Léna reggeltől estig robotol az erős reflektorfényekkel kivilágított munkahelyén. Léna nem balett-táncos, nem is operaénekes, még csak nem is színész. Futószalagként hordja ki a hatalmas mennyiségű árukészletet a raktárból, estére már izzad, liheg, nyelve kilóg, s hónaljánál hatalmas izzadtságfolt ágaskodik. Léna nem egy modell-alkat, két szülés után az izmai elernyedtek, s még mielőtt rászáradhattak volna csontjaira, kiduzzasztotta bőrét a felgyülemlett zsír. Vállig érő fekete haját reggelente sütővassal fürtökbe igazítja, és elégedetten robog dolgozni.
Léna szeret néha megállni egy pillanatra, és hosszan belekortyolni meleg teájába. Ezidő alatt lehunyja szemét pontosan úgy, ahogy azt a francia drámákban látta, és megpróbál a pillanatnak élni. Nehéz feladat ez neki, a bevásárlóközpontokban ugyanis folyton dübörög a zene, a ruhaboltban pedig, ahol árufeltöltő beosztásban van, folyamatos a jövés-menés. Ilyenkor azt gondolja, hogy az emberek azért jelennek meg ilyen töménységben, hogy felvásárolják a műanyag ruhákat, mert titokban beviszik egy újrahasznosító üzembe ledarálni.
Tudja azt is, hogy mindez nem így van, hogy mindenki élete fontos pillanataira készül. Sokan el is mondják neki, hogy milyen alkalomra szeretnék, milyen elképzeléseik vannak, ő pedig lelkesen segít, mintha a saját randijára, felvételiére vagy állásinterjújára menne. Amint valaki leakaszt egy báli ruhát, nyomban újat rak a helyére, ha netán másnak is ugyanilyen kellene. Léna szereti ezt a munkát, szeret segíteni.
Családanyaként otthon adventi naptárt készített, várja, hogy hétfőtől esténként egy gyertya mellett majd kibontogathassa gyerekeivel a gondosan összehajtogatott papírfecniket, és dalolva hangolódnak a karácsonyra. A csoki drága nekik, de a közös dalolás is annyi boldogsághormont szabadít fel, amennyi csak kell. Az angyal elhozza a karácsonyfát, és az adventi várakozás időszakában megtanult dalok bejárják majd a fenyőillattal telt garzonjukat.
Léna boldog, mert boldognak látja a családját, boldog, mert a pillanatnak él, és boldog, mert csekély fizetéséből ismét sikerült összehoznia egy kellemes karácsonyi estét egyhavi kellemes készülődéssel.
Léna januártól meleg vizet iszik tea helyett, tavalyról megmaradt konzerveket kanalazgat száraz kenyér helyett, és olvasztott házi szappannal mossa ki ruháit. De most boldog, mert ugyanannyi – vagy még több – fölösleges dísztárggyal ajándékozták meg egymást, mint a szomszédok.
