Tegnap a Nem Adom Fel Kávéházban faggatták Spiró György írót, professzort, rendezőt: polihisztort. Kalandos, gimnazistaként megélt Margitszigeti sétáitól egészen a borongós felnőtt-problémáin keresztülívelő Spiró életrajzzal a zsebünkben térhettünk haza.

A koncepció: a moderátor kérdései által a legtöbbet megtudni az író személyes tapasztalatairól a saját szcénáján belül. Ehhez képest a nem egészen egyértelmű kérdésekre hasonlóan homályos válaszokat kaptunk. A kérdező vontatottá tette az estét, mit Spiró frappáns válaszaival próbált kompenzálni, ez azonban ahhoz vezetett, hogy a hallgatóság több tudást szerzett volna, ha bepötyögi a Wikipédiára a művész nevét. Az interjú vezetőjének felkészületlensége minden kérdésnél egyre inkább kirajzolódott, ugyanis a válaszok inkább álltak helyesbítésekből, mintsem új ismeretekből. Az esemény címében külön hangsúlyt kapott 2016-ban kiadott regénye, a Feleségverseny, mely akkor került szóba, mikor az est végén elhangzott a „van kérdés esetleg?” mondat. Utólag is köszönöm a hátsó sorban ülő néninek.