Előbb jegesedésről és turbulenciáról beszélt a pilóta, néhány pillanattal később már vészjelzést adott le. A Bahamák felé tartó magánrepülőgép olyan gyorsan veszített a magasságából, hogy a személyzetnek szinte semennyi ideje nem maradt a helyzet kezelésére. A Learjet 60-as egy floridai lakóövezet közelében csapódott a földbe, a fedélzeten tartózkodó kilenc ember meghalt. A pilóta utolsó rádióüzenetei különösen megrázó képet adnak a tragédia előtti másodpercekről.
„Mayday, Mayday!” – a repülésben ez a három szó nem egyszerű segélykérés. Azt jelenti, hogy a személyzet közvetlen életveszélyben van, és azonnali segítségre szorul. November 1-jén, vasárnap egy floridai repülőgép rádióforgalmazásában pontosan ez a vészjelzés hangzott el. Ami ezután következett, alig több mint fél perc alatt tragédiába torkollott.
A kilenc embert szállító Learjet 60-as magánrepülőgép a texasi Austinból indult, és a Bahamákon található North Eleuthera repülőtere felé tartott. A gép azonban nem érte el úti célját: a floridai Palm Beach megyében, Greenacres közelében, egy lakóövezet mellett zuhant le. A fedélzeten tartózkodók közül senki sem élte túl a becsapódást.
A baleset nemcsak az áldozatok száma miatt rázta meg a környéket. A repülőgép a földbe csapódva hatalmas robbanást okozott, a törmelékek szétszóródtak, a becsapódás helyén pedig hatalmas kráter keletkezett. A közeli mobilházak lakói közül mintegy 600 embert kellett ideiglenesen kitelepíteni.
A tragédia egyik legmegrázóbb részlete azonban nem a becsapódásról készült felvétel, hanem az, ami közvetlenül előtte a pilótafülkében történt.
Harmincöt másodperc, amely alatt minden megváltozott
A Miami légiforgalmi irányítóközpontjának rádióforgalmazásáról készült felvétel a baleset előtti utolsó pillanatokat is rögzítette. A Reuters által ismertetett hangfelvétel alapján a pilóta kezdetben még nem közvetlen veszélyhelyzetről beszélt: arról tájékoztatta az irányítást, hogy a repülőgépen jegesedést tapasztalnak, mérsékelt turbulenciával találkoztak, és nyugodtabb repülési körülményeket keresnek.
Kevesebb mint egy perccel később azonban minden megváltozott.
A pilóta vészjelzést adott le, és közölte, hogy a repülőgép percenként 10 ezer lábas sebességgel süllyed. Ez már önmagában rendkívüli érték: a szokásos utasszállító repülés során a gépek ennél nagyságrendekkel lassabban veszítenek a magasságukból.
A helyzet tovább romlott. A személyzet előbb 20 ezer, majd 22 ezer láb/perces süllyedési sebességről számolt be. A pilóta közölte az irányítással, hogy a gép a földbe fog csapódni. A rádióforgalmazás utolsó hallható mondata pedig mindössze ennyi volt: „We’re out of time”, vagyis „Kifutottunk az időből”.
A pilótafülke utolsó rádióüzenetei – angolul és magyarul
– ATC: „What’s the outside air temperature?”
Légi irányítás: „Mennyi a külső levegő hőmérséklete?”
– Pilot: „Minus 47 degrees Celsius. We’re managing the ice, but it is moderate turbulence.”
Pilóta: „Mínusz 47 Celsius-fok. Kezeljük a jegesedést, de mérsékelt turbulenciát tapasztalunk.”
– ATC: „Let me know if you need anything else. I’m just working you into my airspace right now.”
Légi irányítás: „Szóljon, ha bármi másra szüksége van. Éppen most vezetem be önöket a légterembe.”
– Pilot: „Now we’re picking up precipitation. We need to climb.”
Pilóta: „Most már csapadékba kerültünk. Emelkednünk kell.”
– ATC: „Roger. Climb and maintain.”
Légi irányítás: „Vettem. Emelkedjen, és tartsa a kijelölt magasságot.”
– Pilot: „We’re descending 8,000. Mayday, mayday. We’re descending 10,000 feet per minute. Declaring emergency 722 Bravo Delta. We are in an oversea condition, descending 20,000 feet per minute.”
Pilóta: „Percenként 8000 lábat süllyedünk. Mayday, Mayday! Percenként 10 000 lábat süllyedünk. Vészhelyzetet jelentek, 722 Bravo Delta. Rendkívüli helyzetben vagyunk, percenként 20 000 lábat süllyedünk.”
– ATC: „Let me know what you need.”
Légi irányítás: „Mondja el, mire van szüksége.”
– Pilot: „We’re gonna crash into the ground.”
Pilóta: „A földbe fogunk csapódni.”
– ATC: „November two Bravo Delta. I’m here with you. Talk to me.”
Légi irányítás: „November Two Bravo Delta, itt vagyok önnel. Beszéljen hozzám!”
– Pilot: „We’re descending 22,000 feet, and we are banking 60 degrees.”
Pilóta: „Percenként 22 000 lábat süllyedünk, és 60 fokos bedöntésben vagyunk.”
– Pilot: „(Inaudible screaming) Look outside.”
Pilóta: „(Érthetetlen kiáltás) Nézzenek ki!”
– ATC: „November two Bravo Delta. How do you hear?”
Légi irányítás: „November Two Bravo Delta, hall engem?”
Forrás: LiveATC.Net által archivált rádióforgalmazás, a közzétett angol átirat alapján. A magyar szöveg saját fordítás.
A teljes vészjelzés és az utolsó üzenet között mindössze körülbelül 35 másodperc telt el.
A Flightradar24 repüléskövetési adatai szerint a függőleges süllyedési sebesség egy ponton a percenkénti 32 ezer lábat is meghaladta. Ez rendkívül szélsőséges érték, amely jól érzékelteti, milyen gyorsan veszítette el a repülőgép a magasságát. Fontos azonban, hogy a rádióforgalmazásban elhangzó adatok és a repüléskövető rendszer mérései nem ugyanabból a forrásból származnak, ezért nem szabad őket automatikusan azonos mérésként kezelni.
Mi történik egy repülőgéppel, ha jegesedés éri?
A pilóta első jelentéseiben a jegesedés is szerepelt. Ez a repülés egyik komoly veszélyforrása, különösen akkor, ha a gép olyan időjárási körülmények közé kerül, amelyekben a túlhűlt vízcseppek a repülőgép felületére fagyhatnak.
A szárnyak alakja nem véletlen: a tervezésük során úgy alakítják ki őket, hogy megfelelő felhajtóerőt hozzanak létre. A szárnyra rakódó jég azonban megváltoztathatja a légáramlást, csökkentheti a felhajtóerőt, miközben növelheti a légellenállást. Ez azt jelenti, hogy a repülőgépnek nehezebb lehet megtartania a magasságát és a megfelelő repülési sebességét.
A jegesedés ráadásul nem minden esetben látványos. A pilóta nem feltétlenül látja pontosan, mennyi jég rakódott le a gépre, miközben a repülőgép viselkedése már megváltozhat. A modern repülőgépek ezért különböző jégtelenítő és jegesedésgátló rendszerekkel rendelkeznek, amelyek célja a veszély csökkentése.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a floridai balesetet a jegesedés okozta. A pilóta rádióüzenete fontos nyom, de önmagában nem bizonyítja, hogy a jég vezetett a gép irányíthatatlanná válásához. A vizsgálóknak azt is meg kell állapítaniuk, milyen időjárási körülmények között repült a Learjet, milyen rendszerek működtek, és milyen műszaki állapotban volt a repülőgép.
Nemcsak a levegőben, a földön is pusztított a becsapódás
A repülőgép Greenacres közelében, egy mobilházakból álló lakóközösség bejáratánál csapódott a földbe. A helyszínre érkező mentőegységeknek hatalmas tűzzel és szétszóródott roncsokkal kellett szembenézniük.
A környéken élők közül többen úgy számoltak be a történtekről, mintha robbanást vagy földrengést éltek volna át. Egyikük azt mondta, először mennydörgésnek hitte a hangot, majd meglátta a hatalmas krátert és a tüzet. Egy másik lakó arról beszélt, hogy a törmelék a házát is eltalálta, és minden lángokban állt.
A hatóságok mintegy 600 embert érintő kitelepítést rendeltek el. A lakók egy része nem tudott azonnal visszatérni otthonába, miközben a mentési és helyszínelési munkálatok folytatódtak. A Military Trail érintett szakaszát lezárták, és a környék közlekedését is korlátozták.
Ron DeSantis floridai kormányzó a helyszínen tartott tájékoztatóján katasztrofális tragédiának nevezte a történteket. Azt mondta, a repülőgép úgy zuhant le, mint egy rakéta, a becsapódás pedig hatalmas krátert hagyott maga után.
A kilenc halálos áldozat mellett a földön tartózkodók közül a legutóbbi hivatalos tájékoztatás szerint senki sem vesztette életét, és nem érkezett jelentés földi sérültekről sem.
Miért nem lehetett megmenteni a repülőgépet?
A baleset egyik legfontosabb kérdése, hogy miként kerülhetett a Learjet olyan állapotba, amelyből már nem tudott visszatérni a biztonságos repüléshez. A rendkívül gyors süllyedés önmagában még nem árulja el, mi történt a pilótafülkében vagy a repülőgép rendszereiben.
Egy ilyen helyzetben számos tényezőt kell vizsgálni: a repülőgép sebességét, dőlésszögét, a hajtóművek működését, a vezérlőrendszereket, az időjárási viszonyokat, valamint azt, hogy a személyzet milyen figyelmeztetéseket kapott a fedélzeti rendszerektől.
A repülőgép irányíthatóságát nem kizárólag a pilóta tapasztalata határozza meg. A légáramlás, a sebesség, a magasság, a szerkezeti terhelés és a gép műszaki állapota együttesen szabja meg, milyen manőverek hajthatók végre. Ha a repülőgép szélsőséges helyzetbe kerül, a rendelkezésre álló idő és a beavatkozási lehetőségek rendkívül gyorsan beszűkülhetnek.
A mostani esetben különösen fontos kérdés, hogy a gép miért kezdett ilyen meredek süllyedésbe, és mi történt a vészjelzés előtti másodpercekben. A nyilvánosságra került rádiófelvétel drámai, de nem helyettesíti a fedélzeti adatok és a roncsok részletes műszaki vizsgálatát.
A vizsgálat adhat választ a legfontosabb kérdésekre
A szerencsétlenség körülményeit az amerikai Nemzeti Közlekedésbiztonsági Testület, az NTSB vizsgálja, a Szövetségi Légügyi Hivatal, az FAA közreműködésével. Az NTSB szakemberei a repülőgép roncsait, a rendelkezésre álló repülési adatokat, a rádióforgalmazást és az időjárási körülményeket is elemzik.
A repülőgép gyártója, a kanadai Bombardier közölte, hogy együttműködik a vizsgálatban részt vevő hatóságokkal. A baleset pontos okát egyelőre nem állapították meg, és a hatóságok még nem közölték az áldozatok személyazonosságát.
A floridai tragédia ismét ráirányítja a figyelmet arra, hogy a repülés biztonságát nem lehet egyetlen tényezőre leegyszerűsíteni. A modern repülőgépek összetett rendszerek, amelyekben a pilóták felkészültsége, a műszaki állapot, az időjárás és a megfelelő döntések egyaránt kulcsszerepet játszanak.
A floridai Learjet utolsó rádióüzenetei azért is különösen megrázóak, mert ritkán hallható ennyire közvetlenül, hogyan válik egy repülés néhány másodperc alatt menthetetlen vészhelyzetté. A vizsgálat feladata most az, hogy a drámai utolsó mondatok mögött feltárja a tényleges okokat – és választ adjon arra, mi vezetett kilenc ember halálához.
