Lassan a harmadik gyertya is ég az Adventi koszorún, nagy erőkkel készülődünk a karácsonyra (már aki kilát a zh-k közül) és jogosan kajtatjuk a hangulatot. De mégis hol találjuk meg?

A budapesti karácsonyi vásárban, ránk telepedhet valamiféle karácsonyi-hangulatra hajazó őrület. Talán. De igazi karácsonyi hangulatot, mint gyerekkorunkban, mikor még készséggel elhittük, hogy az angyalok hozzák a karácsonyfát, nem hiszem, hogy kapnánk.

A hideg, a korai sötétedés adott, a hó hiányával pedig nehezen tudunk bármit is kezdeni (pedig sokat segítene a dolgon) Bármerre néz az ember, minden ki van világítva, sziporkázik a fejünk felett a levegő a rengeteg csilli-villi fényfüzértől (nem tudtam eldönteni, hogy a hatalmas ajándékcsomag lepett meg jobban vagy a teljesen fehér, lécekből összeálló karácsonyfa-szerűség) Sétálok és az egymás kezét fogó párok, halk nevetgélését és a folyamatos susmust hallgatom. Mindenki (de tényleg mindenki) fotózkodik, mint akik sosem láttak ezelőtt karácsonyfát.

A vásár monumentalitása tagadhatatlan, hiszen már a Városháza Parknál belecsöppenünk a nyüzsgésbe. A folyamatos karácsonyi zene valamennyire persze megteszi a hatását és akaratlanul is dúdolni kezdi az ember az ismert dallamokat. Csak kapkodom a fejem a rengeteg bódé, legkülönfélébb kínálata között. Az apró mütyürök, díszek, a töméntelen édesség, a levegőben keveredő kürtőskalács illat a pecsenyéket és egyéb nyalánkságokat sütögető árusok portékáinak illatával mind magával hordozza azt a várakozó sóvárgást, amit majd a Szenteste hoz el családi körben.

Hatalmas tömeg kószál végig a belvárosban, boldogan zsizseg minden ember, amerre csak nézünk. Mosolyogva keresnek tökéletes (vagy legalább annak hitt) ajándékokat azoknak, akiket szeretnek, hogy boldogságot csempésszenek a fa alá. Az árusok mindenre felkészültek, nemcsak édes kerámiaangyalkák, kézműves táskák és rengeteg féle és fajta ruhadarab várja az új gazdáját, hanem a gazdákra is gondolva a kutyabolondok kedvét is keresik (én még életemben nem láttam kimondottan a kedvencek karácsonya mellett kiálló vásárfiákat…)

Minden külsőség mellett, mert bevallhatjuk magunknak, hogy egy ilyen vásár nem szól nagyon másról csak az üzletről és a minél giccsesebb és nagyobbat ígérő karácsonyról azért el mondható, hogy jó dolog minden évben körülnézni, hátha más lett egy kicsit. Hiszen érzem a forraltbor és a sült gesztenye melegét és talán a Vörösmarty téren tett körök után egy kicsivel még jobban várom, hogy végre otthon legyek a családommal karácsonykor.

Eszter