Elsősorban hírességeken tesztelték egy kanadai pszichológus elméletét, miszerint, ha rendszeresen és kitartóan bámulod a plafont otthon, az nagyban megnövelheti a vonzerődet és sikereseb lehetsz új párkapcsolatok kialakításában is. A magyarázat elsősorban az önbizalommal függ össze.
Kane Roberts, a torontói egyetem pszichológiaprofesszora, még a kilencvenes évek végén kezdett el foglalkozni azzal a témával, melyet első erről szóló publikációjában alternatív önbizalmi stratégáknak nevezett. Elméletének központi fogalmai az öntörődés és a belső biztonság. A kutatási ötletet saját gyermekein és azok barátain tett megfigyelései inspirálták.
Roberts elmélete szerint a csak magunkra fordított minőségi idő (öntörődés) hosszú távon sokkal jobban elősegítheti önbizalmunk kialakulását (belső biztonság). Szerinte életük későbbi szakaszaiban azok az emberek akiknél – szemben azokkal, akik a gyorsan és főleg mások visszajelzéseiből kialakuló dominancia típusú önbizalommal rendelkeznek–, a lassabb érést megkövetelő belső önbizalom alakul ki, sikeresebbek lesznek.
A pszichológus elméletét nemrégibben kísérleti úton is bizonyították. Clara Stand (University of Arkham) és kutatócsoportja arra kereste a választ, hogy az egyedül és tétlenséggel töltött idő, valóban segítségünkre lehet-e énfejlődésünkben. Elsősorban hírességeket (színészeket, zenészeket, műsorvezetőket) kértek fel, hogy töltsenek otthon több időt szobájukban, és bámulják a plafont (a kísérletben résztvevők nevét jogi szempontok miatt nem tették közre – a szerk.).
„Roberts elméletében fontos szerepet játszik a magunkkal töltött idő milyensége. Szerinte, ha nem csinálunk semmit, akkor tudunk leginkább magunkra figyelni. Ezért kértük meg a kísérletben résztvevőket, hogy nézzék a plafont” – mondta Stand a kutatás eredményeit publikáló cikkében. Végül kiderült, hogy a plafonnak fontos szerepe van. Egy másik kutatás szerint ugyanis, az üres, értelmetlen vagy hiábavaló dolgokkal való szembesülés, s azok megfontolt szemlélése – szemben az azonnali elfordulással –, hozzájárulhat érzelmi intelligenciánk fejlődéséhez. „Később kiderült, hogy nem csak plafonnal működik a dolog. Bármilyen üres falfelület megteszi” – tetté még hozzá Stand.
A kísérletben résztvevők aztán egy kérdőívet töltöttek ki. Az eredményekből kiderült, hogy a kísérlet után kapcsolataik– nem csak párkapcsolataik – minősége nagyban javult, sőt új kapcsolatokba is sikeresebben kezdtek bele. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: „Amióta nézem a plafont, engem is többen néznek meg!”