Az ELTE hallgatói között számos érdekes arccal találkozhatunk, sokan publikált írók, menő szavalók vagy éppen slammerek, őket jól ismerjük, mindig a középpontban vannak, viszont rengeteg más fajta alkotó is van az egyetemen, például iparművészek, akiket igyekszünk nem észrevenni, sőt ők is titkolják művészetüket, érzik, hogy itt nem lehet ezzel középpontba kerülni. BAJ néven alkotó hallgatótársunkkal készítettem interjút, amiben igyekeztem megfejteni, vajon mit is keres egy iparművész a Bölcsészettudományi Kar területén. BAJ grafikusként tevékenykedik, elég egyedi formavilág jellemzi, önreflexív és rendkívül szókimondó.
Miért akartál grafikus lenni?
Kiskoromban kezdődött a művészet nagyon érdekelt, szerettem festeni. A szüleim mondogatták, hogy biztos művész lesz a gyerek, de nem mondanám, hogy művész vagyok jelenleg, de remélem még lehetek.
Volt más terv is?
Megpróbáltam mást csinálni, de tényleg, a legfontosabb az érdeklődés, az, amit tényleg szeretet csinálni az ember, az alkotás intuitív és ösztönös nálam. Grafikusként két és fél éve szereztem meg a „papírt”.
„Papír”? Szükséged volt rá?
A „papír” a minden. Vannak kivételek, viszont nem egy telített szakmáról van szó egyáltalán, de sokrétű és művészeti irányultságú, nem tudok mást mondani, ez egy szűrő, hogy van vagy nincs. Hogy mit kezdesz vele rajtad áll. Csinálhatsz bármit, amit mondd a megrendelő, vagy szarhatsz rá, ahogy most csinálom én is.
Nehéz a megrendelőkkel együttműködni?
Alapvetően nehezen működök együtt emberekkel, ha valakivel nem értek egyet, azzal nagyon nehezen jutok közös nevezőre, és egy random megrendelő, nem lehet tudni előre mit akar, mi van, ha éppen kiráz tőle a hideg? Ezért sem találtam meg, hogy mit csináljak az életben. Továbbá nem mindegy mire lenne felhasználva és ki használná fel, ezért jobb az, ha megveszik egy festményedet, abba nem szól bele senki, hogy mit fessek.
Ha megveszik, akkor nem nyomaszt, hogy ki és hogyan használja?
Nem, de annak nincs olyasfajta célja, nem céllal csináltam, és ott nem zavar, az úgy produktum ahogy van, és ha valaki fejre állítja vagy elássa, akkor az úgy teljesül be. Ellenben, amikor valaki azt mondja, hogy csinálj erre a sörre logót és ezt és ezt szeretném, hát én nem vagyok a marketinges, se a sales manager, én nem eladni akarom a termékét, amit általában az ügyfelek szeretnének. Én nem tartozom azok közé, vagyis még nem, talán akkor leszek használható, ha olyan arculatom lesz, amiből válogathatnak és nem az van, hogy megmondják mit szeretnének, hanem van egy olyan karakteres stílus, ami miatt felkérnek, és nem lesz más opció, ezt a karaktert akarják, ami én vagyok. Ezt akarom kialakítani a jövőben.
Milyen a jelenlegi karakter?
Amiket most csinálok, azok nagyon olyasmik, ahogy én látom magam, amit én negatívnak érzek magamon, ahogy én definiálom magam, ebben van egy paradox önfétis, az életemmel így barátkozom meg, hogy ezeket megfestem és nem leírom. Lehet, hogy ez lesz az örök karakterem, viszont nincs szükségem a női nyomorra sokáig, ha van egy sikító arc, az tök jó, de a legtöbb ember nem rakná ki a falra, ahogy apám is kérdezte, miért ilyen szomorú? Mert van egy sötét alak a sikító ember mögött, de ez nem egy rossz alak, pont, aki ki akarja hozni a sikító alakot. Ezzel azt akarom elmondani, hogy némelyik kép erős magyarázatra szorul. Például van egy menstruáló égbe repülő Szűz Mária képem.
A menstruáló égbe repülő Szűz Mária mit jelent?
Valószínleg azt, hogy abba is belekötök, amivel egyet értek, és ez ikonográfiai módokon jelenik meg nálam. Nem kifordítom, hanem lehet ez így születik meg a fejemben primer módon.
Ez egy belső kitárulkozás?
Ez még nagyon nehéz, valószínűleg akkor fog ez menni, amikor már lesz annyi munka, ami megmagyarázza egymást, és nem lesz rám szükségük, nem kell fél méteres szöveget írni alá, mint ahogy a mai kiállításrendezők csinálják, van koncepcióm arról, hogy kiállítanám, csak, amit most elkezdtem be kell fejeznem először.
Pont erről beszéltem nemrég, hogy azért nem is rakom őket sehova, mert nem akarom, hogy ilyen elszigetelt legyen, de most már beszélgetek erről emberekkel, de nagyon sokáig titkoltam, hogy grafikus vagyok.
Nekem nincs türelmem, ha ráfeküdnék tudnék realista képeket csinálni, de nem akarok, gyerekkoromban sem akartam. Ez az egy valami, amit soha nem akartam. És most is hasonló a képstruktúrám ahhoz, amit akkor csináltam.
Hogy jött az ELTE?
Sok helyre jelentkeztem először, nem vettek fel -hála az Istennek-, politológia például, teljesen elmebeteg dolgok volt, ami nem én vagyok, és pontosan azt csinálom most, amit mindig is akartam és nem érdekel, hogy nem lehet ebből megélni, mondják csak, ezt elnyomom magamban, nagyon sokat ad nekem ez a képzés. Azok a dolgok teljesedtek be, amit mindig is akartam.
