A brit uralkodók koronázásakor a díszes jelvények mellett egy különleges kőnek is fontos szerep jut. A Sors Köve (Stone of Destiny) évszázadok óta része a koronázási hagyománynak, története azonban kevésbé ismert. A történet a filmvásznon is megelevenedett: a Stone of Destiny négy fiatal skót vakmerő vállalkozását dolgozza fel: 1950 karácsonyán elvitték a követ a Westminster-apátságból, hogy visszajuttassák Skóciába. De miért volt ennyire fontos számukra ez a kőtömb? A válasz évszázadokkal korábbra vezet…
A skót királyok jelképe
A Sors Köve, más néven a Scone-i kő, Skócia egyik fontos történelmi jelképe. Nevét a Perth közelében fekvő Scone településéről kapta, ahol a skót uralkodók beiktatási szertartásait tartották. A hagyomány szerint a királyok a kövön vagy annak közelében foglaltak helyet, amikor elismerték őket uralkodóként. A kő így a királyi hatalom és a skót királyság folytonosságának jelképévé vált. Eredetéről számos legenda született. Az egyik szerint a kő a Bibliából ismert Jákob párnája volt, más történetek szerint Írországból származik. A geológiai vizsgálatok szerint a kő a Scone környéki területről származik.

Hogyan került Angliába?
1296-ban I. Edward angol király hadjáratot indított Skócia ellen. Az angol uralkodó igyekezett kiterjeszteni hatalmát és ellenőrzése alá vonni a skót királyságot. A hadjárat során a Sors Kövét is Angliába vitette. A követ a Westminster-apátságba szállították, ahol egy erre a célra készített tölgyfa koronázási székbe illesztették. A szék 1300 körül készült el, és azóta is a brit koronázások egyik legismertebb kelléke: az uralkodó a koronázási szertartás során ebben a székben foglal helyet. A kő így az angol, majd az 1707-es angol–skót unió után a brit uralkodók koronázási hagyományának részévé vált.
Visszaszerzésének kalandos története

A kő Londonba kerülése után csaknem hétszáz évig a Westminster-apátságban maradt, de a skótok soha nem feledkeztek meg róla. 1950 karácsonyán jött el az idő, amikor négy fiatal, Ian Hamilton, Gavin Vernon, Kay Matheson és Alan Stuart elhatározta, hogy visszaszerzi a követ.
A fiataloknak sikerült bejutniuk az apátságba, ahonnan kiemelték a közel 150 kilogrammos követ. A művelet közben a kő eltört, így darabokban, de sikerült elvinniük. Az akció hatalmas feltűnést keltett, a hatóságok pedig nagy erőkkel keresték az eltűnt követ, ami 1951 áprilisában került elő a skóciai Arbroath apátságánál, ahol 1320-ban megszületett a skót függetlenséget követelő nyilatkozat. A követ később visszavitték Londonba, és 1953-ban, II. Erzsébet királynő koronázásakor ismét a koronázási szék alá helyezték.
A négy fiatal ellen nem indult büntetőeljárás, akciójuk azonban megmutatta, hogy a Sors Köve továbbra is a skót nemzeti identitás fontos jelképe maradt.

Visszatérés Skóciába
1996-ban a brit kormány úgy döntött, hogy a Sors Köve visszakerül Skóciába és a megállapodás értelmében ott is marad, de a jövőbeli brit koronázásokra ismét Westminsterbe szállítják. Így történt ez 2023-ban, III. Károly király koronázásakor is.
A film
A Stone of Destiny című ennek a négy fiatal skótnak a történetét meséli el. Ian Hamilton vezetésével végrehajtott akciójuk egyszerre vakmerő kaland és politikai kiállás, amelynek célja a skót történelem egyik fontos jelképének visszajuttatása annak szülőföldjére.
A filmet a 2008-as BAFTA Scotland-díjátadón a legjobb játékfilm kategóriájában jelölték díjra. A nézői értékelések alapján a fogadtatása kedvező: az IMDb-n 10-ből 6,7 pontot kapott, a Time Out pedig szórakoztató, régimódi hangulatú kalandfilmként jellemezte.
A Stone of Destiny valós eseményeken alapuló történelmi kalandfilm, amely Skócia múltjába is betekintést nyújt, és segít jobban megérteni az ország történelmi emlékeinek jelentőségét.
Források:
https://www.thehistoryblog.com/archives/70099
https://www.policemuseum.org.uk/crime-casebook/interesting-cases/the-stone-of-destiny-1950/
https://www.mafab.hu/static/profiles/2014/293/04/21246_35.jpg
Getty Images


