Nagyon sokan vannak, akik régiségeket gyűjtögetnek, legyen az bármilyen antik tárgy, vagy egyéb érdekesség, viszont olyan is akad, aki rádiókat, illetve lemezeket szerez be innen-onnan, ráadásul nem is akármilyeneket. Ez esetben Szekeres Csongorról, egy 20 éves pécsi diákról beszélünk, aki igazi rajongója a rádióknak és már egy igen szép gyűjteménnyel büszkélkedhet.
Zsófi: Csongor, mióta gyűjtöd a rádiókat és mi az, ami miatt ezt elkezdted, esetleg volt-e valaki, aki inspirált ebben a világban?
Sz.Cs.: Körülbelül 14 éve gyűjtöm a régi hangtechnikai készülékeket. Kezdetben csak a rádiókat, majd később kiegészült a sor lemezjátszókkal, gramofonokkal, televíziókkal, orsós és kazettás magnókkal. A családunkban mindig is jelen volt egyfajta gyűjtőszenvedély. Apukám antik könyveket, újságokat és kalamárisokat gyűjtött, nekem jutottak a rádiók beszerzése. Valószínűleg ő fertőzött meg, hogy félrerakjam ezt a rengeteg készüléket az utókornak. Az első fadobozos rádiót egy ismerősünknél fedeztem fel. Egy Vadásztölténygyár által gyártott R 999 F típusú készülék, nagy megtetszett a formája és még működött is. Teljesen elvarázsolt, ezért megkaptam tőlük ajándékba, itt kezdődött el a gyűjtés. Sokan azt mondták, hogy majd kinövöm, de eddig nem jött be nekik.
Zsófi: Ki tudnád emelni az egyik kedvenc rádiódat, vagy korszakodat, amikor a rádió készült?
Sz.Cs.: Kedvenc rádió, ez nehéz kérdés. Nincs kedvencem, vagy nagyon sok kedvencem van. Persze mindig van egy éppen kiemelt darab, amivel sokat foglalkozom. Korszakban viszont van kiemelt. Inkább a rádiózás hőskorát emelném ki, az 1920-as és 1930-as éveket, amikor még a gyárak nem spóroltak és komoly tervezést fordítottak a külsőre is. Ilyen például a Standard szuper 36, amit már sok éve szeretnék megszerezni, vagy a TRT Olympikon. Persze ez a korszak nagyon szép, de nagyon ritkák is a készülékek, ugyanis a háború alatt nagyon sok megsemmisült, vagy beszolgáltatták, ezért néhány rádiónak igen magas lehet az ára, ha netán előkerülnek valahonnan.
Zsófi: Körülbelül mennyibe kerülnek ezek a rádiók, amiket most említettél?
Sz.Cs.: Általában 50000 forinttól a csillagos égig terjednek az árak.
Zsófi: Hogyan szerzed be a rádiókat?
Sz.Cs.: Kezdetben a pécsi vásárból szereztem be őket, valamint sok ismerős is adott ajándékba. Persze, ahogy egyre több lett, úgy a gyakoribb rádiók mind meglettek. A ritkább rádiókhoz egyre nehezebb hozzájutni. Általában néhány óránként nézem a Vaterát, járok rádiós börzékre, cserélgetek a gyűjtőkkel, valamint ha egy gyűjtemény eladó lesz, rögtön megyek átnézni, de vettem már rádiót az e-bay-ről is. Amikor valami cikk vagy riport készül rólam, mindig bemondom, hogy akinek nem kell a készüléke, az ne dobja ki, inkább adja nekem. Mivel szerencsére sokan tudják, hogy miket gyűjtök, így rengeteg felajánlás érkezik. Elmondhatom, hogy már évek óta nincs olyan hét, hogy ne érkezne legalább egy újabb készülék a gyűjteményembe.
Zsófi: Hatott-e valamilyen szinten a zenei ízlésed a rádiógyűjtésre, vagy esetleg fordítva? Hiszen nagyon közel áll hozzád az old school rock.
Sz.Cs.: Igen, első sorban a klasszikus rockzenét és a heavy metalt szeretem (Rolling Stones, AC DC, Led Zeppelin és Black Sabbath). Ahogy a rádiók mellé elkezdtem a lemezjátszókat, természetesen a lemezeket is begyűjtögettem, eddig 4000 db LP lemeznél tartok. Nagyon sok bandát és zenét ismertem meg ez által. Semmi sem adhatja vissza azt az érzést, amikor egy régi készüléken újra megszólalnak ezek a zenék. A gramofonok által rengeteg 1930-as és 1940-es évekbeli számot megismertem. Sokszor előveszem gramofonomat, felhúzom és hallgatom, ahogy dalol egy közel 90 éves gép. Ez bizonyítja, hogy ezeket a készülékeket alapos átgondolással tervezték és egy kis karbantartással sok-sok évig képesek működni.
H.Zs: Milyen terveid vannak a gyűjteményeddel?
Sz.Cs.: Életem egyik fő célja, bármilyen furcsán is hangzik, hogy ilyen fiatalon ezt mondom, hogy nyissak egy állandó múzeumot, ahol bemutathatok több, mint 800 darab rádió közül néhányat az érdeklődők számára. Eddig már öt kiállítást szerveztem le itt Pécsett, de mindegyik csak néhány hónapig volt megtekinthető. Egy ilyen bemutató lebonyolítása nagyon sok energiát vesz el, hiszen minden gépet újra kell tisztítani, a feliratokat megírni, a szállítást megoldani és berendezni a helyszíneket. Ilyen régi gépeknek nem jó, ha nagy mennyiségben sűrűn mozgatva vannak, ezért mindig, ha minimális is, de keletkezett kár. Egy állandó múzeumot meg csak egyszer kellene berendezni. Az évek alatt több lehetséges megoldás is felmerült az önkormányzat által, de sajnos a megvalósításukig nem tudtam eljutni.
Zsófi: Köszönöm a beszélgetést. Sok sikert kívánok az állandó múzeum létrejöttéhez, még annál több rádiót és lemezt.
Zsófi
