Egy neandervölgyi halálának rejtélye
Egy másfél centiméteres lyuk egy ősi lapockacsonton. Tudom, ez nem éppen az a lelet, amely első hallomásra különösebb izgalmat rejt magában, de a Cambridge-i Egyetem kutatói szerint akár egy 75 ezer évvel ezelőtti halálos támadás nyomát is őrizheti. Az iraki Shanidar-barlangból előkerült csontmaradványok egy új kutatásnak köszönhetően ismét górcső alá kerültek.
Vajon megállapítható egy 75 ezer éves csontból, hogyan halt meg egykori tulajdonosa?
Úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben megoldható, bár a pontos körülmények feltárása már jóval nehezebb feladat.
Az iraki Kurdisztán területén található Shanidar-barlang nem ismeretlen a régészek előtt. Az 1950-es évek óta több neandervölgyi maradványait találták meg itt, a legújabb vizsgálat azonban egy különösen érdekes sérülésre irányította a figyelmet.
A Scientific Reports folyóiratban 2026. október 15-én megjelent tanulmány szerint a „Shanidar A” néven azonosított, körülbelül 45 éves korában elhunyt neandervölgyi ember bal lapockáján egy 15 milliméter átmérőjű lyukat fedeztek fel. A csonton látható repedések és az apró csonttöredékek helyzete alapján a kutatók úgy vélik, hogy a sérülést egy elölről érkező, felülről lefelé haladó szúrás okozhatta.
Emma Pomeroy, a Cambridge-i Egyetem kutatója és munkatársai szerint a sebet feltehetően egy kihegyezett falándzsa ejtette, amely áthatolhatott a mellkason és a tüdőn, mielőtt elérte a lapockát. A sérülés akár azonnali vagy gyors halálhoz is vezethetett.
A Reuters beszámolója szerint a kutatók a szándékos támadást tartják valószínűbbnek, de a vadászbaleset lehetőségét sem tudják teljesen kizárni. Ráadásul nem minden szakértő ért egyet abban sem, hogy feltétlenül lándzsa okozta-e a sérülést, ugyanis a Live Science által megszólaltatott Rebecca Wragg Sykes régész szerint érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy egy vadkecske szarva okozhatott-e hasonló sérülést.
Erőszak és gondoskodás párhuzama
A kutatók azonban nemcsak a feltételezett halálos sérülést vizsgálták. A neandervölgyi egyik alsó metszőfoga korábban hosszában kettéhasadt, a többi elülső fog pedig elmozdult a helyéről. A fogakon megfigyelhető elváltozások arra utalhatnak, hogy az illető a súlyos arcsérülést legalább egy évvel túlélhette.
A kutatók szerint ennyi ideig ilyen állapotban egyedül élni és táplálkozni aligha lehetett egyszerű, ezért elképzelhető az is, hogy társai segítették a felépülését.
A The Guardian arra is felhívja a figyelmet, hogy a barlang ugyanazon kis területén legalább öt neandervölgyi maradványait azonosították, és a testeket különböző időpontokban helyezhették el a szikla mögötti mélyedésben, ami a „tudatos temetkezés” lehetőségét is felveti.
Ugyanakkor nem ez az első feltételezett erőszakos sérülés a barlang történetében. Az Archaeology Magazine egy korábban feltárt neandervölgyi, Shanidar 3 bordasérülését is felidézi, amelyet szintén egy fegyver okozhatott.
Különös tehát belegondolni abba, hogy egyetlen ember maradványain egyszerre láthatók az erőszak és a gondoskodás lehetséges lenyomatai. Hogy valóban gyilkosság történt-e 75 ezer évvel ezelőtt, arra egyelőre nincs biztos válasz, az viszont jól látható, hogy a neandervölgyiek életét jóval nehezebb néhány egyszerű jelzővel körülírni, mint ahogy azt korábban gondoltuk.
