Nemrég futottam bele egy érdekes kérdésbe a gyakorikérdések oldalán: mit tanítanak a kommunikáció és médiatudomány szakon? Erre jött a válasz: a végzett hallgatók jelentős részével találkozhatsz a McDonald’s pultjának másik oldalán. Nem ajánlom, hogy ilyesmit tanulj. Ekkor nagyot nevettem! Aztán eszembe jutott, hogy mikor én voltam végzős gimnazista, valószínűleg hasonlóan kétségbeesetten kerestem a választ, hogy mi is ez a tudományterület.
Sosem szerettem a sztereotípiákat, sem pedig egyes dolgok címkézését. Már miért is lenne a média büfészak? Ugyanakkor mindig rájövök, hogy azok, akik ilyen címkékkel illetik ezt a szakot, valószínűleg egy percet sem töltöttek el ennek a területnek a kutatásával, csak másodkézből kapott információkra támaszkodnak, illetve humoros módon pont a média különböző portáljain olvasott sandító kommentek állnak a rendelkezésükre. Vicces paradoxon. Ettől is motiválva készítettem interjút olyan személyekkel, akik talán a legjobban ismerik, mi is folyik az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének falain belül.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nahaji Réka és Székács Linda elsőéves kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgatók, még csak ismerkednek az egyetemista léttel, így két hónap távlatából meséltek élményeikről.
Rékának mindig a nyelvek voltak azok a tantárgyak, amelyeket közel érzett magához. Ezenkívül szeret szerepelni, és kíváncsi az érdekes emberekre, számára ez is a médiát jelenti. Magát a szakot érdekesnek tartja, ahogyan ő fogalmazott, sok olyan dolgot tanulnak itt, amivel egy átlagos ember nem feltétlenül van tisztában. Bár még nem állt össze benne teljesen a kép magáról a szakról, ugyanis első félévben főként alapozótárgyakat tanul, de a kötelezően választható szemináriumokat nagyon hasznosnak találja. Még nem tudja, hogy merre szeretne elhelyezkedni, előbb ki szeretné próbálni a média különböző ágait – amire az ELTE Médián van lehetőség – és aztán meglátja, hogy boldogul egy-egy szakterületen. Réka elsősorban olyanoknak ajánlaná a szakot, akik szeretnek beszélni, nyitottak, kreatívak és szeretnek társaságban lenni. Ugyanakkor külön nyelvtanítás itt nincs, így akinek a nyelv nagyon fontos, az ugyanezt angolul is tanulhatja.
Linda Rékával szemben régóta tudta, hogy újságírással szeretne foglalkozni, tudomása szerint ez az egyetlen szak, ahol ezt lehet tanulni. A médiaszakon főként ő is a gyakorlati órákat találja hasznosnak. Azonban első félévben elég sok elméleti alapozó órája van, amiket még nehezen tud hová tenni, de tisztában van vele, hogy ezek az alapműveltséget szolgálják. Szerinte a szak fő erénye, hogy egy olyan tudományt tanul, amire ma nagy szükség van. Ezen a területen az ELTE-t tartja a legjobb választásnak, mert itt tapasztalatai szerint egyensúlyban van az elméleti oktatás a gyakorlattal, nagyon jófejek a tanárok és különlegesnek tartja az egyetem kampuszának hangulatát; ugyanakkor nem kell túltanulni magad elmélettel, és nem veszi el a magolás az ember szabadidejét. Büszke rá, hogy már két hónap elteltével elkezdett újságírással foglalkozni, jelentek is meg cikkei. A szakot azoknak ajánlja, akik biztosan a médiában akarnak elhelyezkedni, és azoknak nem, akik csak egy diplomát akarnak vagy nincs más ötletük. Nekik nem éri meg.
Kérdeztem arról is, hogy amikor tudnivalókat keresgélt a szakról, és szembetalálkozott a ‘büfészak’ jelzővel, nem alakított-e ki ez benne valamiféle félelmet.
„Úgy gondolom, hogy nem attól lesz valami büfészak, hogy mennyire nehéz megtanulni, hanem mindenkiben magában dől el, hogy mit kezd azzal a diplomával, amit megszerez. Én még sosem találkoztam mekis médiadiplomás eladóval.”
– mondta Linda.
Érdekes lehet azt is megfigyelni, mennyit jelent egy év az ELTE Médián. Másodéves hallgatókat is kérdeztem a szakkal kapcsolatban, az elsősökkel szemben ők sokkal kiforrottabb és határozottabb válaszokat adtak. Kelemen Luca és Horváth Kata sem bánta meg, hogy ide jelentkezett.
Luca médiatagozatos gimnáziumba járt, így egyenes út vezetett számára az ELTE Médiára. Bár elgondolkodott más szakon is, mégis úgy érzi, hogy ehhez van tehetsége, így felesleges lett volna olyanba belekezdenie, amihez nincsen affinitása. Szerinte fontos, hogy olyat csináljunk, amit szeretünk.
„Közgazdászként valószínűleg nem lennék túl boldog.”
-mesélte Luca.
Mikor idejött, mozgóképekkel szeretett volna foglalkozni, tehát TV-vel vagy filmekkel, de a médiaszak felnyitotta a szemét, és rájött, hogy milyen tág is ez a szakma. Legkedvesebb órája a fotózás műhelygyakorlat volt, ezt kétszer is elvégezte, képei meg is jelentek, amire nagyon jó visszajelzéseket kapott. Emellett még a PR órát is nagyon izgalmasnak találja. Véleménye szerint nagy előnye a szaknak, hogy mindenféle médiairányban el lehet vele helyezkedni: ha a PR iránt érdeklődsz, akkor azt is tudod itt tanulni, ha marketing iránt, akkor arra is van kurzus, ugyanakkor ha művészet, újságírás vagy rádiózás érdekel, arra is akad itt bőven lehetőség. Luca egyébként jelenleg a TizenXnél, a Momentum Ifjúsági Szervezeténél dolgozik mint Kommunikációért Felelős Igazgató, amit nagyon szeret, mert tudja hasznosítani az egyetemen tanultakat és tapasztalatot is tud szerezni. A szakot azoknak ajánlja, akik éreznek magukban kreativitást, szeretnének maradandót alkotni, tenni a jövőért és a társadalomért. Úgy gondolja, hogy nagyon sok lehetősége van ezzel a diplomával, és biztosan el tud majd helyezkedni.
Horváth Kata nagyon régóta tudta, hogy újságírással szeretne foglalkozni, bár próbálták eltéríteni, ő mégis ezt a pályát választotta. Hogy miért? Szerinte nagyon sok dolog van, ami kimondatlan, és neki nagyon fontos, hogy ezeket a dolgokat kimondja. Rettentően hisz a természetes kiválasztódásban, ezért úgy véli, hogy akik nem tudják, mit akarnak kezdeni magukkal, vagy nem akarják ezt a területet igazán komolyan csinálni, azoknak nem érdemes ide jönni, ugyanis nagyon sok szorgalmat és gyakorlást követel.
„Engem rettentően felbosszant, ha valaki azért jön a médiaszakra, mert nem jutott eszébe más, és a humán érdekli.”
-válaszolt őszintén Kata.
Kata azoknak ajánlja a média alapszakot, akiknek nemcsak az anyukájuk mondja, hogy tehetséges abban, amiket ír vagy csinál, hanem akikben van igazi elhivatottság. Az ELTE Médiát valójában egy ugródeszkának tartja: megkóstoltat nagyon sok mindennel, ad egy kis gyakorlatot és kezdőtudást rengeteg területhez, emellett nagyon jó kapcsolati tőkét nyújt. Továbbá szerinte előnye az egyetemnek, hogy budapesti, ráadásul nagyon jó a hírneve is, így sok újsághoz lehet eljutni gyakornokként. Mindemellett olyan szakemberek tanítanak a szakon, akik valóban ebben a szakmában dolgoznak, sőt maga az egyetem is nagyon felszerelt. Egyetemi élményei közül kiemelte az első félévben készített dokumentumfilmjét a férfi testképről, amire Donáth Péter is felfigyelt, és felajánlotta további segítségét. Ezenkívül beválogatták egyik projektmunkáját is az indexes újságírók, és most októberben meg is jelent egy videó, amit az újsággal közösen készítettek.
Akiknek nem elég az alapszak, azok mesterképzésre is jelentkezhetnek. Sebestyén Klaudia Laurát, elsőéves mesterszakos hallgatót is megkérdeztem, hogy miért választotta másodjára is az ELTE Médiát.
Klaudia már 15 évesen tudta, hogy ez a neki való pálya, azért az ELTE-t választotta, mert a nyílt nap világossá tette, hogy ez a megfelelő egyetem számára. Bár ő is sokat olvasott anno a büfészakozásról, ezeket próbálta figyelmen kívül hagyni. Most alapdiplomával a kezében úgy véli, hogy a médiaszak egyáltalán nem büfészak, ahogyan a többi bölcsészettudományi szak sem.
„Én tényleg azt kaptam, amit szerettem volna. Úgy vettem kézhez a diplomám, hogy az ér valamit.”
-fogalmazott Klaudia.
Elmondása szerint ez olyan szintű képzés, ami kell ahhoz, hogy valaki médiában dolgozhasson. Az órái közül az írott sajtó gyakorlat, a rádióműsor-készítés és a terepmunkák jelentették számára a legnagyobb élményt. Ugyanakkor nagyon jónak találta a médiaetika és a beszédtechnika órákat is. Klaudia jelenleg a Blikknél gyakornok, ahol naponta 5-6 cikke jelenik meg. Szerinte az nagyon sokat számít, hogy ELTE-s diplomája van, így a munkaerőpiacon könnyebben el tud helyezkedni. Azért is jött vissza mesterszakra, mert vonzotta az, hogy ezt a területet még magasabb szinten elsajátíthassa. Azt is kiemelte, hogy nagyon jó oktatóktól lehet itt tanulni:
„A mi tanáraink elég nagy nevek a szakmában, ha csak György Pétert, Hammer Ferencet vagy Munk Verát nézzük.”
-mesélte interjúalanyom.
Összességében úgy gondolja, hogy megfelelő fizetést tud nyújtani ez a diploma, még gyakornokként is lehet igazán jól keresni, így mindenkinek ajánlja.
Akit érdekel a kommunikáció- és médiatudomány alapszak, annak érdemes ellátogatni az ELTE Bölcsészettudományi Karának nyílt napjára januárban, illetve az Educatio-n is találkozhattok hallgatóinkkal, ahol bátran feltehetitek kérdéseiteket.
A cikk másodközlés, eredetileg megjelent az f21.hu-n.
