Leszállva a H8-as hévről megcsapott a szocialista múlt szele, ahogy a beton hátán beton épület kapuján beléptem, hogy részt vegyek a Magyar Honvédség Anyagellátó Raktárbázis nyílt napján.
A nyílt napon a raktárbázis katonái és más alakulatok is képviseltették magukat. Az eseményt a laktanya egy nagyobb nyílt területén bonyolították le. Kör alakban sátrakat állítottak fel, előttük asztalok álltak különböző fegyverekkel és technikai eszközökkel tele pakolva.
A szürke-barna-zöld összképet az iskolás csoportok törték meg, akik közül a jövő honvédjei is kikerülhetnek. A látogatóknak kellet pár perc, mire akklimatizálódtak a helyszínhez. Nem mindennap lát az ember ennyiféle fegyvert, katonai járművet egy rakáson. Sőt, a gázálarcba bújt vegyvédelmis katonák képe sem segítette annyira a feloldódást. Az egyik őrmester szájából elhangzott A MONDAT, ami egy pillanat alatt izgatott pusmogássá és hangosabb kurjantásokká változtatta az előbbi zavart csendet: „Gyerekek ez itt nem múzeum, nyugodtan ki lehet próbálni mindent!”
Miután megtört a jég a diákok kisebb csoportokba rendeződve járták végig a bemutató teret sátorról sátorra haladva. Én csatlakoztam a nyolcadikosok táborához és első állomásunk a vegyivédelem bemutatósátra volt. Védőruhába öltöztetett bábuk fogták közre az asztalt, amin műszereket lehetett megnézni. Az egyik katona elénk tett két szűrőbetétet és megkérdezte, melyik lehet a katonai és melyik a civil, az egyik fiú pedig kapásból rávágta, hogy a baloldali. Ez a gyors válasz felkeltette az érdeklődésem, így amikor mentünk a következő sátorhoz meg is kérdeztem tőle:
,,Milyen különleges jedi képességgel rendelkezel, hogy így rávágtad, melyik a katonai?”
,,Ja…semmilyennel” – zavartan nevet. Apukám katona és láttam már ilyet.
,,Akkor ez bennfentes infó volt.”
,,Igen, valami olyasmi”– válaszolta a fiú, de már csak félig figyelt rám, mert megérkeztünk a fegyverzettechnikai sátorhoz és mondanom se kell, a srácokat ezzel vette meg teljesen a nyílt nap. A bemutatott tárgyak sztárjai a legújabb CZ típusú fegyvercsalád tagjai voltak, amiket kézbe is lehetett fogni, persze a tárak üresen kongtak. A fegyverekhez megérkezve néhány kisebb diák leszakadva a csoportjától nagyra nyílt szemekkel nézte a fegyvereket, az egyikőjük a golyóálló mellényt próbálta fel és feszített a társainak.
,,Na fiúk, csak nem katonának álltok iskola után?”
,,Ha ilyen fegyvereket adnak, simán!”– válaszolta a golyóálló mellényben lévő fiú hamiskás mosollyal.
A nézelődés hang aláfestéséről a Katonai Rendészet szolgálati autója gondoskodott. A rendészek nem spóroltak a hangerővel, már szinte túl hangos is volt, amikor odaértünk a járműpark szekcióhoz. Ha a szirénázás nem lett volna elég figyelemfelkeltő igazi stroboszkópélmény is volt itt, minden fényjelzőjét bekapcsolták az autónak. Talán a fegyverek után itt volt a legnagyobb tömeg és a legtöbb tátott szájú diák. A Katonai Rendészet autója mellett logisztikai járművek is helyet kaptak. Megtekinthető volt itt kamiontól kezdve, ponyvás teherautón át a platós Rábáig minden, ami teherszállításra alkalmas gépjármű, a legfontosabb tudnivalók pedig kitáblázva várták a diákokat minden eszköz előtt. Én is beálltam a sorba, hogy az egyik rendész autóba beleülhessek, de a sor hosszabbnak bizonyult a türelmemnél.
Délután egy órakor a civil tömeg elkezdett kiszivárogni a laktanya kapuján, véget ért ugyanis a Magyar Honvédség Anyagellátó Raktárbázis nyílt napja és kezdetét vette a hétvége.
Lia
