A méhek
Szerző: Czefernek Balázs | Budapest
„A méh fontosabb az ember számára, mint az összes többi rovar együttvéve.”
— Maurice Maeterlinck, 1901
Nemcsak a méz tűnne el: a méhek hiánya az élelmiszer-termelést, a gazdaságot és a természetes ökoszisztémákat is érintené.
Egy apró rovar, amely nélkül egész más, talán elképzelhetetlen lenne az életünk. Eszünkbe jut, hogy kis teremtmények szüntelen, kitartó munkájára miért van szükség? Mi lenne, ha az asztalunkon lévő gyümölcskosár nem azért lenne üres, mert elfogyott otthonról, hanem mert ezekből a kis élőlényekből egyre kevesebb van.
Nap mint nap 20000-22000 méhfaj dolgozik szerte a világon, ezzel nagyban segítve életünk fenntarthatóságát. Magyarországon mintegy 700 méhfaj él. Egy méhcsaládhoz egy méhkirálynő, és akár 65000 dolgozó is tartozhat, akik napi munkájától akár a növényvilág 70-80%-ának szaporodása függ. Beporzást nem csak a méhek végezhetnek azzal, hogy szállnak virágról virágra, hanem a szél is segítség lehet, de a kis barátaink nélkül a természet ereje önmagában kevés lenne ahhoz, hogy a beporzás biztosított legyen. És ne felejtsük el a mézet. Egy dolgozó házi méh a tavaszi-nyári időszakban átlagosan 4-6 hetet él. Élete során körülbelül 0,4 gramm méz termeléséhez járul hozzá. Ebből következik, hogy egy kilogramm mézhez több ezer méh munkájára van szükség.
Ha eltűnnének a méhek, számos gyümölcs, (alma, körte, eper) más beporzóknak köszönhetően nem szűnne meg, viszont mennyiségük csökkenne, minőségük romlana. Negatív hatással lennének például a kávécserjékre, kakaóbab fákra is. Egy átlagos egészségesen táplálkozó ember napi élelmiszer fogyasztásának mintegy egyharmada függ a beporzástól. Nem az lenne, hogy egyik napról a másikra elfogynának ezek az élelmiszerek a boltok polcairól, hanem szépen elkezdene csökkenni a mennyiségük. Ugyanennyi szükséglet mellett, ha kevesebb mennyiség lenne, az nagy hatást gyakorolna, rohamosan emelkednének ezeknek a termékeknek az árai. Át kellene állni a mesterséges beporzásra. A mezőgazdaságban új termelési módszereket kéne bevezetni, és új növényfajokat termeszteni. Mindezek összessége, hatalmas hatást gyakorolna a gazdák termelési költségeire, ezáltal a világgazdaságra. A megemelkedett árak következményeképpen, teljesen átalakulna a most jól megszokott felhasználási szokásunk. Csak a módosabbak számára lennének elérhetőek ezek a termények, így tovább nőne a szakadék gazdag, és szegény ember között. Megváltozna a táplálkozásunk, kevésbé lenne változatos.
A méhek életére számos tényező van hatással, mint például csökkenő élőhelyük, és növényvédő szerek fokozott használata. Az utóbbi egy-két évtizedben pedig újfajta kártevők, betegségek is veszélyeztetik őket. Fontos megemlíteni itt a vadméhek fontosságát, mivel a házi fajták nem képesek minden növényt megfelelőképpen beporozni. Ebből adódik, hogy csak a házi méhekre való koncentrálással nem lehet megoldani azt a problémát, amit az egyedszámuk csökkenése, ezáltal a növények elégtelen beporzása okozhat.
A helyzet komoly, de sok mindent tehetünk azért, hogy a méhek, és más beporzók velünk maradjanak. Jellemzően bár csökkennek az egyedszámok, jelentősebb mértékben a fejlődő országokban, mégis tehetünk azért, hogy javítsunk a helyzeten. Hétköznapi ember számára is van lehetőség arra, hogy virágos növényeket ültessen, illetve a meglévő természetes területeket fenntartsa. Számos pozitív példát láthatunk már most is a közterületeke, kialakított méhlegelők gyarapodására.
A méhek apró élőlények, mégis óriási szerepet töltenek be mind bolygónk, mind az emberiség életében. Ha vigyázunk rájuk, és élőhelyeikre, nemcsak őket, hanem saját jövőnket is védjük.
