A medve évszázadok óta megihleti a mítoszokat, formálja a népi hiedelmeket és szimbolikusan jelen van számos kultúrában. A medve alakja máig különleges helyet foglal el az emberi történetmesélésben. Vajon miért imádták, félték és tisztelték ennyire ezt az állatot?
A magyar nyelvben a „medve” szó szláv eredetű, jelentése „mézevő” vagy „mézleső”. Ez arra utal, hogy a medve nevét tabunak tekintették, mivel totemállatként tisztelték. Így az emberek gyakran a tulajdonságai alapján körülírással emlegették. A magyar néphit szerint a medve különösen fontos szereplője volt az évszakok változásaihoz kapcsolódó szokásoknak. Február 2-án például a medve előbújásával a tél hosszának megjóslása vált népszerű hagyománnyá: ha a medve meglátja az árnyékát a napsütéses időben, akkor visszamegy a barlangjába, jelezve, hogy még hosszú tél várható.
A medve számos kultúrában istenekkel, hősiességgel vagy éppen termékenységgel áll kapcsolatban. Az ősi skandinávok számára a medve a harcos bátorság, az erő és az állóképesség megtestesítője volt. A viking harcosok állítólag medveszerű bőrbe bújtak csata előtt, hogy a vadállat erejét és vadságát kölcsönvegyék.
Japán őslakos népe a medvét szent állatként tisztelte. A hegyek és az erdők szellemének szimbóluma volt és a hegyek isteneinek földi megnyilvánulása. A medveölés rituális eseménye kiemelt fontosságú volt, mivel az istenekkel való kapcsolat megerősítését szolgálta.
Az amerikai indián törzsek számára a medvének gyógyító és védelmező szerepe volt és egyfajta túlvilági kapuőreként volt jelen. A medvékhez kapcsolódó szertartásaik a hősiességről, bölcsességről és a természeti ciklusokról szóltak. Egyes indián legendák szerint a medve spirituális vezetőként mutatott utat az embereknek, erősítve a föld és az ég közötti kapcsolatot.
A görög mitológiában a medvék Artemis istennőhöz, a vadászat és a vadon védelmezőjéhez kapcsolódtak. Az egyik legismertebb történet Kalliszto nimfához fűződik, akit Artemisz dühében medvévé változtatott. Végül Zeusz csillagokká emelte Kallistót, így született meg a Kis Medve, vagyis a magyar nyelvben Kis Göncöl csillagkép.
Minden kultúra másképp tekintett a medvére, de egy dolog közös: a medve soha nem csak egy vadállat volt, hanem a természeti és spirituális világ közötti határvonal jelképe, az emberi erő, vadság és túlélés szimbóluma. A medvék iránti tisztelet és félelem újra és újra felbukkan a történelemben, mesékben és mítoszokban.
