A fanatikus kosárlabda rajongóknak bizonyosan ismerősen cseng Derrick Rose neve és hányattatott pályafutása. Az NBA egykori legértékesebb játékosa még 2008-ban került a ligába, most, 35 évesen pedig bejelentette visszavonulását. Rose sérülései miatt soha nem tudott igazán kiteljesedni, bajnoki címet például sosem nyert. Így, hogy már nem látjuk többet a parketten, jogosan kerül elő a vele kapcsolatban egyébként is gyakori kérdés: mi lett volna, ha…?
Derrick Rose 1988. október 4-én született Chicagóban. A város legszegényebb és legveszélyesebb negyedében, az Englewood-i gettóban nőtt fel három bátyjával, akikkel már fiatal kamaszként is a kitörési lehetőséget keresték. Ekkor már tudvalevő volt, hogy a kis Rose életében a kosárlabda sokkal több lesz, mint játék, vagy sport: maga az élet.
Biztató kezdet
Rose esetében már korán látható volt, hogy kosárlabdázásra született. Még csak középiskolás volt, amikor már egész Chicago róla beszélt és bíztak abban, hogy Memphisben eltöltött egyetemi éve után D-Rose bekerül az elit ligába, az NBA-be.
Talán csak a véletlen műve, vagy a sors fintora, hogy a 2008-as játékosbörzén (draft – a szerk.) a régóta lejtmenetben lévő Chicago Bulls választhatott először. A Michael Jordan utódját akkor már egy évtizede kereső Bikák pedig éltek is a lehetőséggel és draftolták Rose-t, méghozzá az első helyen.
A kezdeti évek nagyszerűen alakultak a 191 centis irányító számára: miután a 2008/2009-es szezonban valósággal berobbant a nagyok közé, a szezon végén megérdemelten zsebelte be az év újonca címet. Mivel a vezetőség képes volt Rose köré ütőképes csapatot kreálni, Chicago Michael Jordan visszavonulása óta először visszakerült a kosárlabdázás térképére. A következő két szezonban Rose a csapat vezére lett és harmadik szezonja végén, mindössze 22 évesen elnyerte a liga legértékesebb játékosának járó díjat, az MVP címet. Ez a bravúr a mai napig nem sikerült senki másnak.
A pillanat, amely mindent megváltoztatott
A Bulls stabil bajnoki esélyessé nőtte ki magát és mindössze a LeBron James, Dwyane Wade, Chris Bosh trióval felálló Miami Heat tudta felvenni velük a versenyt. Joggal remélhették a rajongók, hogy egy zseniális rivalizálás elé néznek, a sors és Rose teste azonban másképpen gondolta.
A 2012-es rájátszás első mérkőzésén a Chicago a Philadelphia csapata ellen játszott és magabiztosan vezetett, amikor a mérkőzés vége előtt Rose egy ugrás során rosszul érkezett a földre és szinte azonnal összerogyott. A szurkolókban megállt az ütő, a csapat kapitánya pedig csak segítséggel tudta elhagyni a pályát. Hamar kiderült: Rose térdében elszakadt az elülső keresztszalag, ezért legalább 6-8 hónap kihagyás vár rá.
Ugyan a felépülés a tervek szerint haladt, Rose inkább a komplett következő szezont kihagyta, hogy a 2013/2014-es szezonra teljesen fitten érkezhessen vissza szeretett csapatához. Bár a csapat rajongói emiatt dühösek voltak, várták vissza kedvencüket, aki szponzorával, az Adidassal még egy dokumentumfilmet is leforgatott visszatéréséről.
A beharangozó és a Rose-t övező várakozás azonban hiábavalónak bizonyult: csak árnyéka volt önmagának, atletikus, robbanékony játékstílusa a múlté lett és a dobása is komolyan leromlott. Mindezt tetézte egy újabb komoly baj, amikor Rose a Portland ellen ismét megsérült a szezon elején – ezúttal a meniszkusza szakadt el. Az orvosok a legrosszabb hírről számoltak be: ez a szezon is a kukában landol. Többen úgy vélték ekkor, Rose teste egyszerűen alkalmatlan a profi kosárlabdára és nem bírja a terhelést.
Majdnem túl hamar lett vége
Rose még 2016-ig a Bulls kötelékében maradt, de már csak néhány alkalommal tudott maradandót alkotni, régi fénye pedig elhalványult: már nem került be a liga All Star válogatottjába, nem nyert egyéni díjakat és a bajnoki cím is esélytelennek tűnt. Chicagóban ekkor úgy döntöttek, elcserélik Rose játékjogát a New York Knicks csapatához. Ezzel pedig úgy tűnt, Rose végleg elindul a lejtőn.
Bár a Windy City Assassin (Rose egyik beceneve – a szerk.) tisztességes szezont húzott le a Nagy Almában, a következő szezont már LeBron James csapattársaként kezdte Clevelandben. Itt úgy tűnt, összeszedi magát, de egy újabb súlyos sérülés miatt a Cleveland elcserélte a Utah Jazz-hez, akik nemes egyszerűséggel kitették a csapatból az egykori MVP-t. Néhány szezon alatt Rose tehát egy tündöklő csillagból, egy igazi világsztárból egy jóindulattal is középcsapat létszámfeletti tagjává vált. Ebben az időszakban felmerült annak lehetősége is, hogy Rose inkább visszavonul, mielőtt teljesen tönkreteszi a lábait – ekkor egyébként a játékostársak és az egész liga támogatásáról biztosította.
Egy legendás tett, amire csak a szuperhősök képesek
Miután Rose a folytatás mellett döntött, régi edzője, Tom Thibodeau lehetőséget adott neki a Minnesota Timberwolves csapatánál, ahol meggyőzte edzőjét és újabb egy éves szerződést kínáltak neki. Majd következett az azóta már legendássá vált Halloween este 2018. október 31-én: A Wolves éppen azt a Utah Jazz-t fogadta, amely év elején kitette keretéből Rose-t. Ezen az estén azonban a Jazz csattanós választ kapott: Rose régi önmagát idézve karriercsúcsot jelentő 50 pontig jutott. A mérkőzés után az edzők és csapattársak ölelésében Rose sírva fakadt és az interjúban arról beszélt, milyen keményen dolgozott ezért a pillanatért. Természetesen a közösségi média oldalai is felrobbantak ezen történelmi tett után: LeBron James szuperhősnek nevezte egykori csapattársát.
Bár Rose kiváló szezont futott, úgy tűnt, ezzel az 50 pontos estével mindent kiadott magából, ami még benne volt, így Minneapolisban sem volt maradása. A következő években még megfordult a Detroit Pistons, majd újra a New York Knicks, végül pedig a Memphis Grizzlies csapatánál is, de sorozatos játékra alkalmatlan volt, hol kisebb, hol komolyabb sérülései miatt.
NBA bajnok helyett az emberek bajnoka
Rose 2024. szeptember 26-án végül úgy döntött, visszavonul a profi kosárlabdázástól és minden idejét a családjának szenteli. A cikk elején feltett kérdésre már biztosan nem tudjuk meg a választ. Lehet, hogy Rose nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és lehet, hogy nem nyert annyi díjat, mint amennyit nyerhetett volna, de ennél sokkal több jutott neki: milliókat inspirált sorozatos visszatérésével, küzdeni tudásával, kitartásával és hatalmas szívével, emellett kivívta egykori riválisok és játékostársak elismerését, tiszteletét és szimpátiáját. Sokan találgatják, vajon bekerül-e a Hírességek Csarnokába, vagy egykori sikereinek helyszíne, a Chicago Bulls visszavonultatja-e 1-es számú mezét. Akár így lesz, akár nem, senki nem veheti el tőle, hogy mentálisan a valaha volt egyik legerősebb játékos hagyja el személyében a kosárparkettet.
Mikor karrierje elején megkérdezték, mi a célja a kosárlabdával, Rose úgy fogalmazott, hogy családjának szeretne anyagi biztonságot teremteni és inspirálni szeretné a Chicagói fiatalokat. Ezek finoman szólva is sikerültek neki.
