Tíz évvel ezelőtt szenvedett súlyos balesetet Jules Bianchi a Japán Nagydíjon. A versenyző az ütközés következtében kómába esett, majd 285 nappal balesetét követően elhunyt. Ezzel ő lett a száguldó cirkusz 31., máig utolsó halálos áldozata.
A 2014-es szezon mérföldkőnek számított a Formula-1-ben. Ebben az évben debütáltak a minimum 2030-ig használatos hibrid erőforrások, a Mercedes megkezdte menetelését zsinórban 8 konstruktőri világbajnoki cím felé és az FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) jelentős fejlesztéseket tett az autósport biztonságának javításán. Sajnos egy szomorú apropó kapcsán.
Jules Bianchi 34. rajtjához készült a Marussia csapat pilótájaként. A Ferrari akadémia tagjaként második szezonjában megszerezte Monacoban a csapat fennállásának első és egyben az utolsó pontjait. Az akkor 25 esztendős pilóta jó esélyekkel pályázhatott későbbiekben a Ferrari gyári ülésére. Azonban több tényező közbeszólt. A Fanfon tájfun megérkezett Suzuka fölé, emiatt fél órára megszakították a versenyt a 4. körben. Miután az eső csillapodott, újból megkezdték a körözést. A 41. körben az időjárás ismét rosszabbra fordult és a lemenő nap a csekély látási viszonyokat is korlátozta. Ennek eredményeképp Adrian Sutil a Dunlop kanyarnál a kavicságyba csúszott. A pálya ezen részén dupla sárga zászló lépett érvénybe. Az autót mentő traktor épp vitte volna vissza a bukótérből Sutil autóját, amikor Jules Bianchi autója irányíthatatlanná vált és becsúszott a traktor alá. A francia pilóta azonnal eszméletét vesztette és többet már sosem nyerte vissza. Kórházba szállították, de a sikeres műtét után is kómában maradt. 285 nappal a becsapódás után végleg feladta a küzdelmet.
A történtek megrázták az egész világot. Utoljára 1994-ben Ayrton Senna balesete végződött ilyen tragikusan. Az FIA nem tétovázott: egy közel 400 oldalas jelentést készítettek a balesettel kapcsolatban, melyben megállapították, hogy egyetlen személy vagy szervezet sem tehető felelőssé a tragédia miatt, minden csak a véletlenek összjátéka volt. Ezek elkerülése érdekében 2015-től az FIA bevezette a VSC (virtuális biztonsági autó) intézményét, valamint életbe lépett az a szabály, hogy a verseny legalább négy órával napnyugta előtt kell rajtoljon. Továbbá haladéktalanul elkezdtek megoldást keresni a pilóták fejének megfelelő védelmére. Az eredmény a halo rendszer bevezetése lett 2018-tól. Ezt részben Ron Dennisnek és a McLaren istállónak köszönheti a Formula-1 mezőnye, ugyanis a 2007-ben kitörő kémbotrány büntetéseként befizetett 100 millió dollárt az FIA a biztonság fejlesztésére költötte.
Mindez Jules Bianchit nem hozhatta vissza az életbe, viszont Romain Grosjean hálát adhat a szabálytalan istállónak. A halonak köszönhetően menekült meg, amikor a 2020-as Bahrein Nagydíjon autója átlyukasztotta a szalagkorlátot, kettészakadt, majd lángba borult. Az ilyen és ehhez hasonló esetek bizonyítják azt, amit oly sokszor igyekszünk elfelejteni, hogy az autósport veszélyes. Tekinthetünk a pilótákra hősökként, de ha nincs velük az őrangyaluk, akkor ők is olyan halandó emberek, mint mi. Könnyű panaszkodni, hogy unalmasak a futamok és a versenyirányítás túlreagálja a szituációkat. „Bezzeg régen még a verseny, verseny volt”. Ha ez kell ahhoz, hogy pontosan annyian száljanak ki az autóból, ahányan beültek, akkor végső soron meg lehet hozni ezt az áldozatot.
