A medvék szociális viselkedése rendkívül érdekes és sokrétű. A társas kapcsolataik és kommunikációjuk sokkal összetettebb, mint azt korábban feltételeztük. A medvék különböző módokon kommunikálnak egymással, például hangokkal, testbeszéddel és szagokkal. Ezek a kommunikációs eszközök különböző helyzetekben segítenek a medvéknek információt közvetíteni és kapcsolatot teremteni fajtársaikkal.
Hangkommunikáció
A morgás nem a támadás előjele, hanem figyelmeztető jelzés, amellyel a medve a veszély elkerülésére próbálja felhívni a figyelmet. Ezek a hangok leggyakrabban stresszes vagy fenyegető helyzetekben hangzanak el.
A nyüszítés gyakran a medve kölykök által használt hang. Ezzel jeleznek az anyjuknak, ha éhesek.
A medvék hangos fújtatása és fogcsikorgatása gyakran a félelem vagy a stressz jele, amit általában akkor tesznek, amikor fenyegetettnek érzik magukat vagy feszültséget élnek át.
Medveüvöltés általában harci vagy védekező helyzetekben hallható.
Szagkommunikáció
Az állatok gyakran szagjelek és vizuális nyomok (például karmolás) segítségével kommunikálnak a területük határairól, így elkerülhetik a közvetlen összecsapásokat.
Testbeszéd
A fülek hátrahúzása és a fogak kivillantása fenyegető gesztusok, melyek arra figyelmeztetik a másik medvét, hogy tartsa a távolságot.
A felegyenesedett testhelyzet a dominanciát vagy a kíváncsiságot jelezheti.
A játékos ugrálás vagy a fejbillentés gyakran a kölykök játékos viselkedésének része, de felnőtt medvék is használhatják barátságos közeledés kifejezésére.
A medvék játékkal is kommunikálnak. Néha támadó testtartással éreztetik dominanciájukat, de játékkal békés, nem fenyegető jellegű kommunikációt is folytatnak.
Ez az összetett viselkedési rendszer rávilágít arra, hogy a medvék alkalmazkodóképes és intelligens lények, akiknek társas kapcsolatai kulcsszerepet játszanak a túlélésükben és mindennapjaikban.
