Idén másodszorra került megrendezésre a Móka és kacagás nevű, főleg a pécsi emberek között ismert fesztivál. Rendszerint mindig kulcsos házak közelében, lehetőleg erdő mellett igyekeznek a szervezők helyszínt választani. Legutóbb Cserkúton került megrendezésre a buli, ahova nekem is volt szerencsém eljutni.
Miután a többiekkel jól felvásároltuk a Pécsi Sörfőzde és további kisebb-nagyobb üzletek alkoholkészletét, elindultunk a Pécs mellett található Cserkútra, azon belül pedig a könyves kulcsos házba, amit mellesleg nem lehetett egyszerűen megtalálni, hiszen nagyjából az erdő közepén található. Az égősorokkal és a különböző kézműves dolgokkal már fel volt díszítve a környék és itt-ott már elvétve lehetett látni néhány sátrat, meg persze a kapkodó szervezőket, akik kapva az alkalmon, be is vontak minket a munkába. Estefelé kezdett szépen gyűlni a tömeg és már a színpad is a helyére került. Több fellépő is eljött, akik nagyrészt Pécsett kezdik éppen elindítani karrierjüket. Voltak egyedüli zenészek és bandák, összességében változatosnak mondanám a felhozatalt. Az éjszaka közeledtével már mindenki formába hozta magát, voltak, akik táncoltak és énekeltek, voltak, akik csak leültek a tábortűzhöz beszélgetni, de olyannal is találkoztam, aki körbe-körbe cigánykerekezett a fesztivál területén, meg az elmaradhatatlan kategória, akik már 10 óra körül kiütötték magukat. Közben a szervezők persze ezerrel pörögtek, igyekeztek mindenki kedvében járni, még jómagam is besegítettem a zsíros kenyerek bonyolult elkészítésében. Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy nem voltak műanyag poharak, mindenkinek vinnie kellett magával a sajátját, akárhonnan is szerezte be, vagy ha valaki mégis elfelejtette, vagy sajnálta erre a vitrinben álló kristálypoharait, ő ott helyben kaphatott visszaváltható formában.
Pirkadatkor kezdett elhalni a buli, már csak itt-ott lézengett pár ember, én még benéztem a házba, ahol a bázis volt, de már addigra aludtak a szervezők is pár kivételével, majd távozásomat megkoronázva beleszúrtam egy szelet kenyérbe egy almás-fahéjas füstölőt és elbotorkáltam a sátramig. Délelőtt lassan szállingóztak ki az emberek a rejtekhelyükről, ki jobb, ki rosszabb kedvűen. A résztvevők többsége 7 napra elegendő koffeinmennyiséget vitt be a szervezetébe és fáradtan, de boldogan elhagyták a Móka és kacagás újonnan meghódított területét.
Zsófia
