A múlt hétvégi választások sokak számára nem várt eredményeket hoztak. Voltak, akik őszintén reménykedtek, hogy lehetséges a kormányváltás, és voltak, akik a realitás talaján állva a nem túl fölényes győzelmet várták. Így voltam ezzel én is, sokként ért a múlt vasárnap esti hírek áradata, amik az előzetes eredményeket taglalták.
Már aznap este megjelentek az ismerőseim üzenőfalain – főként persze fiatalokról van szó – a lemondó, elkeseredett „búcsúüzenetek”, amikben leírják: úgy érzik, nincs maradásuk. Nem anyagi okokból, sokkal inkább erkölcsileg, szellemileg nem tudnak már azonosulni az országban zajló eseményekkel. Szerintem ez nem lenne megoldás. Az élhető jövőt kereső fiatal generáció igenis itthon kell, hogy boldoguljon. Vagy nincs igazam?
A kétharmad az két harmad. Nincs mit tenni. Engedjünk meg magunknak egy percnyi naivitást, s képzeljük, hogy minden szabályosan történt, a demokrácia akarata valósult meg. A végeredmény így sem annyira hihetetlen, hiszen Hitlert is demokratikus úton választották meg.
Mit tehetünk hát? Kitartunk. A demokrácia még él, így a népnek joga van bírálni a törvényhozó testületet, s ha kell, népszavazások árán megakadályozni a súlyos döntések még súlyosabb következményeit. A szombati tüntetések tapasztalata azt mutatja, hogy – főként a fővárosban – igenis van egy maroknyi ember, egy egyharmadnyi ország, aki kiáll azért, amiben hisz. S hogy jön mindezekhez A gyűrűk ura? Egészen egyszerűen.
A harmadik részben, amikor a győztes csata után, az életüket jócskán kockára téve egy pár száz emberből álló csapat végül a Fekete Kapuk elé vonul, kivívva haragját a kapu mögött álló tízezer orknak és vezetőjüknek, a király a következő szavakat mondja:
„Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, cserben hagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap. A farkasok óráján, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora szét hullik – még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a Földön, küzdjetek meg Nyugat hős népe!”
Hát, kedves Diáktársaim! Ennyit tudok én is mondani Nektek, de ezt őszintén és hittel. A jövő igenis mi vagyunk, s jogunk van beleszólni a saját sorsunkba! Sok munkával fog járni, s bár lássuk be, mi vagyunk a kisebbség – ahogy a mondás tartja -, kicsi a bors, de erős. Mindezek mellett azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az erőszak nem megoldás! Kivéve egy valódi háborúban. A tömegnek ereje van, s ha ez a hatalmas energia féktelen pusztításba kezd, senkinek sem lesz jó. Ennek nincs helye az utcákon. Azonban a békés, de szilárd ellenállás, a tüntetések – ahol a megmutatkozó emberek, némán, a jelenlétükkel üzenik a kormánynak: itt vagyunk! – hiszem, hogy valódi nyomást képes gyakorolni a mindenkori hatalomra. Csupán a kapuik elé kell vonulnunk.
Mindezen feltételek mellett kérdezem: ki jön velem Mordorba?
képek: scifi.stackexchange.com, diary.ru
A feliratos kép a szerző munkája.
