Amikor megjöttek az első hírek a mindennapi testnevelésről, mondhatnám, könnyeket hullajtottam, amiért az én évfolyamom alattiaknak lett csak bevezetve, de hazudnék. Viszont az a része a kerettantervnek, ami lehetőséget teremt az iskolák számára, hogy a heti öt testnevelésből kettő például néptánc legyen, megdobogtatta a szívemet.
Én az óvodában kezdtem el néptáncolni, alsó tagozatosként az iskolámban folytathattam, felső tagozattól iskolán kívüli elfoglaltsággá vált. A címben megjelenő csíkszentdomokosi csujogatás volt a kedvencem. Sajnos, amikor döntenem kellett, folytatom-e hobbi helyett profibb szinten a táncot, a szintváltással járó kötelezettségeket nem tudtam vállalni többek között az iskolai feladatok miatt. De, ha maradhatott volna órarendbeli „elfoglaltságom”, ahogy alsós koromban, meg se fordult volna a fejemben, hogy befejezzem.
A néptáncoktatást 1995-ben helyezték be a Nemzeti alaptantervbe, az óvodákban már nagy népszerűségnek örvend, az általános iskolai oktatásban is sok helyen megtalálni, de felsőbb évfolyamokban viszonylag ritkább. Ha összevetnénk hány iskola választotta a heti két tesióra kiváltására az úszást vagy a néptáncot, nagy arányban az úszás nyerne, hiszen az hasznos. „Mit profitál abból a gyerek, ha ugrabugrálásra tanítják?” – vetődhet fel a kérdés többekben. A válasz pedig: sok mindent!
A néptánc egy összetett mozgásforma, amely jó hatást gyakorol a koordinációs képességre, térérzékelésre és a testtartásra. A zene révén fejleszti a ritmusérzéket. Csoportos jellege miatt az egyéneknek muszáj alkalmazkodniuk és együttműködniük, hogy a tánc megszülethessen. Ezek a képességek már alapvetőnek számítanak a munka világában.
Ha kicsit magasabb szférákba emelkedünk, a néptánc fontos identitáserősítő eszköz. Rengeteget tanít a múltunkról. Minden táncnak – legyen szó csárdásról vagy épp legényesről – külön története van, ugyanúgy, ahogy a népi játékoknak is. Nemcsak a mi kultúránkat segít mélyebben megismerni, de a Kárpát-medencében élő népekét is.
Tehát mindamellett, hogy jó alternatíva az egészségmegőrzésre, amit az iskolai testnevelésórákkal szeretnének népszerűsíteni az iskolák, még kulturális nevelést is végez. Persze, nem kell mindenkinek szeretni táncolni – tény, hogy ettől még nyugodt szívvel bele tudsz fulladni a Dunába -, de ha az iskolák feladata a nevelés mellett az értékközvetítés is, sokkal több helyen kellene megjelennie a néptáncnak a tanított tárgyak között.
Lia
Felhasznált irodalom:
http://www.tani-tani.info/az_iskolai_neptanctanitas
https://gerinces.hu/prevencio/neptanc-tanitas-haszna-koznevelesben/