Kivételes alkalom kollektív improvizációkkal, kortárs kompozíciókkal és több, mint 30 zenésszel! November 2-án a Budapest Improvisers Orchestra (BIO) és a svájci Insub Meta Orchestra (IMO) adott közös koncertet a Három Hollóban a JAZZAJ nyitott-zenei klub szervezésében.
A JAZZAJ rendszeresen, hetente szervez koncerteket, saját elmondásuk szerint:
„minden szerdán olyan zenekarokat hívunk meg, akik kizökkentenek a megszokott mederből, hogy a lehető legközvetlenebb módon tárják elénk zenei világukat. Free jazz, experimentális pop, elektroakusztikus improvizált zene egyaránt felbukkan itt. Ami közös bennük, hogy a saját zenéjüket játszák, nyitottan a pillanatra. A közönség: alkotótárs.”
A szervezők elmondták, hogy az Insub Meta Orchestra (IMO) egy nemzetközi, kísérleti-elektroakusztikus zenei közösség, amely „a nagy létszámú improvizáció kérdéseit kutatva idővel egy olyan erős kollektívává, sajátos zenei háttérré vált, ahol az egyéni gesztusok elvesznek a globális hangállapotok alkotói folyamatában – egy olyan tiszta anyagot teremtve ezáltal, amely képes interakcióba lépni a csenddel. Az improvizáció és a kompozíció jelentése összemosódik a nagyzenekar kontextusában lehetővé váló különös fejlődés állandó keresésében – a csend tere, a kiterjesztett figyelem, az idő működése, a mimetizmus, az alacsony hangerő, a nem-hierarchikus kapcsolatok és az információáramlás tengelyei mentén.”
Az Insub Meta Orchestrában a klasszikus hangszerektől – volt itt hegedű, ütőhangszerek, cselló, szaxofon, nagybőgő, gitár, fuvola, fagott, trombita – az egészen furcsa elektroakusztikus hangszereken át a vokálig minden helyet kap. 
A Budapest Improvisers Orchestra tagjai, hangszerei: Tijana Stankovic (hegedű), Bálint Bolcsó (elektronika), Endre Kertész (cselló), Ernő Zoltán Rubik (zongora, tárgyak), Gergely Kovács (ütőhangszerek), Gergő Kováts (szaxofon), János Bali (furulya, elektronika), Péter Ajtai (nagybőgő).
Az esemény körülbelül háromnegyed órával a kiírt kezdés után indult, ez is mutatja, hogy az egésznek egy nagyon laza közösségi összejövetel jellege volt. Az elején néhány perc a közönségé volt – a közönség szólaltatott meg hangokat kézzel, lábbal, szájjal, székkel, pohárral, vizespalackkal (mindenki amit épp talált), mutatva, hogy minden tárgy és minden létező képes hang (zene?) kibocsátására. A több mint 30 fős zenekart szintén kb. 30 főnyi közönség hallgatta, elhelyezkedésben sem vált el élesen zenész és hallgató (koncentrikus körökben voltak elhelyezve a székek), így az egymás hallgatásának elve, a közös koncentráció az egész este alaphangulatát adta. A zenészek is erősen figyelték egymást, ők is ugyanannyira hallgatták a többieket, mint önmagukat – ez a zenei improvizáció alapja.
A koncert első részében a BIO improvizált kb. 15 percen keresztül, majd az IMO-val kiegészülve egy megkomponált kortárs művet adtak elő. Ezután kis szünet következett, zenészek és közönség együtt söröztek, megbeszélték a hallottakat, majd folytatódott a koncert egy még kb 45 perces anyaggal. Ekkor már nem lehetett tudni, mi improvizáció és mi előre megkomponált mű. Az első rész érzékeny, halk hangzása utána egy főként vonósokra és fúvósokra, valamint erős elektronikus alapra épülő darab következett, a kettő közötti éles váltás már önmagában is erős hatással bírt.
Egy általam megkérdezett lány rögtön a koncert végén így számolt be:
„Az első részben voltak részek, amik kifejezetten nem estek jól. Ha jól láttam, a közönségből ketten ki is mentek. A szünet után viszont az első, levegős darab – amikor minden hangszerből csak a levegő szólalt meg, az viszont különböző hangmagasságokban – ,talán az esett a legjobban. Az elején nem tudtam elképzelni, hogy fogják majd abbahagyni, teljesen lehetetlennek tűnt.”
Egy fiú, szintén a közönségből, így válaszolt:
„Voltak részek, amik engem is kifejezetten idegesítettek egy idő után. Ez ilyen erősen mantrikus, repetitív zene, ami elég mélyre tud hatolni. Ez az utolsó, amiben a fúvósok domináltak, ennél teljesen azt éreztem, hogy a bőrömön érinti meg. Meg is fordultam a széken és lehajtott fejjel hallgattam azt a negyed órát, egy erős hangmasszázs volt az egész. Nagy élmény.”
A közönség terápiás, egész testet és pszichét átmozgató hatásként élte meg a koncertet. Többen helyet cseréltek közben, hogy több pontból hasonlíthassák össze a hangzást, fejüket a tenyerükbe temetve, vagy a székben teljesen hátradőlve, csukott szemmel hallgatták. A hang és a zene szélsőértékei szólaltak meg – csendek és katartikus összehangzások egymást követve.
https://www.youtube.com/watch?v=2PkC7ljRvJA
https://soundcloud.com/jazzzaj#_=_
