A Kör – igaz történetek tíz percben c. esemény egy sokadjára megrendezett, méltán népszerű program. A Kör egy civil kezdeményezés, amelyet azért találtak ki, hogy semmi másról ne szóljon, mint emberek személyes történeteiről. A legutóbbi alkalomra szeptember 20-án került sor.
Jazz, tömeg, a kezekben borospoharak és bögrék. A színpadon egy állómikrofon, a Magvető Kávézó könyvekkel, folyóiratokkal teli helyisége megalapozta az este hangulatát.
Bán Zsófia és Heller Gábor nyitja meg, majd konferálja az estét. Elmondják, hogy a korábbi alkalmak közül ötnek elkészültek a hangfájljai, ún. podcastok, amelyekhez le lehet tölteni a megfelelő alkalmazást androidos okostelefonon és iPhone-on.
Hangsúlyozzák, hogy nagyon szeretnék, ha a közönség tagjaiból vagy azok ismerősei közül jelentkezne valaki a saját történetének az elmesélésére. Ti is jelentkezhettek az info@igaztortenetek.hu e-mail-címen.
Az esemény kezdetére telt ház lett, ami teljesen érthető. Nem történt se tudományos értekezés, se politizálás. Ez egy olyan esemény volt, ami mindenki számára tanulságos és élvezhető lehet, hiszen emberi és igaz történeteket hallottunk.
Oltai Kata kurátor, művészettörténész egy igaz barátság történetét mesélte el, és hangsúlyozta: „A felnőttkori nőbarátságok nagyon-nagyon ritkák.” Amikor helyet keresett saját galériája megnyitására, a Rákóczi tér környékén kezdett körbejárni, kiemelve, hogy ez a hely még mindig egy fogalom, és kultikus része Budapestnek, valamint a 4-es/6-os villamoshoz is közel van. Amikor talált egy romos, de hangulatos helyiséget, és elkezdte felújítani, akkor barátkozott össze a szomszédban lakó öreg cigány asszonnyal, aki rengeteget adott neki az elmúlt három évben mint barát és mint remek mesélő, aki beavatta őt fiatalkora történeteibe. Barátnőjétől sokat megtudott a Rákóczi tér környékén élő nőkről, férfiakról, és egy érdekes szociográfia rajzolódott ki a cigány asszony történetei alapján, és ennek hatására kezdett bele az új projektjébe.
Pongrácz Bálint végzős gimnazista arról mesélt, hogy tizenkét éves korában az édesanyja úgy döntött, ideje nyelvet gyakorolni, ezért elrepültek Angliába a kint élő magyar barátaikhoz, majd az édesanyja visszarepült, és a lelkére kötötte, hogy ne hívja fel őt egy hónapig, mert angolul kell beszélnie. A megilletődött kisfiú a magyar családdal töltött egy napot, akik ezután elvitték egy angol anyanyelvű brit családhoz, akik azonban nem illettek bele a fiú elképzeléseibe, miszerint egy sápadt, szeplős, vörös hajú család fogadja majd. Mint kiderült, egy fekete családba csöppent bele. Azt is elárulta, hogy akkor látott életében először feketéket, majd elmesélte, hogyan került rögtön következő vasárnap egy gospel templom miséjére, ahol – a keresztény hagyományokkal ellentétben – szerepelni is kénytelen volt. Slusszpoénként azt mondta el, hogy amikor az édesanyja egy hónap múlva meglátogatta, rádöbbent, hogy a család tagjai, akiknél a kisfia volt, feketék.
A történetek többségei humorosak voltak, az egyetlen kifejezetten szomorú végű történet Bojár Iváné volt, aki foglalkozása szerint művészettörténész, író, szerkesztő. Az apjáról mesélt, felvezetve mondanivalóját egy humoros anekdotával, amely kirajzolta édesapja bohém jellemét, aki festő volt, majd a megrázó halálát mesélte el, amely engem személyesen nagyon megérintett, és úgy vélem, ezzel nem voltam egyedül.
Jerzy Celichowski lengyel anyanyelvű blogger története arról szólt, hogyan játszották ki fiatalkorában a szocialista politikát, hogyan nyomtattak ki tiltott könyveket, hogyan úszták meg a börtönt, valamint arról, hogy az egyik orvos ismerőse segítségével hogyan hitették el a kormánnyal és minden ismerősével, hogy orvosira jár, miközben egy, az akkori politika által megbélyegzett szakon tanult felsőoktatásában, hogy mesterfokon tanulja meg űzni a szamizdatnyomtatással rokon tevékenységeit, amivel a középiskolában hatalmas népszerűségre tett szert.
Kiss Kata PhD-hallgató arról mesélt, gyerekkorában hogyan mentett meg halakat édesapja vágódeszkájáról, hogy a halak azután néhány napig a fürdőkádban találtak menedékre, majd arról is, hogyan sétáltak el apjával egy – egyébként élőlényektől mentes – kis tóhoz a közeli erdőbe, és eresztették el a halakat, lévén nem volt egyéb vadvíz a szülővárosa közelében.
Virág Judit művészettörténész, galériatulajdonos arról számolt be, hogy micsoda véletleneken keresztül találkozott a harmadik férjével, akivel végül közösen alapították meg a jelenlegi galériájukat, és hogy az idáig vezető út övezve volt műtárgycsempészéssel és Zsolnay-porcelánok cserekereskedelmével.
Divinyi Réka – többek között a Csak szex és más semmi c. film forgatókönyvírója – a chicagói útjáról beszélt, ahol egy filmes díjátadóra voltak hivatalosak. Elmesélte, hogyan betegedtek meg barátnőjével, és az hogyan tett keresztbe elképzelésüknek, miszerint az esti partin elvarázsolnak egy híres hollywoodi producert. Ezután elmesélte, hogy csak azért, hogy az otthon rá váró kisfiát kiengesztelje, hogyan vitte magával át az Atlanti-óceánon a kis bőröndjében az ott vásárolt mini-takarítókészletet és -tűzoltójelmezt, majd miután a játékfelmosórúd eltört, hogyan varázsolt férje otthon két perc alatt egy újat és sokkal jobbat a fiának.
Az est közepén volt egy tízperces szünet, a fantasztikus történeteket a közönség hatalmas tapssal hálálta meg. A következő alkalom november 8-án lesz.
Képek forrása: facebook.com, facebook.com