Baukó Attilát, művésznevén Azahriah-t szerintem senkinek nem kell bemutatnom. Számos teltházás Budapest Park, egy Papp László Aréna és Magyarország zeneipari történelmének részéve vált tripla Puskás után nincs olyan ember itthon, aki ne hallott volna az előadóról. De vajon ez elég ahhoz, hogy filmet is készítsenek róla? Úgy tűnik igen, hiszen megérkezett a mozikba a Mi Vagyunk Azahriah, melyet én is megnéztem. Beszámoló következik!
Miről szól a film?
A Mi Vagyunk Azahriah egy teljesen új filmkísérlet – mondta el a rendező, Mazzag Izabella. Az alkotás ugyanis egyszerre dokumentumfilm és fikció. Ez a két vonal pedig egymást váltva fut végig a történeten. Fejtsük ki ezeket bővebben!
A dokumentumfilmes rész Azahriah tripla Puskás előtti egy évét mutatja be. Szó esik a management által a szervezésről, Azahriah mesél a színpadkép megalkotásáról, illetve bepillantást nyerünk a helyszínbejárásra, a koncertet megelőző meetingekre. És természetesen az az ominózus nap sem marad ki, amikor elindult az első Puskás Arénás koncerte a jegyértékesítés. Ugyanakkor a dokumentumfilm által olyan részletek is megmutatkoznak, mint például Azahriah és Desh barátságának, közös karrierjének alakulása, illetve Azahriah gyerekkora és az, hogyan volt ő mindig is összekapcsolódva a zenével.
A fikciós részben a karaktereket színészek alakítják. Azahriah-t például Ionescu Raul játsza, aki hirtelen egy másik univerzumba cseppen, amelyből vissza szeretne kerülni abba a világba, ahol éppen a Puskásban kéne próbálnia. Ez a rész igencsak Meta jellegű, de az alkotóknak valószínűleg ez is volt a szándéka vele.
A Mi Vagyunk Azahriah zenéi
A film hangulatát és egyfajta megmagyarázhatatlan varázsát egyértelműen Azahriah slágerei adják, melyek végigkísérik a történetet. Olyan zenék kaptak helyet a filmben, mint az aight, az introvertált dal vagy a mind1.
Az én véleményem
Sosem történt még velem olyan, hogy egy film után ülve maradok a moziteremben, csendben nézek ki a fejemből és azt kérdezem magamtól: „Ez meg mi volt?”. A Mi Vagyunk Azahriah esetében azonban most ez történt. A film vége után egyszerűen nem tudtam hova tenni a látottakat. Olyan érzés volt, mintha rengeteg információt megtudtam volna többféle témában, de semmiből nem kaptam eleget. A filmben bemutatott két szál mintha egymástól vette volna el a stafétát.
A dokumentumfilmes rész nagyon jó kezdeti alapanyag volt, a vége kifutott az első Puskás Arénás koncert kezdetéig, azonban ebbe a szálba is csak belekaptak. Én szerettem volna többet – mindent – megtudni egy ilyen nagykoncert háttérmunkálatairól. Szerettem volna, ha a zenekari tagok, a hangszeresek is beszélnek az ő felkészülésükről, érdekelt volna a hangos, a fényes és a vizuálos beszámolója, szívesen meghallgattam volna a színpadépítőket a munkájukról, a táncosokat, a sminkeseket és mindenkit, aki ennek a hátterében dolgozott. Illetve sokkal több részletet szerettem volna látni magukból a koncertekből is. Szerintem, ha csak a tripla Puskás Arénara történő felkészülésről szólt volna a film, akkor sokkal jobb lett volna.
A fikciós részt én sokszor nem értettem, nagyon lassú és párszor unalmas volt ahhoz képest, hogy időközben ezerrel pörög egy tripla Puskás Aréna koncert előkészülete és én akár azt is nézhetném. Lehet, hogy én teljesen elvetettem volna ezt a szálat.
Mi Vagyunk Azahriah – Egy különleges film
Összességében a filmet ezek – és a hiányérzet – ellenére mégis élveztem. Egy olyan különleges atmoszféra teremtődött meg a moziteremben, melyet még sosem éreztem. A vetítés engem teljesen lekötött és biztosan meg fogom nézni még jópárszor ezt a filmet, hogy minden részlete értelmet nyerhessen. Így ha még gondolkozol azon, hogy megnézd-e a Mi Vagyunk Azahriah-t vagy sem, én azt mondom, mindenképpen vedd meg a mozijegyed!
Kép és borítókép: A Supermanagement Facebook oldala
