Utálja a vizsgákat, koleszban lakik, évközben bulizni jár, az egyetemen csak “túlél”: íme S. Oszkár, egyetemista. A hallgatók egyik kedvenc mém-oldalát három jó barát — Peti, Dániel és Kristóf — hozta létre és szerkeszti immár több, mint négy éve. Hogyan alakult az oldal? Milyen megfontolások vezetik Oszkárt? Milyen ügyekért áll ki? Petivel és Kristóffal beszélgettem erről és sok más érdekes dologról az oldal kapcsán.
Sziasztok! Először, légy szíves, meséljetek kicsit az oldal indulásáról: hogyan jött az ötlet, hányan és kik csináljátok?
Peti: Mi hárman legjobb barátok vagyunk a gimnáziumi éveink óta, és mindig is akartunk valami közös projektet indítani, illetve az egyetemre kerülésünkkor felszabaduló intellektust akartuk rászabadítani a világra – és ezt egy ilyen mém-oldal keretében sikerült megvalósítani.
Kristóf: Ennek az a háttere, hogy korábban is voltak már közös projektjeink: szerveztünk például táborokat és hasonlók; aztán amikor felköltöztünk Budapestre és elkezdtünk egyetemre járni kétezertizenháromban, akkor egyrészt nagyon sok új impulzus ért minket, másrészt szerettünk volna valamit együtt csinálni, harmadrészt Peti az egyetemen annyi terrort élt meg, hogy azt nem bírta magában tartani, és elkezdte a saját facebook-oldalára tolni a szemetet, amit készített.
Peti: Igen, akkoriban még nem volt divat a ’mém’ kifejezés, csak a statisztika vizsgával kapcsolatos viszontagságaimat és szenvedésemet a saját üzenőfalamon osztottam meg, és több fenyegetést is kaptam a barátaimtól, hogy le fognak tiltani, mert hogy ők nem kíváncsiak a nyomoromra. Akkor jutottam arra, hogy ha nem mondhatom el a barátaimnak, el mondom hát mindenkinek, így dőlt el, hogy egy mém-oldalon keresztül fogjuk közzétenni ezeket a továbbiakban.
Kristóf: És konkrétan ez vezetett oda, hogy kétezertizennégy január hatodikán elindult az oldal.
Mi volt a fontosabb motiváció? Az hogy sok emberhez elérjetek ezzel, vagy inkább az, hogy csináljatok valamit közösen?
Kristóf: Az hogy csináljunk valamit együtt, meg hogy ki tudjuk fejezni magunkat valahogy. Amikor leültünk megbeszélni, hogy mit is csináljunk, nem az volt a cél, hogy legyen egy oldal, aminek kilencvenháromezer követője lesz.
Peti: Kezdetben valamilyen társadalomkritikát akartunk gyakorolni, talán egy UFO-nak szerettünk volna egy oldalt létrehozni, aki idevetődött a Földre, és külső szemlélőként mutatja be a világunk. Szerencsére ezt az ötletet nagyon hamar elvetettük, és inkább erre az egyetemista vonalra rendezkedtünk be. Nyilván a vizsgaidőszaknak sok köze van ehhez, hiszen mi is nagyon sok mindennel foglalkoztunk, csak azzal nem hogy tanuljunk. Végülis, az oldal is egy vizsgaidőszak közepén indult.
Továbbra is hárman működtetitek az oldalt? Vagy időközben csatlakozott valaki?
Kristóf: Volt egy grafikusunk, aki közben csatlakozott hozzánk, neki köszönhetjük a logónkat és az egész oldal arculatát: hogy igényes, nem olyan, mint kezdetben volt… Eleinte, mikor elkezdtük, csak csináltuk a tartalmat, nem volt semmi vízjel vagy ilyesmi, és elkezdték lopogatni a posztjainkat, és gondoltuk, hogy nyugodtan vigyétek, csak akkor látszódjon, hogy tőlünk van. Úgyhogy Paintben ráírtuk valahova, hogy S. Oszkár, egyetemista. Hát ez volt sokáig, meg a profilképünk is hasonló módon készült. Aztán egyszercsak jelentkezett egy srác, hogy: „fiúk, tök jó amit csináltok, de elég szarul néz ki, úgyhogy csináltam nektek egy teljesen új arculatot, itt egy logó, egy borítókép meg egy profilkép, ha gondoljátok, használjátok.”
Peti: A vízjelünk és a logónk azóta is ugyanaz, és az újabb profilképeinket is ő csinálta, tehát az arculat hozzá köthető.
Kristóf: Akkor ő csatlakozott a csapathoz, és dolgozott velünk körülbelül két éven keresztül, de aztán az elmúlt egy-másfél évben sajnos egyre kevésbé tud részt venni a munkában. Néha még besegít ebbe-abba, de a fő csapat – mondhatjuk – újra három fős.
Peti: Még póló- vagy bögremintát például csinál nekünk, vagy hasonlókat, de a mindennapi munkában már nincs ott.
Terveztek-e új embereket bevenni, hogy kicsit frissüljön a projekt? Vagy van még bennetek annyi?
Kristóf: Gondoltunk már rá.
Peti: Igazából gondolkodunk rajta: lassan végzünk az egyetemmel, Kristóf végzett is már, én az előző félévben végezhettem volna csak egy-két okból megcsúsztattam magamat. És igen, ha végzünk az egyetemmel, ki fog fogyni a muníció, és ha szeretnénk, hogy az oldal tovább menjen, kénytelenek leszünk újabb embereket bevenni. Ennek az első lépése volt a csoportunknak a létrehozása, az S. Oszkár tanulós csoport. Még nem kerestünk meg senkit, de onnan egy-két jelöltünk már lehetne, akik a legaktívabbak.
Nagyon sokan követnek titeket, majdnem százezer lájkolónál tart az oldal. Ennek a felépítésében volt tudatos tervezés, vagy csak simán jött, mert pont olyan tartalommal jelentkeztetek, amire igény van?
Peti: Jött magától, bár az elején volt egy olyan dolog, amit mi tróger-marketingnek nevezünk: az ismerőseinknek és a barátainknak írogattunk, hogy nézzétek milyen jó oldalt találtunk! Szinte mindnyájan akkor kezdték az egyetemet.
Kristóf: Nem mondtuk el, hogy mi csináljuk, úgy tettünk, mintha csak egy random oldal lenne, amely szembe jött velünk. Az első ötszáz lájkot így szereztük.
Peti: És innentől kezdve nem hirdettünk semmit, a mai napig minden elérésünk organikus: a megosztásokkal nőt a népszerűségünk.
Hogyan látjátok ma az egyetemisták helyzetét? Mennyire jeleníti meg Oszkár a tipikus egyetemistát, vagy éppen formálja a róluk kialakult közvélekedést?
Peti: Egyetemistának lenni mindig szuper – kezdjük ezzel. Jó ez a laza életmód, hogy szorgalmi- és vizsgaidőszak van, és az előbbiben nem kell semmit se csinálni csak bulizni meg bemenni az órákra. Ezt a fajta szabadságot szerintem mindenkinek érdemes lenne megtapasztalnia.
Kristóf: Nyilván, ez attól is függ, hogy milyen az illető – persze egyetem- meg szakfüggő is részben –, de sokan vannak, akik csak a tanulásnak élnek, de a mi életfelfogásunk szerint ez nem jó, és nem azért mert folyamatosan bulizni kell meg részegnek lenni, de az egyetemista létnek az egyik nagyon fontos eleme az is hogy szórakozz, hogy kipróbálj új dolgokat, megismerj embereket és barátokat szerezz. Ez szerintünk legalább annyira fontos, minthogy legyen a végén egy diplomád. Ha az egyetemi éveid alatt nem tapasztalsz, nem csinálsz izgalmas dolgokat és nem építesz kapcsolatokat, az nagyobb hiba, mintha nem lenne meg a diplomád.
Peti: Az egyetem alatt megszerzett kapcsolati tőke igazából egy egész életre ki tud tartani. És arról hogy az oldal mennyire egyezik a mi életünkkel: nálam alapszakon teljesen – bulizás és legyen meg a kettes, ez volt az alapelv; de mesterszakon azóta már megkapom, hogy én képmutató vagyok: csinálom az S. Oszkárt, közben meg jó az átlagom. Én nem érzem annak, ez az oldal mindig is egyfajta szatíra volt, görbe tükör. Alapesetben nem gondoljuk azt, hogy trógerkedni kell az egyetemen – még ha az oldalból ez is jön le –, inkább kifigurázzuk ezt a dolgot. Persze az, hogy az egyetemisták milyenek, a sztereotípiákban benne van, de ezek már előttünk is megvoltak, és később is meglesznek.
Kristóf: Attól, hogy a tartalom az oldalon arról szól: hogy buli, túlélés, kettes meg ilyesmik, mi ezt még nem népszerűsíteni akarjuk, hanem egyrészt ez egy görbe tükör, másrészt szórakoztatni akarunk vele. Tehát az oldal célja, az hogy az egyetemistáknak kicsit segítsen kezelni a stresszt, és a vizsgaidőszak nehézségeit könnyebben túlélni – és ennek tökéletesen megfelel: a számokból és a visszajelzésekből is tudjuk, hogy főleg vizsgaidőszakban sokan megpihennek az oldalon. Ez tök jó.
Peti: Igen, egyfajta sorsközösséget hoztunk létre. Látják, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal.
Többször kiálltatok már egyetemistákat érintő ügyek mellett, és szóba került az is, hogy egyszer S. Oszkárnak olyan hatása lehet erre a közegre, mint a Trollfocinak a szurkolókra. Hogy látjátok most ezt?
Peti: Ahhoz szerintem kevés dologba állunk bele, hogy ez igazán mérhető legyen. Ha valami tényleg egészen felháborító történik, vagy konkrétan megkeresnek minket, hogy segítsünk, olyankor szoktunk ügyek mellé állni. De ez szerintem még kevés ahhoz, hogy érezhető legyen a hatásunk. Továbbra is, ha megkeresnek minket valamivel, amiről mi is úgy gondoljuk, hogy érdemes kiállni érte, akkor segíteni fogunk.
Kristóf: Az oktatás helyzete, szerintem, nagyon jó kis köztéma ma Magyarországon, de azt is látjuk, hogy ide milyen erőfeszítések kellenének, hogy valamit el lehessen érni. És azt azért fontos leszögezni, hogy bár az S. Oszkár nagyon jó, szeretjük és dolgozunk rajta sokat, de ez nekünk egy hobbi- vagy inkább szerelemprojekt, nincs annyi időnk és energiánk, hogy elkezdjünk az oktatásügybe belefolyni, ami mindhármunkat igényelné full-timeban vagy annál is többen.
Peti: Nyilván vannak olyan ügyek, melyek mellett érdemes lenne kiállni, ilyen például az ösztöndíjak esete. Bár ez minden egyetemen szak- vagy karfüggő, nehéz is lenne összeszedni, de az mondjuk egy ilyen „egyetemek feletti” dolog, hogy rendszeresen megkapjuk, hogy ne dolgozzunk egyetem mellet, próbáljunk megélni az ösztöndíjból, és 5,0-s átlagra tizenhétezer forint az ösztöndíj, abból nyilván nehéz… Szóval jó lenne, de ahogy Kristóf is mondta, ahhoz teljes időben szükség lenne ránk, hogy végig vigyünk egy ügyet.
Kristóf: Illetve, ezt tényleg nagyon szeretnénk, de itt nem csak arról van szó, hogy megosztunk egy posztot, ami kapcsolódik a témához, hanem például tanácsokat adunk, hogy az adott ügyért küzdők, hogyan tudnak sok emberhez eljutni, ilyen volt például, amikor a Corvinus budai kampuszának ügyében segítettünk. Tehát ha valami mellett kiállunk, akkor azt szeretjük úgy csinálni, hogy tényleg megadjuk hozzá a kellő időt és energiát.
Az oktatással kapcsolatos kérdések egyre jobban átpolitizálódnak, lassan nem is lehetséges ezekben a kérdésekben úgy megszólalni, hogy ne legyen aktuálpolitikai tartalma. Ti ettől mennyire zárkóztok el? Lehetséges, hogy S. Oszkár valamikor politikai tartalommal fog jelentkezni?
Peti: Igazából hármunk közül ketten is tanultunk, illetve én most is tanulok politológiát – politikai kommunikációt. Nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy mi politika és mi közélet, a kettő fedi egymást, mégis, ha a politikát említjük, attól elzárkóznak az emberek, míg a közélet az nyilván fontos és érthető; tehát mondjuk azt, hogy a politikába nem szívesen folynánk bele, míg közéleti témákat szívesen felkarolunk – bár ugyan azt jelenti, de az utóbbiként foglalkozni vele mégis könnyebben emészthető. De mindig egyes eseteket ítélünk meg, hogy az most csak egy felkapott apróság, vagy tényleg fontos, hogy elérjen az emberekhez.
Visszakanyarodva magához az oldalhoz. Elég sikeresek és népszerűek vagytok, vannak-e ellenlábasaitok, érte-e már komolyabb trolltámadás az oldat, és ha igen, hogyan kezelitek ezeket?
Kristóf: Amire legbüszkébbek vagyunk ezt illetően, az az, hogy van egy paródiaoldalunk, a Lusta hallgató.
Peti: Ezt néhány corvinusos és eltés srác csinálja, igazából S. Oszkárt akarják parodizálni.
Kristóf: Pont tegnap néztem, asszem háromszáz követőjük van, már vagy egy éve csinálják töretlenül, én imádom őket.
Peti: Ellenlábas nincs, konkurencia az igen: például Tibi atya Tunya és Kukker oldala, amely utánunk indult el. Nagyon sok bejegyzésünket újra csinálták, vagy megnézték, hogy nálunk mi ment jól. De igazából nem érezzük ezt bajnak, mi azért csináljuk ezt, mert szeretjük, és ha még egy oldal valami hasonlót csinál, az csak jó az egyetemistáknak.
Meg egyre több a karokhoz vagy szakokhoz köthető specifikus oldal. Nagyon sok olyan beküldés jön, ami egy-egy szakra jellemző, ezekkel mi nem nagyon tudunk mit kezdeni. Rakhatunk ki római jogról szólót bejegyzést, de ez a követőink tíz százalékát ha érinti. Ezért jók a kari oldalak.
Kristóf: Minden karon van öt-nyolc hírhedt vagy híres tanár, akiken lehet poénkodni.
Már vannak termékeitek, bögrék, pólók, ilyesmik. Hogy született meg ez a döntés, hogy belevágtok?
Peti: Hát már mindenkinek volt pólója, az összes youtube-ernek, facebook oldalnak, kaptunk üzeneteket is, hogy nem csinálunk-e mi is ilyeneket. Úgyhogy, miért ne? Először pólókat csináltunk, aztán az Erzsébet-utalványok mintájára csináltunk kettes-utalványt: ezeket osztogattuk az egyetemen, meg jártak a pólókhoz. A pólók előtt voltak matricáink is, ragasztgattuk őket.
Kristóf: Egy bizonyos szint felett az emberek már szívesen hordanának vagy használnának ilyen terméket, illetve ha felépítesz egy ekkora közösséget, és aztán tudsz keresni rajta, úgy, hogy ez nem árt senkinek, azt utána vissza tudod forgatni az oldalba, hogy még jobb legyen, akkor mindenki nyert.
Peti: Időnként hívnak minket kollégiumokba, vagy kari eseményekre, és akkor ezekbe rakjuk bele a pénzt: csináltunk molinót, szerencsekereket, gyártattunk újabb matricacsomagokat, kettesutalványt.
Kristóf: Szoktunk felajánlásokat tenni egy-egy egyetemi rendezvényen, szóval ezeknek a szempontjából tök jó, hogy ezt nem saját pénzből kell csinálnunk.
Peti: Illetve a legújabb termékünk az nem annyira kézzelfogható: buliszervezésbe vágtunk bele, Buliversity néven. Ez Oszkárral félig külön, félig egyben működik. November 29-én lesz az összeltés szemeszterzáró buli, amit a Buliversityvel csinálunk.
Utolsó kérdésem az lenne, hogy ez a projekt mennyire hat a magánéletetekre? Mennyire jelent motivációt, vagy inkább terhet a hétköznapokban?
Kristóf: Hát néha van olyan, hogy rá kell venni magunkat, hogy csináljuk, de összességében szeretjük. Nyilván egyszerre jó és nehéz, együtt dolgozni a legjobb barátaiddal. De nagyon jó tapasztalat. Nagyon érdekelnek minket a vállalkozások, és S. Oszkárral nagyon sok olyat megtanultunk, amit a jelenlegi egyéb és későbbi újabb vállalkozásainkban tudunk majd hasznosítani. Például volt, hogy tárgyaltunk az Uber magyarországi vezetőjével – amíg még volt Magyarországon Uber –, hogy Oszkár hogyan tudna együtt működni velük – az nagyon jó és fontos tapasztalat volt például.
Peti: Én Oszkárnak köszönhetően szerettem meg a social mediat, azzal is foglalkozom, azóta a kutatásaim is erről szólnak, a szakdolgozatomat is ebből írtam. És sokat segít az oldal, ha kijön valami újítás Facebookon vagy Instagramon: egyből látjuk, hogy mi az és hogyan működik.
Másrészt nem vállaltuk az arcunk ehhez, tehát nem ismernek meg az utcán, nem kell megállni fényképeszkedni, ez könnyebbség, és amúgy sem mi vagyunk a fontosak. Az viszont jólesik, hogy bár nem hangoztatjuk, a baráti társaságaink tudják rólunk, és szoktak odamenni emberkehez, hogy ők ismerik S. Oszkárt. Tehát ez inkább a barátainknak előny, hogy – ez nem biztos, hogy jó szó – „menőzhetnek” velünk.
Köszönöm az interjút, üzentek valamit az egyetemistáknak?
Peti: A kettes a fontos, a többi pusztán csak formalitás! (nevet) Igazából: a szorgalmi időszak fakultatív, ráértek a vizsgaidőszakban stresszelni, akkor pedig S. Oszkár ott lesz mentsvárnak!