Szilasi Dávid a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, tavaly megszerezte kis diplomáját, idén elkezdte a mester képzést. Zenész családba született, édesapja Szilasi Alex zongoraművész, dédapja Csenki Imre zeneszerző és karmester. Szerény és előre zavarban van a helyzet miatt, hiszen nem is a szavak, sokkal inkább a zene embere.
Eszter: Törvényszerű volt, hogy belőled is zenész lesz? Támogattak ebben a döntésben a szüleid? Hogy talált rád a pálya?
Sz.D.: Rengeteg komolyzenét hallgattam, amióta az eszemet tudom. Nagyon szerettem már akkor is, a kedvencem talán Brahms B-dúr zongoraversenye, minden hangját mintha személyesen ismerném. Egészen kicsi voltam, mikor már édesapámat hallgatva én is zongoráztam. Ő gyakorolt a zongorán, én az asztalon. Az óvodában koncerteket adtam, meglepő módon végig is hallgatták a többiek, ahogy „zongorázom” és dúdolom, amit játszom. Édesapámmal is sokat zongoráztam, tanítgatott már kicsiként, támogatta, hogy nekem is ez legyen a hivatásom. Aztán azt hiszem 5 éves lehettem amikor „hivatalosan” elkezdtem zongorázni tanulni.
Eszter: Hogy néz ki egy művész átlagos napja?
Sz.D.: Mivel most még egyetemre járok, így valamennyire kötöttek a napjaim, mert óráim vannak. A napom legfontosabb feladata a gyakorlás, ez általában 3-5 órát ölel fel.
Eszter: Azért, az nem kevés…
Sz.D.: (nevetve) Az ideális az lenne, ha minden nap jutna úgy időm, hogy legalább 5 órát tudjak dolgozni, persze ez nem mindig sikerül, vagy nem úgy, ahogy tervezem.
Eszter: A magánéletedre, hogy hat a hivatásod? Egyáltalán, egy művésznek lehet klasszikus értelembe véve magánélete, le lehet tenni a munkát?
Sz.D.: Nem. Én legalábbis nem tudom. A zene az mindig ott van, ha főzök is komolyzene szól, ha utazom a metrón is többnyire azt hallgatok. Vagy ha épp nem tudok aludni, hajnalban is leülök gyakorolni. Mindig jár a fejemben valami, a párom gyakori kérdése, hogy „Mit játszom?” mert azért néha továbbra is „zongorázom” az asztalon.
Eszter: Hogy képzeled el a jövődet? Mik a kilátásai egy pályakezdő fiatal zenésznek?
Sz.D.: Tanulni kell és fejleszteni magam, ez folyamatos feladat. Külföldön is szeretnék tanulni, különböző versenyeken indulni, meg persze koncertezni. Koncertező művészként képzelem el az életem.
Eszter: Mikor hallhatunk játszani?
Sz.D.: Október 20-án fogok Mozart zongoraversenyt játszani a Gödöllői Kastély dísztermében. Aztán decemberben lesz még több koncertem is, többek között Szentendrén, a Zeneakadémián és szintén a Gödöllőn.
Eszter: Köszönöm a beszélgetést.
Eszter
