genet) és Woyzeck rendezése; az 1988-as Ascher-rendezte Az öngyilkos (Nyikolaj Erdman). A kaposvári színházat többször is a betiltás, a turné lemondatása fenyegette. 30 évvel ezelőtt Ascher azt gondolta, hogy eltűnik majd a népi-urbánus ellentét (a színházban eleve nincs értelme a megkülönböztetésnek, mivel a színház urbánus dolog), de ez nem így történt.

Végül azt is megfogalmazta: „a színházban a konfliktusok természetét tanulmányozzuk”. Ennek fényében a rendszerváltás, és annak hatása, mint konfliktusokkal erősen terhelt időszak, téma, joggal kap teret a színházi környezetben is.