Ahogy egyre közeledünk a decemberhez és a karácsonyhoz az utcákat, bevásárlóközpontokat, de még az elménket is betelíti a sok szimbólum, amik egy ünnep eljövetelét hirdetik. A karácsonyt mindenki szereti, felnőttek és gyerkőcök egyaránt. A diós bejgli összetéveszthetetlen illata, a fenyőfa tűlevelei, a „Mennyből az angyal” dallama és ajándékok sokasága a fa alatt. Minden huncut kisgyerek kezében legalább egyszer élete során, egy plüssmackó bújik ki a csomagolópapír alól. Bizony ám, szőrős kedvenceink plüss formájában is beköltöznek az otthonainkba és szebbé teszik gyermekeink álmait. Vajon mióta alszunk macikkal, és honnan jön a plüssmedve hagyománya?
A plüssmacik időszámítása 1902-ben kezdődött, amikor Margarete Steiff német varrónő műhelyében megszületett a „Bear 55 PB” nevet viselő első mozgatható plüssmackó. Margarete egyébként is játékfigurák megalkotásával foglalkozott, és rendszerint saját sablonjaival dolgozott, új játéka is egyedi elnevezéssel a „Bear 55 PB” megszólítással érkezett a piacra. Modellnevét az 55 cm hosszáról P, mint plüss és B, mint mozgatható szavak mozaikjaként kapta. Bár egyedisége vitathatatlan volt, első próbálkozásra nem aratott nagy sikert New Yorkban, ahol unokaöccse Richard Steiff próbálta meg értékesíteni a játékfigurát.
1902. november 16.-án a The Washington Post lapszámában egy érdekes karikatúra jelent meg, az akkori elnök Theodore Roosevelt vadászatáról. Az alkotáson az elnököt karikírozzák ki, aki egy vadászat során nem volt hajlandó lelőni egy kis fekete medvebocsot, aki egy fához volt kötözve. A lapszám hamar nagy figyelemnek örvendett, ezt látva egy orosz édességboltos Morris Michton megalkotta a megsajnált medvebocsot és kitette kirakata díszeként brooklyni boltjában. A maci akkora sikert aratott, hogy az orosz kereskedő édességről hamar plüssmacira váltotta kínálatát.
A Steiff család ezután sem adta fel, és 1903-ban a lipcsei játékkiállításon újból bemutatta a „Bear 55 PB” mackóját. A kiállítás vége felé még mindig halomban álltak a macik, amikor egy amerikai férfi, a korábbi címlapnak köszönhetően, nem csak a kiállított több, mint 100 plüssmacit vette meg, de újabb 3000 darabot rendelt. Az 1904-ben megrendezett St. Louis-i Világkiállításon, már több, mint 12.000 „Bear 55 PB” modell talált gazdára.
Ezek után a medveláz végig söpört egész Amerikán, aminek tetőpontjaként Roosevelt újraválasztási kampányában medve kabalát választott maga mellé, reflektálva a pár évvel korábbi róla szóló karikatúrára. A plüssmacikon kívül megjelentek a Roosevelt medvéjéről szóló mesekönyvek, dalok. Valahol pedig a medvetörténelem színterén eljutottunk a Micimackó keletkezéséig, akit máig talán a leghíresebb maciként tartunk számon.
Steiff az amerikai álom után plüssmackóit „Teddynek” nevezte el, a medvekímélő Theodore Roosevelt elnök után, akinek beceneve szintén Teddy volt.
Szóval ne feledd, ha az idei karácsonyfa alatt egy plüssmacit találsz, nem csak egy pihe-puha játék akadt a kezedbe, hanem egy egész történet, ami valahol egy német varrónőnél kezdődik, az amerikai elnök vadászatán át ível, és egészen a The Washington Post címlapjáig tart, amit több évszázad és sors ölel át, mint amit kedvenc plüssmacid szeméből ki tudnál olvasni.
