Október 31-én világszerte töklámpások, jelmezek, csontvázak és ijesztő dekorációk lepik el az utcákat. Halloween mára igazi nemzetközi ünneppé vált, amelyhez rengeteg szokás és legenda kapcsolódik. A legtöbben a tökfaragásra és a „csokit vagy csalunk!” játékra gondolnak, pedig az ünnep története sokkal izgalmasabb, mint elsőre hinnénk.
Kevesen tudják például, hogy a Halloween legismertebb jelképe, a töklámpás eredetileg nem is tökből készült. Az ír hagyományok szerint régen répát, céklát vagy más gyökérzöldségeket vájtak ki, és ezekbe helyeztek mécsest. A tök csak Amerikában terjedt el, mivel nagyobb volt, könnyebben lehetett faragni, és látványosabb lámpásokat lehetett belőle készíteni. A szokáshoz egy különös ír legenda is kapcsolódik mégpedig, Stingy Jack története, aki állítólag még az ördögöt is rászedte. Halála után sem a mennybe, sem a pokolba nem jutott be, ezért egy izzó parazsat kapott, amelyet egy kivájt répába helyezett, hogy világítson neki örök vándorlása során.
A mai „csokit vagy csalunk!” szokásnak is régi előzményei vannak. A középkori Európában elterjedt volt a souling nevű hagyomány, amely során szegényebb emberek házról házra jártak, és úgynevezett lélekkenyeret, vagyis süteményt kértek. Cserébe imádkoztak a ház lakóinak elhunyt hozzátartozóiért. Később Skóciában és Írországban a gyermekek is jelmezbe öltözve jártak házról házra, ahol ételért vagy édességért cserébe énekeltek, verseket mondtak, esetleg kisebb előadásokat tartottak. A ma ismert édességgyűjtés tehát hosszú történelmi hagyományokra vezethető vissza.
Halloween egykor nemcsak a szellemekről és a halottakról szólt, hanem a szerelemről és a jövendőmondásról is. Különösen a fiatal, hajadon nők körében voltak népszerűek azok a játékok, amelyek segítségével megpróbálták kideríteni, ki lesz a jövendőbelijük. Egy régi hiedelem szerint, ha egy nő Halloween éjszakáján egy sötét szobában tükörbe nézett, megláthatta leendő férje arcát. Más szokások az almához kapcsolódtak, például az alma héját egyben kellett lehámozni, majd a háta mögé dobni, mert a kialakuló forma állítólag a jövendőbeli nevének kezdőbetűjét mutatta meg. Úgy tűnik, a régi Halloweennek volt egy kifejezetten romantikus oldala is.
A jelmezek eredeti szerepe szintén eltért a mai szokásoktól. A kelta hagyományokhoz kapcsolódó Samhain ünnep idején az emberek úgy hitték, hogy a túlvilág és az élők világa közötti határ elvékonyodik, és természetfeletti lények jelenhetnek meg. A maszkok és ijesztő ruhák viselésével egyesek azt remélték, hogy elrejtőzhetnek a szellemek elől, vagy összetévesztik őket azokkal. A félelmetes külső tehát eredetileg nem pusztán szórakoztatásra szolgált, hanem a hiedelmek szerint védelmet is jelentett.
A Halloween történetének kevésbé vidám fejezete is van. Az Egyesült Államokban a XX. század első felében az ünnephez gyakran komolyabb rendbontások kapcsolódtak. A fiatalok vécépapírral tekerték körbe a fákat, tojással dobálták meg a házakat, vagy felborítottak különböző tárgyakat az utcán. Az 1933-as, úgynevezett Black Halloween idején több amerikai városban is jelentős vandalizmus történt. A közösségek és a helyi vezetők ezért igyekeztek az ünnepet szervezett, családi programok irányába terelni. A ma ismert édességgyűjtés a második világháború után vált igazán népszerűvé az Egyesült Államokban.
Bár napjainkban Halloween elsősorban a jelmezekről, a dekorációkról és az édességekről szól, hagyományai sokkal mélyebbre nyúlnak vissza.
Források: https://www.history.com/topics/halloween/history-of-halloween, https://www.neh.gov, https://www.lapl.org, https://www.monmouth.edu/ Borítókép: https://pixabay.com/photos/candles-pumpkins-witch-skull-1868640/
