Naponta átlagosan három órát töltünk mobilozással, egy évben pedig kb. negyvenöt napot. Az ELTE Etológiai Tanszék Alfa Generáció laborjában végzett kutatás szerint az egy éves kort betöltött gyerekek harmada, a két éveseknek a fele, és a négy évesnél idősebbeknek pedig a 60%-a már használ digitális eszközöket. Milyen következményekkel jár az, hogy a „digitális bennszülöttek” hamarabb találkoznak a mesékkel a Tv-ben és az interneten, mint a mesekönyvekben?
A San Diégó-i Egyetem 2010-ben készült kutatása rámutat, hogy a mai ember átlagosan háromszor annyi információt dolgoz fel nap, mint nap, mint tették például felmenőink 1960-ban. Most kilenc évvel később ennél drámaibb adatokkal is szembesülhetünk, hiszen a felméréskor még nem volt minden ember zsebében okostelefon.
Az internet megváltoztatta hétköznapi szokásainkat, másként étkezünk, vásárolunk, szórakozunk és kommunikálunk. A már felnőtt generációk agyi működését is jelentősen átformálja a digitális világ, hát még az ebben felnövő alfa generáció gondolkodását.
Gondoljunk csak arra, mi mindenben szolgálnak ki minket a mindennapok során az okos eszközeink. Ezek ébresztenek, itt olvassuk a híreket, fejszámolás helyett a számológépet használjuk, ha pedig valamilyen kérdésre keressük a választ, egyszerűen bepötyögjük az internetes keresőbe, ahelyett, hogy tovább törnénk rajta a fejünket, vagy netán ellátogatnánk egy könyvtárba, ahol kutatómunkával lelnénk meg a választ.
Kétségkívül sokkal gyorsabb és egyszerűbb így, de számolunk-e olyan következményekkel, mint bizonyos képességeink tompulása? Például a memóriánk romlásával, tájékozódási készségünk csorbulásával, esetleg számolási tehetségünk elvesztésével?
“Azt, hogy a digitális kor átalakítja az agyunkat, egészen szó szerint kell érteni.” – Handula Zsolt: A kardfogú tigris vacsorája
Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet tavaly végzett felmérése szerint a megvizsgált 4500 kilenc-tíz éves gyereknél azt találták, hogy aki napi 7 órát vagy annál többet tölt monitor vagy okostelefon előtt, azoknak másképp fejlődik bizonyos agyterületük például az agykéreg érzékszervi információkat feldolgozó része.
Az információ áradat pedig, ami nap, mint nap elér minket, az ingerküszöbünk emelkedését eredményezi. Evolúciós késztetés az emberek számára, hogy ebből a töménytelen mennyiségű adatból a fontosakat mindenáron fel akarjuk dolgozni. A lényegi információ kiszűrése azonban rendkívül megterhelő feladat az agyunk számára. Ennek egyenes ágú következménye, hogy drasztikusan csökkent mára a koncentrálóképességünk időtartama. A kutatások szerint írott szöveg esetében átlagosan 8,25 másodperc az az időintervallum, amég fókuszálni tudjuk a figyelmünket. Ha ennyi idő alatt nem sikerül a szövegnek felkelteni az olvasó érdeklődését, akkor a gondolatai elkalandoznak.
Ez talán magyarázatul szolgálhat az egyre romló szövegértésre az iskoláskorúak körében. A pedagógus társadalom régóta áll értetlenül a gyerekek egyre kétségbeejtőbb eredményei előtt.
“Az olvasás olyan kultúrális talány, ami minden későbbi lehetőségünk fontos alapja.” – Dívány: Miért nem érti a magyar, amit olvas?
A gyerekek azonban egyre később, és egyre nehezebben tanulják meg az értőolvasást. Ez feltehetőleg annak köszönhető, hogy a szülők mintáját követve, nem a könyvekhez nyúlnak, hanem az okos eszközökhöz. Az esti mesét már nem a mesekönyvek nyújtják, hanem agyon animált youtube videók, amelyek sokkal kevésbé mozgatják át a gyermekek fantáziáját.
De nem szabad elsiklani afelett sem, hogy az olvasás elsajátításának három lépcsőfokából az egyik a rendszeres olvasás, hiszen gyakorlat teszi a mestert. A gyerekek mégis inkább a tabletjük, mobiljuk vagy laptopjuk nyomkodásával töltik az időt a könyvek forgatása helyett.
Ahhoz, hogy világossá váljon számunkra az olvasás fontossága vegyük végig, hogy milyen rögös úton kell végig mennie a 6-7 éveseknek, mire az agyukban értelmes szöveggé áll össze a lapra hányt betű.
Az olvasás kezdetben technikai, erőforrás-igényes dekódolás. Ezt követően a szófelismerés már egy gyors folyamat, elég csak ránézni a szavakra, az agy már társítjai is hozzá a jelentést. Ehhez elengedhetetlen a rendszeres gyakorlás.
“Az olvasás elsajátításának utolsó szakaszában az olvasás rugalmassága a hatékony szövegfeldolgozást teszi lehetővé.” – Dívány: Miért nem érti a magyar, amit olvas?
Ehhez pedig elengedhetetlen a tudás az adott témában, máskülönben úgy kell elképzelni a háttértudás nélküli olvasást, mintha egy laikusnak kvantumfizikai szakirodalmat adnának a kezébe, majd a szöveg végére érve kikérdeznék belőle.
A rövidebb és hosszabb szövegek megértésében már a metakogníció is szerepet játszik. Másként kell egy szépirodalmi szöveget olvasni, mint egy természettudományosat vagy történelmit. Itt kulcsfontosságú, hogy a gyermek 8. osztályos koráig találkozzon mindenféle területről szövegekkel, annak érdekében, hogy a definíciók mögött valódi megértés alakulhasson ki.
Óriási a felelősség tehát a szülőkön és az oktatásban dolgozókon. Ők még egy egészen más világban nőttek fel, mint amiben a mai gyerekeket nevelik, a világ pedig gyorsabban halad előre, mint ahogy ők lépést tudnának tartani vele. Mi lehet akkor a megoldás?
- Az egyik, szakemberek által gyakran emlegetett szabály, hogy hároméves korig semmilyen digitális eszközt ne engedjenek önállóan használni a szülők, valamint a későbbiek során is zárják ki a gyermek éjszakai rutinjából a képernyős eszközöket.
- Amint az első készülék megvásárlása előtt áll a család, mindenképp beszéljék meg a leendő tulajdonossal a biztonságos internethasználat szabályait.
- A gyermek a szülői mintát követi, így az egyik legfontosabb, hogy a szülő se lógjon éjjel-nappal a kütyüin, így elvárható lesz ugyanez a magatartásforma a gyerektől is.
Talán állíthatom, hogy soha nem született még egy olyan találmány sem a történelem során, amelyik ilyen gyors és ilyen nagy hatással lett volna a mindennapjainkra. Az elménket, lelkünket, kapcsolatainkat és szokásainkat formálja át, ennek az átalakulásnak mértékét pedig csak mi szabhatjuk meg. Tudatos használattal és a gyermekekre irányuló teljes figyelemmel megpróbálhatunk lépést tartani a digitális világgal.
Enikő
Felhasznált irodalom:
Carr, Nicholas (2014): Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? : a sekélyesek kora, HVG, Budapest
Gyurkó Szilvia: Az elég jó digitális szülő, HVG Pszichológia, 2019/3.
Handula Zsolt: A kardfogú tigris vacsorája, HVG Pszichológia, 2019/3.
Illényi Balázs: Géptelen ötletek, HVG Pszichológia, 2019/3.
Szondy-Nagy Szilvia és Szondy Máté: Hogyan alakítanak át minket a képernyők, HVG Pszichológia, 2019/3.
