Képzeljünk el egy elegáns hölgyet, aki belép egy kávézóba. Feltűnő piros kalapot visel, hozzá élénk lila ruhát, hatalmas ékszereket, és olyan mosoly ül az arcán, mintha most nyerte volna meg a lottóötöst. Az égvilágon semmi nem zavarja, a kíváncsi pillantások sem, sőt mintha egyenesen élvezné, hogy minden szem rá szegeződik. Leül a barátnői mellé, rendelnek egy kávét, nagyokat nevetnek, és eszük ágában sincs azzal foglalkozni, hogy vajon ki mit gondolhat.
Vajon először mi jutna eszünkbe Róluk? Hogy milyen feltűnőek? Hogy ebben a korban már másképp kellene viselkedni? Hogy nem illik így öltözni? Vagy éppen az, hogy mennyire jó lenne egyszer ilyen felszabadultan élni? A piros kalap legfontosabb üzenete éppen ez: nem kell engedélyt kérnünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
A Red Hat Society mozgalom pontosan ezt az életfilozófiát szemlélteti. A Nők piros kalapot és élénk lila öltözéket viselve ünneplik a szabadságot, a barátságot, a boldogságot, egyszóval az életet.

A közösséget Sue Ellen Cooper alapította 1998-ban az Egyesült Államokban. Nem egy jótékonysági szervezet létrehozása volt a cél, hanem egy közösség kialakítása. Az 50 év feletti hölgyek piros kalapot és élénk lila öltözéket, az 50 év alatti Nők pedig rózsaszín kalapot és levendula lila öltözéket viselnek. Ez egy olyan biztonságos tér, ahol a tagok új barátságokat köthetnek, közös programokon vehetnek részt, és mindenekelőtt jól érezhetik magukat. Hogy az idő múlását ne veszteségként éljék meg, hanem egy új lehetőségként tekintsenek rá ami rengeteg új élményt tartogat.
Az extravagáns megjelenés azt az üzenetet hivatott közvetíteni, hogy az életkor nem zárja ki az önkifejezést és a bolondozást. Fantasztikusnak találom, ahogy az élethez való könnyed hozzáállásukat megpróbálják átadni a világnak, és megmutatják azt, hogy másként is lehet élni. Talán éppen erre lenne szüksége egy kicsit mindannyiunknak. Megtanulni azt, hogy nem kell mindenkinek, minden helyzetben megfelelnünk. Nem kell folyamatosan azon gondolkodnunk, hogy vajon mit szólnak majd mások. Néha elég lenne az is, ha csak bátran tudnánk élvezni az életet. Felvenni azt a ruhát, amit szeretnénk, táncolni amikor kedvünk tartja, hangosan, nem diszkréten, hanem szívből nevetni. Olyan hobbit vagy programot választani, amiről eddig azt gondoltuk, nem nekünk való.
Szóval, ha megöregszem, biztosan lesz egy piros kalapom. Na nem azért, mert annyira szeretem a kalapokat, vagy a piros színt. Hanem azért, hogy mindig emlékeztessen arra, hogy mindegy hány éves vagyok, sose felejtsek el önmagam lenni, és ne mások véleménye vagy elvárásai irányítsák az életem. Sose kell engedélyt kérni ahhoz, hogy boldogok legyünk, hogy önmagunk legyünk. Nem fogom azt mondani, hogy ehhez Én már öreg vagyok. Inkább azt kérdezem, miért lennék az? Hiszen most jött el az ideje annak, hogy megtegyem azt amihez eddig nem volt bátorságom, vagy nem volt rá lehetőségem.

Talán nem is kellene megvárni, hogy elmúljunk 50 évesek ahhoz, hogy legyen egy piros kalapunk. Miért ne vehetnénk meg már most? Hisz sosincs késő ahhoz, hogy elkezdjünk bátran élni….
Forrás: redhatsociety.comkép forrása: istock.com, https://www.calhealthreport.org/2013/11/10/for-red-hatters-outrageous-fun-key-to-positive-aging/


