Kötelezők röviden

A kötelező olvasmányokkal kapcsolatban vegyes érzelmek fogják el a diáktársadalmat. Vannak, akik becsülettel végig járták az iskolákat és sorra befaltak minden irodalmat, ami az útjukba került, mások finoman csipegettek a kötelezők közül, megint mások egyáltalán nem erőltették meg magukat.
Egy magyarországi középiskolában a lelkiismeretes irodalomtanár mindent megtett, hogy olvasásra bírja a nebulókat. Kiadott egy a Nemzeti alaptanterv által kijelölt irodalmat otthoni olvasásra és felszólította a diákokat, hogy készüljenek a számonkérésre. A dolgozat előtti napon feltöltött az osztály online adattárába egy olvasónaplót az adott műből. Amit nem tudtak a fiatalok, hogy a tanár által feltöltött zanzában szándékosan elrejtett hibák voltak. A dolgozatok eredménye alapján megtudta, ki mennyire lelkiismeretesen készült az olvasmányból. Ezt a kis tréfát felhasználva rettentette el a diákokat az efféle szélhámosságtól és hívta fel a figyelmet a kötelező irodalmak fontosságára.
Ez az eset velem esett meg. Amit azóta megtanultam és a továbbiakra is bölcsen megfogadtam, hogy a lehető legtöbb irodalmat egész terjedelmében érdemes elolvasni és ha úgy látom, hogy több a betű mint a perc, mindenképpen alkossunk tanulócsoportokat ahol feloszthatjuk, ki mit olvasson és mutasson be részletesen a társainak.