Olyan volt, mint egy álom… Azonnal tudtam, hogy nekem teremtették! És te? Hogy vagy? Áh, én is szingli voltam sokáig… Hallod, hogy mind ilyen hülye legyen… Szerelem, az persze…
Életünk egyik (ha nem a legfontosabb) célja a pártalálás, az ember társas lénynek született, vágyik arra, hogy valakinek ő jelentse a mindent. De tényleg olyan fontos lenne ez? Ennyire nem tudunk magunkkal mit kezdeni egyedül? Mi a “minden” és miért rózsaszín az egész?
Női magazinok, a fiatal lányoknak szóló regények, a romantikus komédiák, az összes szitcom, minden arról szól körülöttünk, hogy a szerelem a LEGFONTOSABB a világon, hirdeti, hogy mindenkinek jár és mindenki megtalálja. Tudjuk, hogy mindenkinek mást jelent, mégis ugyanolyan közhelyszerű megfogalmazásokat használunk rá. Pillangók a gyomorban, villámcsapás, első pillantásra szerelem. de mi ez valójában? És nem beszelünk túl sokat róla? Miért tud ennyire elüzletiesedni a “világ legcsodálatosabb dolga” amit nemcsak a klasszikusok emeltek irodalmi és filozófiai magasságokba, hanem a tömegkultúra is hatalmas ütőkártyaként tekint rá.
Létezhet olyan beszélgetés, ahol nem hangzik el valamilyen aspektusban a szerelem? Miért keverjük a szerelmet és a szenvedélyt? Kell-e egyáltalán különbséget tenni? És mi van a szeretettel? Lehetséges volna, hogy egy ilyen régóta, ennyire részletesen tárgyalt érzelemnek nem alkottunk elég kifejező leírást az évek során, vagy hogy képtelenek lennénk a szerelmet leírni, mert “megmagyarázhatatlan”?
Feltételezzük, hogy mindenki különböző ezáltal az érzései is, mégis tipizálunk, mint mindenben és összehasonlítunk. Hol vannak ma már a “gömbemberek” akik a másik felüket keresik? Mindenkinek a fejében szinte ugyanaz a cukormázas kép él a Nagy Őről, a lelki társról, a nagy pillanatról amikor felismeri valakiben a párját.
A szerelem témaköre egyike azoknak, melyet már sokan, sokféleképpen körbejártak, mégsem tudjuk igazán megfogalmazni, hogy mi is az.
Eszter
