Baleseti helyszínelés. Mit tudunk róla az egyre szaporodó sorozatokból felszedett félinformációkon és szenzációhajhász túlzásokon kívül? Egy igazi baleseti helyszínelővel, Illés Jánossal beszélgettünk munkájának igazi oldaláról. A kérdéseket pedig ezúttal Olvasóinktól gyűjtöttük!
Tudtátok például, hogy nem kell fősulira menni, mert OKJ képzés keretében is elsajátíthatjátok a szakmát? Vagy, hogy egy helyszínelő feladatai közé tartozik a féktávolság pontos bemérése és a járművek közti távolság felrajzolása? A baleseti és bűnügyi helyszínelés két – igen sokban – különböző feladat. Azt hihetnénk előbbi unalmas, utóbbi pedig a filmes izgalmak végtelen tárháza. Nos, Illés János történeteit hallgatva szép lassan világossá válik: a balesetis rendőrök is rengeteg embert próbáló élménynek vannak kitéve. Sokaknak a pszichés terhelés miatt idejekorán el kell hagyniuk a pályát. Kettészakadt motorosok, gyermekhalál, várandós kismamával közölni férje halálát – ezek mind életük szerves részét képezik.
Persze, nagy eséllyel nem kell saját magukat vagy szeretteiket sorozatgyilkosoktól félteniük, akik után épp nagy erőkkel nyomoznak, mégis hősnek érezhetik magukat, mikor sikerül megoldani egy-egy ügyet!
Valami jót tenni a közösségért? Ennek az értéke feltupírozott show, szexi bőrdzsekis nyomozók és titokzatos bűnügyek nélkül is felemelően értékes!
Hogyan képzeljünk el egy magyar helyszínelő csapatot, mi a különbség a baleseti és a bűnügyi helyszínelők közt?
Nagyon nehéz ezt elválasztani. A baleseti helyszínelők közt is van bűnügyi technikus, aki minden munkára ki van képezve. Közlekedési bűncselekmény elkövetésekor ha ismeretlen az elkövető, de megvan a cselekmény elkövetéséhez használt jármű – akkor Ő rögzít minden nyomot: a szagokat például babapelenkával, mert ez rögzíti legjobban a szagmintát. Leveszi az ujjlenyomatokat, DNS-maradványokat gyűjt. Így egy közlekedési bűncselekmény is komplett bűnügyi helyszínné válik. Ami nagy mértékben elválasztja a kettőt egymástól, az az, hogy egy bűnügyi helyszín egészen más. Más egy életellenes bűncselekmény, egy lakásbetörés. Egy emberölésénél akár egy-másfél napig tart a komplett helyszíni szemle. Minden kitáblázva, méretezve, ezek valóban úgy néznek ki, mint a filmeken. Itt úgy kell rögzíteni mindent, hogy a bíróságon megállja a helyét, mint bizonyíték, nincs helye bakinak! Egy bűnügyi helyszín sokkal szerteágazóbb, a balesetinél nincs ennyi rögzíteni való dolog. Fontos tudni, hogy mindkét szakma abszolút életpálya. Ezekhez komolyan tanulni, képezni kell magunkat.
Egyszer belecsöppentem egy eligazításba, még Doszpod Péter idején. Mindenki pontosan tudta mi a feladata, a falakon táblákra felvezetve minden, tényleg, mint a filmekben! Komolyan kedvet kaptam, de ez a munka állandó készenlétet igényel. Volt, hogy a nyomozók 4-5 napig nem tudtak aludni sem, nem látták a családjukat, alig ettek, hiszen addig kell hajtani egy ügyet, míg forró a nyom.
Egy bűnügyi helyszín sokkal szerteágazóbb, a balesetinél nincs ennyi rögzíteni való dolog.
Kérdezem őt a sorozatokról, amik alapján legtöbben elképzeljük a helyszínelést és ő elmondja, ezeknek is van valóságalapja, hogy a nyomrögzítés és a látottak többsége még akár a magyar rendőrség által használt módszerekkel, eszközökkel is megegyezik. Vannak persze eltúlzott dolgok, olyan technikák, 3D lézeres vizsgálatok, amik a valóságban még nem léteznek.
Mi jut eszébe az első ügyéről? Hang, kép, szín, egy jelenet…? Miért ez maradt meg?
1983-ban, életem első egyedüli kivonulása, egy halálos eredményű közlekedési baleset helyszínére történt, ahol a mentőszolgálatnak egy kisebb rosszullét miatt engem is el kellett látnia. Egy idős néni próbált egy kukás teherautóra támaszkodva áthaladni az autó előtt. Amikor az beállt a kukákat üríteni, a néni még nem volt sehol. Aztán elindult át az úttesten, elfáradt, rátámaszkodott a kukásautó első lökhárítójára, ami közben végzett és megkapta a jelzést, hogy mehet… A néni az autó alá került és az első kerék átment a fején. Amikor a helyszínre értem és a teherautó alá néztem, a szél fellibbentette a fekete leplet és ott volt a feje kilapulva, agyveleje a földön. Rosszul lettem, ekkor ültettek be engem is a mentőautóba. Előtte mindössze egy napot voltam egy idősebb kollégával, aki a második szolgálatba valamiért nem jött be, így reggel hatkor egyedül voltam. Ezen balesetben írt az akkori ügy vizsgálója egy úgy nevezett szignalizációt, amelyben kértük, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében tegyenek plusz tükröket a tehergépjárművek előtti holt terek kiszűrésére. Azóta vannak a kukás autókon ilyen tükrök.
Mi volt a legbizarrabb esete?
Közlekedési bűncselekmények, súlyos személyi sérülés, halálesettel járó balesetek, cserbenhagyás – segítségnyújtás elmulasztása, ittas járművezetés mind szemlés ügyek voltak és ma is azok. Hogy bizarrnak számítanak-e? Inkább mindennaposnak. Vizsgálóként – mint ügyeletes – ismeretlen tettes által elkövetett ügyekben nyomoztunk, elkövetőket találtunk meg, állítottunk elő, hallgattunk ki, zárattunk őrizetbe, állítottunk bíróság elé… Itt jut még eszembe érdekességként, hogy 1983 végétől – 1985-ig a „hullabrigádban” dolgoztam. Ez azt jelentette, hogy csak a halálos és szemlés ügyekhez mentünk ki állandó partnerrel ketten, egyikünk az írásos anyagot készítette el, másikunk rajzolt és mért.
Rengeteg halálesetet láttam: szétszakadt motorost, buszos gázolást, de a legmegdöbbentőbb a gyermekek halála.
Ehhez lelkileg az első perctől kezdve erősödni kell. Nem biztos, hogy ezt mindenki bírja, mi akkor érkezünk ki, mikor még ott vannak a sérültek, halottak, letakarva – nem letakarva. Erre nem lehet felkészülni. Munkakörünkbe tartozott még az áldozatok szeretteivel közölni a halálesetet is. Ez mindig különböző reakciókat vált ki. Voltunk már kitéve támadásnak, örömnek – ez utóbbi megdöbbentő, hiszen mi azt hisszük a rossz hírrel csöngetünk be és a nyakunkba borulnak, hogy de jó, hogy meghalt az illető. Volt egy eset, ahol sejtettük, hogy az áldozat felesége állapotos. Ott elsőnek a szomszédokat csengettük ki, hogy tapogatózzunk és a mentőket is kihívtuk, ha bármi komplikáció adódna. Később megtudtuk, hogy ép, egészséges kisfiúnak adott életet.
Kifogyhatatlanul mesél. Több, mint 30 éve van a szakmában, kötetnyi könyvet írhatna, én pedig szívesen tolmácsolnám Nektek azt a rengeteg izgalmas, borzongató, megható, mulattató vagy épp szívfacsaró történetet, amit rövid, másfél órás találkozásunk alatt elmond. Egy kávézóban ülünk, a Corvin sétányon, rajta egy egyszerű zöld póló, rajtam egy Disney-s felső. Nem úgy nézünk ki, mint munkánk komoly képviselői és akkor egy pillanatra megint elgondolkodok azon, mennyire nem a külcsín teszi az embert. Jánost hallgatva arra jutok: olyan emberrel van dolgom, akire rá merném bízni a biztonságom és az életem védelmét.
Mi számít Önnek sikerélménynek?
Szakmai sikerélmény? Elkövetők bíróság elé állítása, zavartalan tárgyalás, bűnösség kimondása, bírósági ítélet – pótnyomozás nélküli ügyészi vádemelési szakasz – amely azt jelenti, jól dolgoztam, és minden olyan védekezési lehetőséget kilőttem, amellyel az ügyvéd később próbálkozott volna, azaz minden kiskaput bezártam… Na, ez sikerélmény.
Ha Ön akarna elkövetni valamit, mire figyelne?
Induljunk ki abból, hogy nem követnék el! Persze rengeteg, a filmekben tökéletesnek ábrázolt bűntényt látunk, ahol a legfontosabb, egy hermetikusan zárt ruházat, amiből esély sincs DNS mintát a helyszínen hagyni, hogy egy példát említsek. De utalva az előző kérdésre, ha csak abból indulunk ki, hogy vannak megoldatlan ügyek, úgy azt kell mondanom vannak tökéletes bűntények is. Mégis, inkább ne kövessünk el semmit és ne a lebukás rizikója miatt ne tegyük. Érdemesebb jó embernek megmaradni!
