Csalódás! Alföldi előadás közben lépett le a színházból (Sebő Katalin)

Általános csalódottság uralkodott el az Átrium színház nézőközönségén, mikor Alföldi Róbert az előadás felénél eltűnt a színpadról.

Tegnap este az Átriumban mutatták be a Vaknyugat című komédiát, melyet a színházi csapat a Kulturbrigád társulattal kiegészülve állított színpadra. A darab fő vonzereje nyilvánvalóan Alföldi Róbert személye volt, aki az egyik főszereplőt formálhatta meg.

Megérkezéskor kellemes meleg és vidám beszélgetések zaja fogadott az Átrium színház ajtaján belépve. A büfében nagybetűs felirat hirdette: PÁSTÉTOM LEVELESTÉSZTÁBAN 400 ft. A különös termék jelentőségét azonban csak az előadás során érthettük meg.

Helyemet elfoglalva, néhány perc várakozás után egy harmonika hangjaira kezdődött meg a színdarab. A kivilágított színpadra csakhamar megérkezett az egyik főszereplő, Rétfalvi Tamás és kisvártatva Alföldi is befutott. Az ezt követő másfél órában kellemes, kissé nyers, de mégis humoros vígjátékot láthattunk, mely mégis inkább valami komolyat próbált elmondani a maga rejtett nyelvén.

A történet egyébként nem volt túl bonyolult, egy erősen vidéki környezetben játszódó testvérháború eseményeit követhettük figyelemmel, melyet a mindig részeges, de egyébként jólelkű pap (Alföldi) próbál feloldani, megoldani. A két testvér, Valene és  Coleman, azaz Ficza István és Rétfalvi Tamás, nem képes mással foglalkozni, mint egymás életének megkeserítésével, no meg azzal, hogy a gyülekezett legújabb halottjának temetésén ehetnek-e pástétomot levelestésztába. Ennek a háborúnak lesz az áldozata a jó Welsh atya is.

Az első felvonás másfél órás játékidejét rövid szünet követte, majd visszavonulva egy meglepően rövid, alig több mint fél órás második felvonásból tudhattuk meg a történet végét. Sokunk sajnálatára – karaktere halála miatt – Alföldi ebben a részben már nem kapott szerepet, s a meghajláshoz sem vonult már be – valószínűleg már korábban elhagyta a színház épületét.

A csalódás ellenére összességében kellemes élménnyel zárhattuk az estét, miután sok nevetés mellett az emberi kapcsolatok egyik legfontosabb eleméről is tanulhattunk, a megbocsátásról.