“Ó, hogy az a…” – kiáltok fel cseppet sem nőiesen, mikor a Neptun nevű csoda már másodszor dob ki a felhasználói felületről a vizsgafelvétel kezdete előtt másfél órával. Mindenre elszántan tovább küzdök: ha törik, ha szakad, az előzetes elképzeléseim szerint veszem fel a vizsgáimat. Januárra.

A Neptun szervereinek kapacitáshiánya alatt rutinosan nyögő egyetemistaként persze két órával a vizsgajelentkezés kezdete előtt megpróbálok bejelentkezni a felületre, az ELTE-Naprendszer nyolcadik bolygójára, hogy aztán verejtékező ujjakkal frissítgessem az oldalt, hogy a munkamenet lejártával ne kerüljek a virtuális tér haszontalanabb felére. Persze így is előfordul, hogy az aktuális elektronikai eszközöm minden elővigyázatosságom ellenére megmakacsolja magát, hogy aztán emberáldozat bemutatását fontolgatva könyörögjem magamat vissza a Neptunba, több-kevesebb sikerrel.
A Neptun szervereinek nem túl hatékony működését persze a vizsgajelentkezés esetében az is árnyalja, hogy alapvetően versenyjelentkezésről van szó – tehát “aki kapja, marja” alapon csak az tudja biztosan felvenni a neki leginkább ideális módon a vizsgáit, aki a vizsgajelentkezés időpontjában már bent van a Neptunban. Elsősorban tehát a versenyjelleg, a gyorsaság szükségessége a meghatározó, nem az, hogy infrastruktúrális korlátok miatt nem tud mindenki egyszerre belépni a felületre. Különösen kiéleződik a helyzet az őszi félév vizsgaidőszakaiban, amikor nem igazán jellemző a tolongás a decemberi vizsgaidőpontokért – ez persze nem értékítélet és “csúnya, lusta egyetemisták”-szólam, hiszen gyakorlatilag képtelenség, de minimum méltatlanság, hogy a szemeszter utolsó hetében írt zárthelyi dolgozatok után az ember a következő hét vizsgájára is felkészüljön. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg K.B., mikor — négy januári időpont boldog tulajdonosaként — körbekérdeztem a kampuszon a témával kapcsolatban: “Hát igen, vagy póthét, vagy reading week kellene a BTK-ra is, mert a decemberi vizsgákra nem lehet felkészülni, ha előtte 4 nappal még zh-t írsz. De van, hogy kénytelen vagy mégis elmenni vizsgázni, mert egyszerűen nincs más időpont, vagy nem tudod máshogy összekombinálni a vizsgáidat.” Egy másik hallgató arról számolt be, hogy nemcsak a vizsgafelvétel idegőrlő számára, hanem a vizsgák tervezése is: “Hiába próbálom okosan elosztani a vizsgáimat, általában két rossz közül a kisebbik rosszat kell kiválasztanom. Az ember tanul, készül, egész félévben olvas, mégsem tud úgy teljesíteni, ahogy szeretne, mert mondjuk három vizsgája van két nap alatt. A párhuzamos készülés pedig pedagógiailag is hatékonytalan.”
A legrosszabb persze az, hogy a vizsgaszituáció megoldhatatlannak tűnik: bármilyen, a javulás érdekében tett lépés hátrányos is lehet egy adott csoport számára, ami pl. egy nagyobb szakon célravezető, az kimondottan problémásabb lehet egy kisebb szakon, és vice versa. Az egyetlen, talán kivitelezhető megoldási mozzanat — több hallgató véleményével egybecsengően — a szorgalmi időszak vége és a vizsgaidőszak eleje közé beékelt hét lehetne, amelyet a hallgatók a csak felkészülésre tudnának fordítani a szemeszter utolsó, intenzív hete után.

Dorina