„…Az, hogy most már nem csak válogatott, hanem válogatottak vannak, azért ez is egy jó irány, tehát az, hogy van már utánpótlás válogatottunk, ez szerintem egy nagyon nagy plusz…” – állítja Bencsics Márk, a magyar amerikai futball válogatott és a Budapest Wolves irányítója.
Miután szeptember 23-án Magyarország megverte a szlovák válogatottat, minden erejével koncentrálhatott a csehek elleni mérkőzésre. Nem volt titok, hogy ez lesz az idén első alkalommal megrendezett Three Nations Cup (Csehország, Szlovákia, Magyarország) kiemelt meccse. A találkozó le is zajlott, 23-15-re győzött a magyar válogatott, így elnyerte a bajnoki címet, 5200 szurkolóval a Hidegkuti Nándor Stadionban.
A cseh csapattal már találkoztunk egyszer, 2015-ben, amikor 26-7-re kikapott a magyar válogatott. 2015 óta a magyar válogatott biztos léptekkel halad előre és növeli a sport népszerűségét. Fennállása óta ez volt a hetedik mérkőzése, három vereséget és vasárnap óta négy győzelmet mutat a válogatott mérlege.
A mérkőzésről, a válogatottról és a sport jelenéről Bencsics Márkot, a Budapest Wolves klubcsapat és a magyar válogatott irányítóját kérdeztem.
A szlovákok elleni felkészülés után a csehek elleni revans mérkőzés előtt mit vártál, erre számítottál, nehezebbre, esetleg egy könnyebb összecsapásra?
Igazából sose tekintettem rá revansként. Tehát azt nem mondanám, hogy bennem olyan… valamilyen szinten emlékszem rájuk, de olyan mély nyomot nem hagyott, mert egy barátságos meccs volt az a találkozó. Most az fűtött, hogy akkor kikaptunk ellenük, bennem így a felkészülés során ez nem volt, az viszont sokkal inkább, hogy nyerjünk, hogy meg kell nyerni ezt a mérkőzést. Ugye nehéz volt abból kiindulni, hogy mindketten nagyon megvertük a szlovákokat, de próbáltuk elhelyezni, hogy mire lehetünk képesek. Néztünk rengeteg elemzést, videót róluk, láttuk, hogy némelyik poszton azért tényleg kimagaslóak és bőven túlmutatnak akár a mi képességeinken is, viszont vannak bizonyos gyenge pontjaik, amiket azért jól lehet támadni, és így vágtunk neki. Meg hát azért nagyon komoly önbizalommal és nézőtáborral a hátunk mögött, aminek a végén azt gondolom, hogy megküzdöttünk a labda mindkét oldalán, és nyerni tudtunk. Erre számítottam, hogy az utolsó percben sem fog eldőlni, és bármikor megfordíthatják. Talán még kevesebb pontos különbségű mérkőzésre számítottam volna, ilyen három-négy pontra, most ez nyolc lett. Talán mert a második félidőre a védelem nagyon összerántotta magát.
Milyen érzés irányítani a piros-fehér-zöld csapatot, megvan-e az összhang, mint a Budapest Wolves csapatában?
Óriási megtiszteltetés és egyben kihívás is, hogy a válogatott irányítójaként megyek ki a pályára, és próbálom a csapatot afelé mozgatni, hogy minél hatékonyabbak legyünk és minél jobban támadjunk. Ez egy kihívás, de én egész életemben kerestem ezeket a kihívásokat, mindig újat kerestem, hogy hol tudom feszegetni a határaimat, és pár éve bejött a válogatott, azóta ez egy új terület, ahol lehet fejlődni és új dolgokat mutatni úgyhogy ezt nagyon-nagyon élvezem. Mindig is szerettem a terhet pakolni magamra, mindig szerettem a felelősséget, és azt, hogy teher alatt nő a pálma. Szerintem az nálam nagyon jól működött, úgyhogy ez nekem nagyon nagy megtiszteltetés volt tényleg.
Nyilván más az összhang a klubcsapatban meg a válogatottban, de az látszik, hogy itt tényleg a legjobbak vannak, és mivel a legjobbak vannak, itt sokkal gyorsabban tudnak alakulni adott játékok, szituációk, gyorsabban szót értek az elkapókkal. Főleg azért, mert jó pár játékossal korábban is együtt játszottam, velük aztán pláne megvan az összhang. Hétről hétre érződik, hogy az előző héten ahogy befejeztük a munkát, az már sokkal jobban beérik a következő hétre. A szlovákok meccse előtt voltunk valahol, aztán volt még két összetartás, és utána érzed azt, hogy a csehek ellen még sokkal jobban működtünk együtt mint csapat. Az a jó, hogy itt tényleg a legjobbak vannak, a legjobbak akarnak lenni, és ezért mindenkinek magasan van az elvárása saját magával szemben. Nem hagyja azt, hogy ne tudja mit kell futni adott szituációban, hogy én hogy gondolkodom, hogy hova várom őt milyen védelem ellen, de szerintem ez tök jól működik.
Mit gondolsz, hol áll most a magyar válogatott egy európai all-star listán?
Hát… nem tudom. Azért pár éve kint voltam Európa-bajnokságon Bécsben, és azért más futball volt az. Tehát azért az élen járnak a németek, az osztrákok, utána a franciák, a finnek, a dánok, a svédek, akkor utána a szerbek erősek még. Lehet, hogy ki is hagytam valakit. És akkor spanyolok, britek és szerintem ekörül, lengyelek, belgák, hollandok, mi, ez egy kicsit olyan katyvaszos, nem tisztán látjuk, azért sem, mert pár éve kikaptunk a csehektől, most meg nyertünk ellenük, mi is törünk fölfelé évről évre. Nyilván a toptól még messze vagyunk, de nem csak az elit csapatoknak kell, hogy legyen egyébként Európa-bajnokságuk.
A Hidegkuti Nándor Stadion állandóan megtelik, 2020-ban pedig Egyetemi Amerikai Futball Világbajnokságot rendezünk. A nagy események és a tévéközvetítések mellett szerinted lehet-e még tenni valamit a sport népszerűsítéséért?
Szerintem ez az egyetemi vébé is nagy lépés. Az, hogy most már nem csak válogatott, hanem válogatottak vannak, azért ez is egy jó irány, tehát az, hogy van már utánpótlás válogatottunk, ez szerintem egy nagyon nagy plusz, mert ez egy olyan jövőképet adhat a fiataloknak, hogy itt is felölthetik a címeres mezt. Ez tisztán látszik, hogy most már válogatottnak lenni egy fantasztikus érzés, és arra tényleg kíváncsiak a nézők. Emellett még van egy bajnokságunk, amit a tévé közvetít, így szép lassan azért lépkedünk előre, nőzőszámban is. Egy évvel ezelőtt négyezer-párszázan voltak, most minden jegy elfogyott. Egy év alatt óriásit léptünk előre, szerintem az irány az most jó, akik kilátogattak, azok élvezték a meccset, mert egy jó, színvonalas meccs volt, és azokat, akik ott voltak, biztos, hogy be tudtuk vonzani annyira, hogy ők már a bázis részévé váljanak. Szerintem minden ilyen meccsen, eseményen új szurkolókat tudunk magunk mellé állítani.
A HFL-ben [Hungarian Football League] idén már nyolc csapat volt, szerinted ezek a csapatok nőnek majd tovább, vagy jönnek új csapatok a profi ligába és a divíziókba? Új nézők mellett lesznek-e új játékosok is?
Hát, ha minden igaz, a következő évben kevesebb csapat lesz, viszont a minőség pozitív irányba fog billenni. Jelenleg azért ez a bajnokság nem bírt el nyolc egyenlő szintű csapatot, volt négy jobb és négy kevésbé jó. Szerintem nem feltétlenül a mennyiség az igazi lényeg, tehát azért kevesebb csapattal jobb ligát tudunk játszani, most ebbe az irányba fog valószínűleg elmenni, mert lesz csapat, amelyik megégett, amelyik visszalép, meglátjuk, mit hoz a jövő. Az a lényeg, hogy minden mérkőzésen olyan eseményeket, olyan eredményeket lássanak, ami után legközelebb is bekapcsolja a tévét, és egy negyven pontos győzelem nem ezt hozza.
Téged anno mi fogott meg ebben a sportban?
Az összetettsége. Az elején tetszett az, hogy látványos, milyen jól néz ki, hogy milyen fizikálisak, de mindenki eltérő feladatkörökkel bír, és mikor kicsit jobban beleástam magam, akkor az tetszett igazán, hogy tényleg harcosok vannak a pályán. Ez egy abszolút észjáték és csapatmunka, ha egy ember hibázik, akkor dominó, azonnal borul az összes. Mellette mégis van egy irányító a támadóoldalon, aki meg az egészet vezényli, szinte egy hadvezér a pályán, és nekem ez nagyon megtetszett, ez a karmester pozíció, abban a pillanatban azt éreztem, hogy én irányító akarok lenni. Nekem ez volt az első érzésem, hogy én ezen a poszton akarok játszani.
Mit tanácsolsz azok számára, akik irányítók akarnak lenni, hiszen elég tövises az út a kezdő QB-pozícióig.
Szerintem a legfontosabb, hogy soha ne elégedjen meg azzal, ahol tart. Egy sportolónak mindig a saját határait kell feszegetni. Egy irányítónak aztán pláne. És az az érdekes benne, hogy nem elég jól játszani, hanem van egy ilyen megfoghatatlan dolog, nagyon sok dolog csak magával jön, így alakul. Meg kell érteni azt, hogy nem csak magadért felelsz, hanem a társaidért, hogy figyelni kell rájuk, segíteni kell nekik, hogy kapocs vagy az edzők és a többi játékos között. Hogyha valaki nem boldog, akkor tudd, hogy miért nem boldog, neked ott egy csapatkapitányi szerepet is fel kell vállalni, és ez kötelességed, hogy ne csak azzal foglalkozz, hogy irányító vagyok, hanem tényleg, a csapatért talán nagyobb áldozatokat kell hoznod, és ez hozza meg a saját sikereidet. Tehát csak csapatként fókuszálva érheted el azt, amit el szeretnél, és a folyamatos a motivációkeresés, hogy ne elégedj meg egy jó meccs után, és nézd meg, amin fejleszteni kell; lábmunkán, technikán, olvasáson, és ezen fejlessz, és ha valami nem megy, akkor azon meg pláne fejlessz és ne azt mondd, hogy akkor ezt nem gyakorlom, mert nekem ez nem megy.
Tudsz valamit a válogatott további terveiről az egyetemi vébén kívül? Lesz jövőre Four Nations Cup, ahogy az idén is tervezve volt?
Hát, ezt nem tudom. Ezt a szövetség intézi, mennek az egyeztetések, nincs hivatalos állásfoglalás, mi sem tudjuk. Most vége a szezonnak, elmegyünk pihenni, majd kialakul. Tavasszal elkezdünk felkészülni a HFL-re, tavaly is azért a HFL elején már tiszta volt, hogy mi lesz a menetrend. Lehet, hogy 19, az pihenő év lesz, attól is függ, hogy a nemzetközi szövetségi szervezetek milyen kiírás szerint bonyolítják le az EB-t, hogy lesznek-e Európa bajnoki selejtezők, hogy milyen irányba akarunk menni. Szerintem ez nagyban befolyásolja majd a terveket. Amit mi, játékosok tudunk, hogy klubcsapat szinten minél többet kell edzenünk, fejlődnünk, gyakorolnunk, hogyha eljön a feladat, a kihívás, akkor készen álljunk rá, mert igazából a válogatottal ezért edzünk évek óta, hogyha jön az az év, hogy na, akkor EB selejtező, akkor ne az legyen, hogy akkor rakjuk össze az egészet, hanem addigra már tényleg készen álljunk a harcra. Ez a legfontosabb, hogyha jön egy lehetőség, akkor azt ragadd meg, készen kell állnod arra a lehetőségre, mert lehet, hogy több nem lesz.
(Kiemelt kép forrása: KurtiPhotography)
