Miből lesz a cserebogár?
A hétvégén szülővárosomban, Tatabányán jártam, ahol Komárom- Esztergom megye büszkeségével, régi osztálytársammal, Katona Károllyal futottam össze egy interjú erejéig. A még csak 20 éves labdarúgó nagy sikereket ért el az elmúlt években, én pedig szerény focitudásommal, egy kávé mellett, erről kérdezgettem őt.
Emlékszem, amikor még kisgimnazistaként mellettem ült matek órán, és buzgón jelentkezett, hogy megmondja az egyenlet megoldását. Később aztán már rólam leste a válaszokat, pedig én sem brillíroztam a reáltantárgyak terén, ő viszont annyit edzett, hogy nem maradt ideje felkészülni az órákra.
- Hogy alakult ki ez a hihetetlen nagy szeretet a sportág iránt?
- Mindig is tudtam, hogy ez lesz a jövőm és, hogy ebből szeretnék élni. Kiskoromban mindig csak fociztam, mindig focilabdát kértem Karácsonyra, szülinapra, stb.. A kapcsolatom 3 évesen kezdődött a focival, amikor a szüleim születésnapomkor elvittek egy fociedzésre, de ilyen fiatalok számára még nem tartottak edzéseket, így a 3 évvel idősebbekkel kezdtem el a játékot.
- Én már úgy ismertelek meg, mint ’Karcsi, a focista’; ez az oldalad mindenkinek nagyon ismerős. De milyen maga Katona Károly?
- Ez egy érdekes kérdés, mert a foci mindig is hozzátartozott az életemhez, és amíg tudom csinálni, hozzá is fog. Így a két dolog nem teljesen elválasztható egymástól. Természetesen van a focin kívül is életem, amit nagyon élvezek is. Céltudatos, erős embernek tartom magam, aki bár látszatra eléggé lezser életet él, mégis, ha valamit kitűz magának, addig megy, amíg azt el nem éri, legyen szó sportról, vagy magánéletről egyaránt. Akik ismernek, pontosan tudják, hogy milyen vagyok, a többi embernek pedig csak ’Karcsi, a focista-ként’ maradok meg, de ezt nem is bánom.
- Akkor most meg is ragadnám az alkalmat, és feltennék egy pár kérdést a fociról is. Jelenleg melyik csapatban játszol, és mi a posztod?
- Az NB2.-ben szereplő Credobus Mosonmagyaróvár csapatában játszom, és balhátvéd a posztom.
- Mióta játszol ott?
- 2 és fél éve és a szerződésemből hátra van még 1,5 év.
- Előtte hol fociztál?
- A Tatabánya FC-ben szerepeltem.
- Miért hagytad ott a tatabányai csapatot?
- A fejlődést tartottam a szemem előtt, nyilván magasabb osztályban jobban fejlődhet egy fiatal játékos és ennek egyfajta presztízse van számomra.
- Mit gondolsz ez a csapat lesz a végső állomás, vagy gondolkozol más csapathoz való átigazoláson is?
- Most rátapintottál a lényegre, ugyanis éppen a napokban beszélgettem a Győr csapatának edzőjével a jövőbeli lehetséges együttműködésünkkel kapcsolatban.
- Látod ismerlek, megéreztem, hogy van valami a háttérben. Ennek a kialakult helyzetnek mi az oka?
- Semmi személyes dolog, egyszerűen csak több potenciált látok a szomszéd város csapatában, valamint, ha visszamegyek az egyetemre, a távolság szempontjából előnyömre válik.
- Te pedig most tapintottál rá a lényegre, ugyanis a következő kérdésem pont ezzel lett volna kapcsolatos. Egy érettségit szereztél, és el is kezdted a Széchényi Egyetemet Győrben, de az első félév után passziváltattál a foci miatt. Ezek szerint, nem tervezel felhagyni a továbbtanulás gondolatával?
- Nem, egyáltalán nem. Egy nap biztosra veszem, hogy folytatom, mert gondolnom kell a foci utáni évekre, de most úgy gondolom, hogy minden energiámat a sportra kell összpontosítanom.
- Persze ez érthető, használd ki a legproduktívabb éveid. Érdekelne még, hogy van-e a példaképed, inspirációd?
- Kimondott példaképem nincs, az összes idősebb játékostól próbálok tanulni, akivel együtt dolgozhatok.
- Egy héten mennyi edzés van és azok hány órások?
- Egy héten 6-7 tréning van, plusz hétvégén egy bajnoki mérkőzés. Az edzéskor kb. 2-3 órát töltök a komplexumban.
- Ennyi edzés mellett van időd a magánéletedre is?
- Persze, rengeteg szabadidőm van, amiben jut időm mindenre, amire éppen kedvem tartja.
- Végezetül, néhány komolyabb kérdésem lenne feléd. Szerinted mi teszi a sikeres embert?
- Sok munka, alázat, akaraterő, de a legfontosabb a szerencse.
- Hogyan képzeled el a jövőd 5 év múlva?
- 5 év múlva minimum NB1.-ben szeretnék szerepelni, de egy külföldi szereplést sem tartok kizártnak.
- Mit gondolsz a magyarországi labdarúgók teljesítményéről?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben lenne. Van hova fejlődni, és mindig is lesz hova.
- Min változtatnál a hazai foci terén?
- A stadionok helyett inkább az edzőkomplexumokat fejleszteném, és jobban nyitnék a nyugati futballkultúrák felé, mind étkezésben, mind felszereltségben.
- Mit tanácsolnál a focizni vágyó fiataloknak, miért ezt a sportot válasszák?
- Elsősorban a mindennapos mozgás érdekében válasszák, később pedig a kiválasztási rendszerek úgyis eldöntik, kiből lehet profi játékos. Plusz szerintem nincs annál jobb érzés, ha valaki azt csinálhatja nap mint nap, amit szeret.
- Ez egy szép végszó volt Karesz, köszönöm, hogy eljöttél, és őszintén meséltél az életedről.
- Nagyon szívesen, hívj bármikor. Aztán a hétvégi buliban tali!