Top 5 Ezen a héten

Kapcsolódó cikkek

Vágyakozni szabad? Gyuricza Gergely májusi kiállításán keressük a válaszokat. – JOY Urbán Erotika című tárlata az erotika és a vágy sokszínűségéről.

Szerző: hlaura



Az erotika szó hallatán sokaknak a meztelenség vagy a szexualitás jut eszébe. Pedig a vágy ennél sokkal összetettebb jelenség. Kapcsolódhat a szabadsághoz, az intimitáshoz, az önelfogadáshoz, de akár a sebezhetőséghez is. Gyuricza Gergely JOY Urbán Erotika című kiállítása éppen ezt az összetettséget helyezte új megvilágításba.

A tárlat 2026. május 13. és 30. között volt látható a budapesti Turbina Kulturális Központban, az Urbán Erotika Kortárs Művészeti Fesztivál részeként. A fesztivál a képzőművészet mellett pszichológiai előadásokkal, beszélgetésekkel és egyéb kulturális programokkal járta körül az emberi szexualitás és intimitás kérdéseit. Most, az ősz beköszöntével – ahogy hűl az idő, rövidülnek a nappalok, és a külső ingerek helyett a belső folyamataink felé fordulunk – a téma különösen aktuálissá válik. Miközben napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az önelfogadás és a szexuális szabadság, saját vágyaink megélése és mások különbözőségének elfogadása továbbra sem magától értetődő.

A tárlatvezetés során Gyuricza saját meglátásait is megismerhettük a vágyról és az erotikáról. A festmények között járva óhatatlanul felmerülhet bennünk néhány személyes kérdés:
Hol tartok a saját szexualitásom megélésében? Hol húzódnak a határaim? Milyen a saját erotikám, és mennyire tudok kapcsolódni hozzá?

A kiállítás jóval többről szól, mint a női és férfi testek intim, kissé provokatív ábrázolásáról. Egy önismereti utazás kezdete vagy éppen fontos állomása lehet, amely során mélyebben megvizsgálhatjuk önmagunkhoz fűződő viszonyunkat.

Mennyire vagyunk őszinték saját magunkkal? Milyen mintákat hozunk a családunkból, és ezek hogyan alakítják énképünket és kapcsolatainkat? Merjük-e valóban megélni azt, akik vagyunk?
Gyuricza festményei lehetőséget adnak arra, hogy az intimitást és a szexualitást ne kizárólag a megszokott társadalmi elvárások és a családból hozott minták felől közelítsük meg.

Kép forrása: Murányi-Apró Renáta saját készítésű képe


Az alkotásokat élénk színek, hangsúlyos emberábrázolás és tudatos befejezetlenség érzete jellemzi. A művek az önazonosság, az életöröm és a sebezhetőség mellett az önelfogadás, a belső határok és az érzelemszabályozás kérdéseit is felvetik. A harsogó tónusok magukhoz vonzzák a tekintetet, szinte követelik a figyelmet, nehéz elfordulni tőlük. Számomra ez párhuzamba állítható az erotikával is:
A vágy, az érzékiség életünk természetes velejárója, még akkor is, ha olykor nehéz szembenéznünk vele.

A kiállítást különösen érdekessé teszi az ábrázolt modellek sokszínűsége. A különböző testek és karakterek megjelenítése jól kapcsolódik a tárlat által felvetett kérdésekhez. Nincs ugyanis általánosan tekinthető, mindenkire érvényes elképzelés arról, mi erotikus. Ami az egyik ember számára vonzó vagy felszabadító, az másnak egészen mást jelenthet, éppen ez a sokféleség teszi izgalmassá az emberi vágyat, intimitást.


Az Urbán Erotika Fesztivál és a kiállításhoz kapcsolódó beszélgetésen a felnőtt kapcsolatok határai, a bizalom, a kommunikáció és a beleegyezés kérdései is előkerültek. Ezek a témák azonban túlmutatnak a kiállítás keretein. A vágyaink különbözősége nem feltétlenül akadályozza a kapcsolódást, sokkal inkább arra hívhatja fel a figyelmet, hogy egymás megértéséhez nyitottságra, őszinteségre és megfelelő kommunikációra van szükség.

A művészet teret nyit azoknak a témáknak, amelyek a hétköznapi beszélgetéseinkből gyakran kiszorulnak. Gyuricza Gergely pszichológusként végzett, a festészetre pedig édesanyja elvesztése után, a művészetterápia révén talált rá. Munkáiban a test, az önazonosság és a vágy rétegeit kutatja. Urbán erotika című sorozatának fő eleme az a felismerés, hogy az alkotás és az erotika élménye közös tőből fakad: mindkettő a megélt jelenlétben és a belső felszabadulásban teljesedik ki. Gyuricza festményei nem kínálnak kész, adekvát válaszokat az erotika kérdéseire. Sokkal inkább arra késztetnek minket, hogy saját élményeinkből és tapasztalatainkból kiindulva közeledjünk a vágyainkhoz, és újragondoljuk az önmagunkhoz, valamint a másokhoz való kapcsolódásunkat.

Nem is az a valódi kérdés, hogy szabad-e vágyakoznunk, hanem az, hogy van-e bátorságunk őszintén megélni, felvállalni az érzéseinket és ezáltal felfedezni a saját erotikánkat.

Szerző: Murányi-Apró Renáta

Népszerű cikkeink