Az önkifejezés fontos része a mindennapi életünknek, hiszen segítségével megoszthatjuk másokkal a gondolatainkat, érzéseinket és véleményünket. Azonban van, amikor nehéz kimondani mit érzünk. Talán éppen ezért lehet az írás az önismeret egyik legegyszerűbb mégis legfontosabb eszköze, hiszen az üres lap nem kérdez, nem szakít félbe és nem ítélkezik.
A pszichológusok gyakran ajánlják az írást azoknak a pácienseknek, akiknek nehéz beszélni az érzéseikről, ez a terápiás írás. Az írás segít abban, hogy nyugodt környezetben, egyedül fogalmazzuk meg gondolatainkat és érzelmeinket. Emellett csökkenti a stresszt, valamint segíthet abban, hogy megértsük és könnyebben feldolgozzuk a bennünk zajló emocionális folyamatokat.
„Soha nem szenvedek írás közben. (…) akkor szenvedek, amikor nem írok.” – Ernest Hemingway
Tizenkilenc éve írok naplót, minden nap. Még akkor is, amikor csak pár percem van rá, vagy éppen semmi érdekes nem történik a nap folyamán. Számomra azért fontos írni, mert segít rendszerezni a gondolataimat, és nem utolsó sorban szeretem visszaolvasni pár hét, hónap vagy év távlatából a bejegyzéseimet, hogyan vélekedtem a dolgokról, miként éltem meg egy-egy nehéz vagy boldog pillanatot.
Ezt nevezi a tudomány expresszív írásnak, vagyis a személyes érzelmek, gondolatok, élmények szabad kifejezésének. Az expresszív írás során nem a szép mondatok és nem is a helyesírás a fontos, hanem hogy cenzúra nélkül kiírjuk magunkból a gondolatainkat.
Hiszek benne, hogy Mindenkinek megvan a saját története és fontos, hogy elmesélje még ha csupán saját magának is.
kép forrása: Pinterest
Szerző: Kis Henriett
