Glasgow: Skócia két legnagyobb focicsapata, a Glasgow Rangers és a Celtic otthona. Amikor ez a két csapat játszik egymás ellen, a világ legnagyobb derbijeként tartják számon. Több, mint 100 éves rivalizálás, harcok a lelátón, a pályán és az utcákon is.
Egy átlagos focit kedvelő ember nagyjából ennyit tud a skót futballról.
Premiership
Na de mi van, ha nem egymás ellen játszanak?
A 9. fordulóban volt szerencsém megnézni helyszínen a Rangers – St. Mirren bajnoki mérkőzést. És tényleg kellett hozzá a szerencse. Én, nekem mint “egyszerű embernek” (nem klubtag, nem bérlettel rendelkező személy) a mérkőzés előtt 6 nappal kaptam lehetőséget arra, hogy szerezzek jegyet. Ráadásul mindjárt négyet. Magyar idő szerint 11 órakor nyílt meg az oldal és én egyből oda is ültem a számítógép elé. Meglepetésre annyira kevés ülőhely maradt szabadon, hogy egymás mellé nem is volt esélyem foglalni a helyeket. Mindezt egy 51 ezres befogadóképességgel bíró stadionnál.
Ekkor esett le nekem, hogy Skóciában tényleg mennyire odavannak a fociért. A St. Mirren egy középcsapat (7 és fél millió euró a csapat értéke, míg a Rangersnek 80 millió) tehát nem beszélhettünk egy hatalmas rangadóról. De számomra mégis olyan volt…
Elérkezett a mérkőzés napja, természetesen egy kis esővel. Egy órával a meccs előtt érkeztünk meg a stadion környékére, miután a metróból felértünk a felszínre, egyből a Rangers szurkolói pubja nézett velünk szembe. Miután bementünk oda, láttuk, hogy itt tényleg népünnepély egy mérkőzés. Hangos zene, emberek egymás hegyén-hátán összezsúfolva, elláthatatlanul hosszú bárpult, nulla asztal és szék, tv minden szemszögből és megszámlálhatatlan féle sör. A szűkös hely a legkevesebbé se zavart senkit, körülbelül 5 percbe telt nekünk kikérni az italunkat, egy vérbeli szurkoló segítségével, akivel egyből sikerült is összehaverkodni.
A pubtól a stadionig vezető úton, egymás után következtek a kajáldák, illetve a sál/mez árusok. Miután teljesen könnyedén bejutottunk a stadionba, utunk a büféhez vezetett, hogy meccs közben 1-1 sört elfogyasszunk. Akkor derült ki számunkra, hogy – mint Angliában – itt sem szolgálnak fel semmiféle alkoholos italt, a múltból eredően.
A huliganizmus
Az 1970-es és 1980-as években az angol és skót stadionokban gyakoriak voltak a szurkolói rendbontások és verekedések, amelyeket gyakran súlyosbított az alkoholfogyasztás. A huliganizmus a ’70-es évek végén különösen komoly problémává vált az Egyesült Királyságban. Az egyik legismertebb incidens az 1974-es Rangers-Celtic mérkőzés után történt tömegjelenet, ahol komoly zavargások törtek ki a stadionban és annak környékén. Ennek hatására Skóciában 1980-ban bevezették az alkoholtilalmat minden professzionális labdarúgó-mérkőzésen. A tilalom azóta is érvényben van.
Glasgow – St. Mirren
A mérkőzés pazar hangulatban zajlott. Bár a 90 percen át tartó szervezett szurkolás (ultramozgalom) Nagy-Britanniában egyáltalán nem jellemző, Skóciában teljes mértékben hozzák az európai szintet.
A két csapat játéka nem a technikás megoldásokkal kápráztatta el a közönséget, de hozta a tipikus brit focit: intenzív, kemény, fizikai küzdelem, hosszú előreívelések, sok test-test elleni párharc. A játékosok agresszív hozzáállása és küzdeni tudása különösen fontos, és ezt a szurkolók is értékelik. Volt olyan alkalom is, amikor számomra olyan szabálytalanságnak tűnő megmozdulás volt, hogy azt hittem piros, de minimum egy sárga lap villanni fog, azonban a bíró nem fújt bele a sípjába és folyt tovább a meccs, bármiféle reklamálás nélkül.
A mérkőzés izgalmas volt és végül sok fordulattal a Rangers nyert 2-1 re. Amit furcsának találtam viszont az volt, hogy körülbelül a 80. perctől kezdődően a szurkolók elkezdték elhagyni a stadiont, a könnyebb ki- és hazajutás érdekében, azonban a meccs egyáltalán nem szolgált rá arra, hogy haza kelljen indulni a vége előtt 10 perccel. A hármas sípszó ellőtt már szinte félház volt.
Jobb-e a skót foci a magyarnál?
A skót és a magyar bajnokság közötti összehasonlítás izgalmas képet ad a két ország futballkultúrájáról, annak fejlődéséről és különbségeiről. Bár mindkettő bajnokság kisebb piacokon zajlik és nem élvezik ugyanazt a nemzetközi elismertséget, mint a nagyobb európai ligák, vannak fontos párhuzamok és különbségek, amelyek tükrözik a két ország futballjának jellegét.
Celtic és a Ferencváros
Ha az elmúlt éveket nézzük, mindkettő bajnokságban egy klub dominál, és bár időről időre felbukkanhatnak meglepetés csapatok, a dominancia nem kérdőjeleződött meg. Azonban nemzetközi szinten a Celtic szinte évtizedek óta ott van a Bajnokok ligájában vagy az Európa Ligában. Illetve a Rangers nagy menetelése is szót érdemel, amikor a 2021/2022-es szezonban az Európa Liga döntőjéig meneteltek.
Szurkolói kultúra
A skót futball szurkolói kultúrája szenvedélyes, a vérmesebb drukkerek gyakran egy-egy politikai, vallási vagy történelmi szimbolikát is megjelenítenek az adott mérkőzésen. Magyarországon a szurkolói kultúra szintén élénk és a helyi rivalizálások (például a Fradi és az Újpest között) gyakran heves érzelmeket váltanak ki, de nem éri el a skót ligában tapasztalható feszültséget és hűséget.
Játékstílus és technikai különbségek
A skót foci hagyományosan gyors, fizikális és erőszakos játékkal társul. A mérkőzések gyakran magas tempójúak, de a technikai szint nem mindig olyan kiemelkedő, mint a nagyobb ligákban. Magyarországon sajnos sem a tempót, sem a technikát nem lehet kiemelni, azonban az utóbbi években a magyar bajnokságban látható, hogy a csapatok próbálnak modernebb és taktikusabb futballt játszani.
