Miért okoz gondot Európának a metán?
Az Európai Unióban egy olyan szabályozás bevezetése közeledik, amely első hallásra meglehetősen technikai kérdésnek tűnhet: az Európába érkező olaj, földgáz és szén kitermeléséhez kapcsolódó metánkibocsátás ellenőrzéséről van szó. A téma azonban az elmúlt napokban ismét előtérbe került, mert az Európai Bizottság mérlegeli az importőrökre vonatkozó szabályok alkalmazásának elhalasztását.
A metán a földgáz egyik fő alkotóeleme, ugyanakkor önmagában is jelentős üvegházhatású gáz. Az olaj- és gáziparban a kitermelés, feldolgozás és szállítás során kerülhet a légkörbe.
Az Európai Bizottság szerint az EU az energiához kapcsolódó globális metánkibocsátás körülbelül 6 százalékáért felel, miközben a világ egyik legnagyobb olaj- és gázimportőre. Éppen ezért az EU szabályozása az unión kívül kitermelt energiahordozókra is hatással lehet.
Az uniós metánrendelet több lépcsőben vezet be követelményeket.
2027. január 1-jétől az importőröknek igazolniuk kell, hogy az Európai Unióba behozott kőolaj, földgáz vagy szén kitermelése során olyan monitoring-, jelentési és ellenőrzési követelményeket alkalmaztak, amelyek megfelelnek az uniós előírásoknak vagy az elfogadott nemzetközi szabványnak.
A következő években további követelmények lépnek életbe. 2028-tól például az importőröknek már a behozott fosszilis energiahordozók metánintenzitásáról is adatokat kell szolgáltatniuk, 2030-tól pedig meghatározott metánintenzitási követelményeknek is meg kell felelniük bizonyos importoknak.
A vita azért vált különösen aktuálissá, mert az európai energiapiacon továbbra is fontos kérdés az ellátás biztonsága.
A Reuters szeptember 29-i beszámolója szerint az Európai Bizottság a szabályok alkalmazásának elhalasztását mérlegeli. Több kormány attól tart, hogy a szigorú követelmények az energiapiac jelenlegi helyzetében megnehezíthetik bizonyos importforrások igénybevételét.
Az Európai Bizottság ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy egy esetleges halasztás célja az alkalmazás megfelelő előkészítése lenne, nem pedig a szabályozás mögött álló célok feladása. A Reuters szerint körülbelül egyéves csúszás is felmerült lehetőségként.
A vita egyik érdekes része éppen az, hogy két fontos cél találkozik benne.
Az egyik a metánkibocsátás csökkentése. A másik az, hogy Európának elegendő és megfizethető energiára legyen szüksége.
Az EU szabályozása arra próbálja ösztönözni az energiatermelőket és -importőröket, hogy pontosabban mérjék és csökkentsék a metánkibocsátást. Közben azonban az európai országoknak arra is figyelniük kell, hogy az energiaellátás folyamatos maradjon.
A vita ezért nem egyszerűen arról szól, hogy „kell-e védeni a környezetet”. Sokkal inkább arról, hogy egy összetett energiapiaci helyzetben hogyan lehet egyszerre csökkenteni a kibocsátásokat és fenntartani az ellátás biztonságát.
Az Európai Bizottság egyelőre a szabályozás alkalmazásának időzítését vizsgálja. Maga a rendelet azonban továbbra is hatályban van, és az importőrökre vonatkozó követelmények több lépcsőben lépnek életbe.
A következő hónapok egyik fontos kérdése így az lesz, hogy marad-e az eredeti menetrend, vagy módosítják az alkalmazás időzítését.
A történet jelentőségét pedig az adja, hogy egy elsőre távolinak tűnő fogalom, a metánkibocsátás, végül az európai energiaellátásról, az importőrök költségeiről és közvetve a kontinens energiaárairól szóló vitákba is bekerül.
