Sokak szerint az amerikai futball egy durva, értelmetlen sport, annak ellenére, hogy nem értik a játékot és nem látnak be az ütközések mögé. Bonyolult játék, bonyolult szabályokkal, és nehéz megérteni, kell hozzá folyamatosság, de aki belelovalja magát annyira, hogy megérti, az meg is szereti.
Egyszerűbb úgy megérteni a játékot, hogy meccset nézünk. A hazai közvetítések kommentátorai általában magyarázzák a szabályokat a történések után, elmagyarázzák a büntetéseket és a fontosabb megmozdulásokat is.
Tehát mi is a futball lényege? Egy életre tolószékbe kényszeríteni valakit? Ritka, de vannak komoly balesetek, ám a védőfelszerelés lecsökkenti a durva sérülések számát. De nem, az amerikai futball, ha ragaszkodunk az erőszakos jelzőkhöz, akkor háború (lásd: Minden héten háború). A játék lényege a területszerzés egy száz yard hosszúságú pályán, aminek a két végén van egy-egy end zone (célterület), mindkét csapatnak egy. Mondhatni, hogy ez a kapu, ide kell hozni a labdát (illetve az end zone mögött lévő villa alakú kapuba), a pontszerzésről lejjebb fogok írni.
A pálya után muszáj szót ejteni a csapatokról is. Igaz, hogy egyszerre a pályán egy csapatból tizenegy ember van fent, egy-egy teljes csapat az edzői stábbal együtt simán eléri a hatvan főt is. Három csapatrészleg van, az offense team (támadó egység), a defense team (védekező egység), és a special team (speciális egység).
Ha X csapatból az offense van fent, akkor Y csapatból értelemszerűen a defense, és a special teamek azok, amik egymás ellen küzdenek. A támadók célja minél tovább vinni a labdát, bevinni az end zone-ba, a védelem feladata ezt megakadályozni, a labdát megállítani.
Hogy tovább bonyolodjon a dolog, különböző pozíciók vannak, amit ha elkezdenék sorolni, vége lenne a napnak. A legfontosabb, hogy mind a védelemben, mint a támadóoldalon van egy fal (defense és offense line), ők állnak fel a labda körül. Az o-line középső embere a center, aki hátraadja a labdát az irányítónak (quaterback). Ő az offense kulcsjátékosa, neki kell továbbadnia a labdát a futónak (running back), vagy passzolnia az elkapónak (wide receiver), vagy egyszerűen ő maga kezd el vele futni. Ez a három a legáltalánosabb, de ritkán előfordulhat, hogy falember kapja a labdát, hogy rohanjon vele. Egy átmeneti pozíció is gyakori, a tight end, aki félúton van az elkapó és a falember között. A fal mellett áll fel a pályára, de nem tartozik a line-hoz.
Defensive oldalon a d-line körül sorakoznak a linebackerek (hogy összetettebb legyen, van szélső és középlinebacker), illetve a cornerbackek és a safety(k). Ez utóbbi kettőt egy csokorba gyűjtve hívjuk defensive backnek.
A special teambe tartoznak a rúgok (kicker, azon belül lehet punter), illetve a visszahordó egységek, amelyek a puntnál és a kick offnál lényegsek (lejjebb).
Minden csapatnak úgy variálja a pályán lévő embereket (formációt), ahogy nem szégyelli. Itt indul a játék érdemi része, elsőként főleg az vezetőedzők (headcoach) között. X csapat feláll valahogy a pályán, Y csapat edzőjének ki kell találnia, mit fognak játszani, milyen módon akarják vinni a labdát (futnak vagy passzolnak), és hogy hogyan célszerű felállnia az Y csapat védelmének, hogy megállítsa a labdát.
És akkor maga a játék még el sem kezdődött.
A meccsek érmefeldobással kezdődnek, hogy el lehessen dönteni, melyik csapat kezd támadással, és melyik védekezéssel.
Az első mozzanat a védekező csapat részéről a kezdő rúgás, vagyis a kick off. A speciális egységek vannak a pályán, a leendő védekező csapat elrúgja a lasztit, a mindjárt támadó csapat pedig elkapja (vagy nem) és elkezd rohanni vele, mint a panaszos az end zone felé, és a csapat, amelyik rúgta a labdát, meg kell állítsa. Ezután a speciális csapatok lerohannak, és feljön az offense-defense, és elindul a játék onnan, ahol a labda megállt (line of scrimmage).
Na, most egy kicsit bonyolodik a dolog.
Tehát az offense indul, törtetni akar az end zone felé. A pálya fel van osztva tízyardos területekre, illetve yardonként is vannak kis vonalkák, ez segít tájékozódni, ugyanis amikor elindul a támadó egység, akkor nem az end zone az elsődleges cél, hanem a first down. Ez az a pont, ameddig a labdát muszáj elvinni, kereken tíz yardra van attól a ponttól, ahonnan a labda elindul. Erre a tíz yardra van négy kísérleti lehetőség. Ha elsőre megvan ez a tíz yard (vagy több), akkor a first down is tovább megy, ahol lekerül a labda a földre a játékossal együtt, akkor onnan tíz yard újra.
Ha például első próbálkozásra a labda két yardot halad előre a kiindulási helyzethez képest, akkor még három lehetőségük van megtenni nyolc yardot. Másodjára visz a csapat ötöt, akkor még van két kísérletük megtenni három yardot. Ha harmadikra ez megvan, akkor kezdődik elölről az egész, négy lehetőség van megtenni a tíz yardot (vagy többet). Ha nem halad tovább a labda, akkor sincs baj. Az előbbi példát folytatva, ha a csapat harmadikra nem halad semmit, akkor még van egy lehetőségük megtenni azt a három yardot – ám ezt már nem nagyon szokták, csak a tökös csapatok, vagy akiknek nincs mit veszíteni, mert ha negyedik kísérletnél vannak, akkor két dolgot tehetnek. Egy, hogy megpróbálják. Ha nem sikerül, akkor vége az ő támadásuknak, a labda marad a helyén, megcserélődnek a csapatok. Aki eddig védett, felmegy az offense és támadnak. A másik lehetőség a punt, vagyis negyedik próbára nem akarnak haladni, hanem a special team elrúgja a labdát, hogy a feljövő offense távolabbról jöjjön. A punt helyett negyedik kísérletnél van lehetőség field goalra (mezőnygólra), erről lejjebb.
Persze visszafele is elsülhet a dolog, amikor a támadókat a labdával hátrébb viszik földre, ilyenkor beszélünk mínusz yardról, vagyis távolabbról kell következőre megpróbálni, mint ahonnan az előbb indultak.
Az ilyen kísérleteket hívjuk playnek, és ezekből a playekből áll a drive, ami az a folyamat, amíg a labda az egyik offense birtokában van és haladnak előre. A drive vége lehet az imént említett field goal, a punt, egy touchdown (lejjebb), vagy éppen a semmi. Fontos, hogy az offensenek negyven másodperce van elindítani a labdát attól a pillanattól, hogy az előző playnek vége lett, különben megtörténik a delay of game nevű jelenség, amiért a támadóegység büntetést kap, öt yardot kénytelen hátrébb menni.
A büntetésbe nagyon nem mennék bele, mert az sokkal hosszabb, mint a pozíciók sora. Rengeteg szabály van rengeteg büntetéssel, főleg a játékosok testi épsége és a fairplay miatt. Néhány példa, ami nagyon sokszor előfordul: a delay of game, utána a holding. Lehet támadó és védőoldalon is, amikor egy játékos nem szabályosan fogja a másik csapat játékosát, ez tíz yard büntetés.
Pass interference, amikor a játékos már azelőtt kontaktot kezd a másik játékossal, hogy az labdát szerezne, és így akadályozza a labda elkapásában. Ez komoly büntetést von maga után, tizenöt yard.
Ugyancsak tizenöt yard büntetést kap az a csapat, aki illegálisan fogja az emberét, azon belül is facemaskel. A sisakok elején ugye van egy rács, amibe akarva-akaratlanul simán bele lehet kapaszkodni, és ez az egyik legveszélyesebb, ami történhet, ezért keményen is büntetik, ha valaki cibálja egy másik játékos sisakrácsát.
A szabálytalanságot a hét bíró egy sárga zászló bedobásával jelzi.
És akkor gyorsan a pontszerzésről. A legjobb a touchdown, ami hat pontot ér. Ez az a jelenség, amikor a labdát sikerül bevinni az offensenek az end zone-ba. Minden TD után az offense lehetőséget kap az extra pontra. Ennek is két fajtája van, az egypontos kísérlet, vagyis az end zone mögötti villás kapunak a két szára közé kell berúgni a labdát, illetve a kétpontos kísérlet, amikor a két yardos vonalról egy kísérlet van arra, hogy a labdát újra bevigyék az end zone-ba.
A mezőnygól három pontot ér, a special team rúgja, amikor negyedik kísérletnél vannak és elég közel vannak a villa alakú kapuhoz. Itt is a két szára közé kell rúgni. A TD-t és a field goalt kick off követi, és a csapat, amelyik eddig védekezett, támadni fog.
Aztán van a safety (nem összekeverendő a pozícióval!), ami két pontot ér. Ez ritka, ez akkor van, amikor az offense csapatot a saját, tehát a mögöttük lévő end zone-ban szereli le a defense, vagyis a labdát vivő játékos földre kerül.
Nem ritka dolog a turnover, vagyis amikor az a csapat szerzi meg a labdát, akinek nem kellene (csak ha nekik szurkolunk), értsd: a defense kapja el a passzt, vagy szedi össze a labdát. Vagyis: amikor az irányító eldobja a lasztit, és azt sikeresen egy defense játékos kapja el (ez az interception). Ilyenkor automatikusan a defense csapatból lesz a támadó anélkül, hogy egységcsere lenne. Aki elkapta a labdát, az kezd el rohanni, mint az őrült, és akik eldobták, azoknak kell megállítani.
Aztán van a másik labdaszerzésre alkalmas szitu, a fumble. Fumble az, amikor a center hátraadja a labdát, de az irányító nem kapja el, illetve amikor egy játékos rohan a labdával, ütközik, és a labda kiesik a kezéből. Mindkét esetben a labda játékban van, és az a csapat fog támadni, amelyik felkapja. Amikor az eredeti offense szedi össze, nem történik semmi, de a defense csapat ugyanúgy felveheti.
Ha az elkapó nem kapja el a labdát, és úgy esik a földre, akkor az nem fumble, az egy incomplete pass, egy kísérlet mínusz, de yardot nem hozott. Akkor sikeres a passz, ha az elkapó játékos birtokolja a labdát. Bizony születnek kétséges esetek, a bírók dolga eldönteni ilyenkor, hogy elkapás-e, vagy sem.
Nagyon röviden ez az amerikai futball és nem lennék meglepve, hogy aki eddig nem ismerte a játékot, de bátran belevágott volna a megismerésbe, ezek után inkább végleg felhagyna a tervével, pedig egy nagyon élvezetes, kiszámíthatatlan csapatjátékról van szó, aminek a megértésére érdemes időt áldozni.
(Kiemelt kép forrása: www.pexels.com.)
